Tegnap zeneünnepe, noiret biliárd csak egyszerüen. Aztán egy kis margit sziget, már egyedül. Sanyi kint van, de sok sok ember csökkenti az esélyt. Ja képzeld, a margit sziget nagy placcán nem volt halozata a t-mobilnak. Legalább is én nem tudtam hívni Sanyit, lehet szutyok simens. Na de toi-toi-ra menet azér' mégiscsak összefutottunk. Azt irány petőfi híd pesti hidjője. Találkozás ismerősökkel. Áron meginvitált infrába énekes-gitárosnak, majd meglátjuk. Sanyinak meg köszönöm, hogy önzetlenül nem csak magára, hanem másra is gondol - kevés ilyen ember van a Földön. Ezt nevezem. Na és ott vagyok a zépében. Kibaszott sok hihetetlenűl jó nőt látok a közvetlen környezetemben. Jól tekerték azt észvesztően formás testüket. Hozzátenném, hogy kedd - rock nap. Tehat, nem a plaza fajta elit fehérnép volt lennt. Ittam egy rose-t 700ér, mondjuk finom volt, de azér' még most is bűntudatom van, hogy ilyen balek hogy lehetek. Aztán vegyültünk az arcokkal és egész jó volt. Három lány elöttem, kettő egymással táncol, harmadik - hozzám legközelebb álló, nézi őket és feltehetően unatkozik. Menten passzoltam a pijámat a havernak át, azt odaugrottam felkérni, pont egy tingli-tanglibb nóta ment. Nem könnyen, de sikerült meggyőzni, azek olyan hülyék ezek a nők. Ezt egy 5 perc után közöltem vele is - mármint, hogy hülye. Ez nem tetszett neki. Tényleg hülye. Na mindegy. Azt tipikus, jottek a barátnői, akik ekkor már rá is figyeltek, amint én színre léptem, azt el akarták rabolni tőlem. Elhesegettem őket, majd Gabihoz fordultam és megkérdeztem, hogy a barátnőivel szeretne e táncolni, persze rávágta, hogy igen. Erre csak azt tudtam felelni, hogy nekem az akkor kudarc, err ő, de biztosan túléled, ne erre pipa lettem, hogy lehet valaki ilyen hülye. Feltételezi, hogy az élet része a kudarc, meg a rábaszás és azt akarja megetetni velem, hogy fogadjam el ezt, mit aféle aznapi jövőképet. Hehe. Ezt el is mondtam neki, és megdorgáltam, azért mert nem hisz a csodákban. Aztán a barátnőkhöz fordultam, megkérdeztem őket, hogy áldásukat adják e a táncunkra - belementek. Mondtam szabad a pája. Hát igy táncoltam tegnap este. Azt a barátnők leléptek, késöbb ő is. Megtudtam, hogy kár erőlködnöm, szerelmes - erre aztán tényleg felment a pumpa. Nem hisz a csodákban és szerelmes, pedig az nem könnyű szerintem, mármint célszemélyt találni. Na én csak annyit mondtam érezzük jól magunkat, ezt tiszteletben tartom. Így is tettem, folytatom. Késöbb egyedül áll a tánctér szélén, behívtam, de eléggé nem volt fitt, hogy úgy mondjam. Ja, Eger városában csapos - ez még jól jöhet. /hehe/ Aztán táncoltunk, ekkor már megadó volt, gondolom a szesz miatt, nem sípolt annyit, mint elötte, de fura volt, mert amikor sikerült elkapatnom vele a pillanatot, akkor tökre átélte és benne volt az egészben. Aztán kizökkent. Hehe, azt mondta, hogy teljesen bolond vagyok. Kitalálta, hogy szomorú, hat majdnem megtéptem a hajat. Ténylek, amúgy egy tök helyes rasta hajú lány Gabi. Aztán egy idióta grimasszal mosolyt csepegtettem az arcára, megint megjött a kedve.
- Ez az élet, nem a depi! Át a másik tánctérre, eléggé nehézkesen - egyre inkább urrá lett az alkohol rajta. Azt leült és ott gubbasztott. Hát nem volt jó nézni, ill. sajnáltam, hogy ilyen kibaszottul látja a dolgokat. Próbáltam életet lehelni belé. Nem sikerült, hát baromi sokat szuttyogtunk ott. Így lehajtotta a fejét és nem sok hijján egyoldalu komunikációt folytattam. A kerével intett rendre, de volt, hogy ugyanarra a kérdésre egymmásután kétszer mást intett. Valmi mulatság nekem is kellett! hehe De, ha azt kérdeztem, hogy most mennyek a picsába, azt szeretnéd, arra mindig nemmel felelt. Azt gondoltam nem szokványos dolgokkal sorozatával, ki lehet ugrasztani a szellemét a mederből. Elmentem egy korsó jégért, a pultoscsajszi furán nézett rám, de tetszett neki a dolog. Hát erről is lemaradtam, na mindegy! hehe Vissza Gabihoz, aki csak ott gubbasztott a földön. Nem öntöttem rá a jeget, simogattam vele a hátot, a vállát, a karját. Ez tetszett neki, de nem sokat változott a helyzet. Aztán faladat következett, van egy pulcsija, de tök mindegy. Na küzdelem, hogy behatárolja, merre találom a pulcsiját. Intett a tömeg felé és mondta, arra, ahol ülni lehet. Hat ekkor kissé nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Na megindultam, bizz az megérzéseidben Dani. És csodák csodája meglett a kardigán. Rádtam az övtáskáját addig a kezembe adta és az elkezdett rezegni. Hát a drága barátnők voltak, akik megint egyedül hagyták. Na beszéltem velük. Aztán jöttek is, mondjuk elég soká tartott nekik. Milyen bizalom ez felém, hogy rámbízta a táskáját, meg a tellóját. Úgy, hogy közben lehajtotta a fejét. Az alkohol egy csoda, békét teremt a Földön. Na párszor megköszönték, de látszott rajtuk, hogy marhára bizalmatlanok velem szemben. Azt kikisérték, néztem még, hogy rendnem kiérnek e - és többet nem láttam. Késöbb eszembe jutott, hogy a kezembe volt a telója, miért nem csörögtem magamra, akkor meglenne a száma, azt ha pesten jár összefuthatnánk, vagy ilyesmi, de késő bánat. Csak egy srác vagyok Dani, aki érthetetlenűl rendes volt vele a pesti éjszakai mulatóban, a zöld pardonban. És ennyi. Fontos volt, hogy mi va vele. Remélem rendben hazaértek.
Sajnálhatod, hogy nem voltál ott.
