Valletta

az élet gyáva

Na folytatódott a rémálom S gépe körül. Tegnap átugrottam, hogy újabb próbát tegyek ara, ami eddig nem jött össze. Gondoltam, úgy osztom el a partíciókat, hogy a hibás részre még véletlenül se kerüljön rendszer adat. Minthogy Ubuntu mindent felpakol, ami nem is kell, így vittem egy Debian net install lemezt, olyat amiről én anno telepitettem a gépemet, nem is egyszer. Na vágjunk bele!
A net install 97%-nál leállt, a háttérből kiderült, hogy eddig jutott el

Setting up eject

azt álldogálás, na át a kettes teletypera ahol kaptam egy consolet és utána néztem mi lehet a gond. Ám ez rövid úton meghiúsult, mert

# ps ax

parancsra nem kaptam vissza semmilyen proptot. Kilépni nem tudtam, szóval ez a kísérlet kudarcot vallott.

Na de nem adtam föl! A már egyszer korábban egy hétig működő Ubuntu telepítőhöz nyúltam és a fenti partíció kiosztással ugrottam neki a telepítésnek. Lásd érdekesség gyanánt, hogy miként van elosztva a háttértár az egyes buszokon.

IDE 1 primeri slave 20 G
10 G old
9,4 G /home
0,6 G swap
IDE 2 secundary master CDROM (olvasó)
secundary slave 2,6 G /

Ne kérdezd miért így van, nem tudom! De tegnap nem volt időm szétszedni és rendbe tenni...

Na grub install hd0, vége a telepítésnek, jöhet az újraindítás. (boot hd0,1)

Splash screen, ahogy kell, persze mivel nincs net akkor még, amikor az órát szinkronizáni akarja, így az failed, de elindul automatikusan az alaprendszer konfig/csomagok telepítése.

Szépen megy is egy darabig, majd a

gstreamer0.8-jpeg

csomagnál durva várakozás után kiírja, hogy

A telepítés hibába torkollott. egy vagy több csomag nem lett telepítve...
Erre az engedélyezett reagáció mindössze egy elegáns OK.
Na irány a hátér

Setting up gnome-applets-data

dpkg: ../../src/packages.c:191: process_queue: Assertion `dependtry <= 4' failed.
Aborted

Na szóval mindezek ellenére/után a gdm fogadott és sikeresen be tudtam jelentkezni. Felváltva követelte a dpkg –configure -a és az apt-get install -f parancs párost. Felélesztettem a netet, gondoltam, ha onnan toltom, akkor a dependencia nyűg megoldódik magától. A pppoeconf script sikerrel járt lett netünk. rendszer frissítés - a probléma még mindig feszesen áll. Egyébként azóta is és a legszörnyűbb az az egészben, hogy a cups körül vannak függőségi gebaszok, ami elkerülhető lenne, mert soha sem lesz erre a gépre nyomtató dugva. Na de mindezek ellenére siker van net meg minden, lehet szörfölni a hálón.

Minthogy korábbi tapasztalat azt mutatta, hogy ezen a gépen az újraindítás mindig tartogat meglepetéseket, így gyorsan meg is húztam ezt a lehetőséget.
Hát ami fogadott, nem volt túl rózsás... net egy szál sem. Az ifconfig válasza egy nagy üresség volt. Amit még sosem tapasztaltam. Viszont mindezek után nagy nagy meglepetésre a pppoeconf sikerrel járt. Lett net! Kíváncsiságból ifconfig valasza eth0 és ppp0. Viszont eddig mindig volt, ha más nem is de egy lo elnevezésű szekció a válaszban. Szóval itt tartunk.

Azt nem mondom, hogy igazam van, de ez nem normális működés. Ha van valami ötleted szívesen várom a levelezési címemen. Ezennel lehet, hogy megnyitom a komment szolgáltatást.

Dream

Ma az All I Have To Do Is Dream nóta csapott belém áramütésszrüen az Everly Brotherstől. Olyannyira, hogy szöveg és akkord keresés után már pengetni is kezdtem. Az egész napom, eme gyönyörű nóta dúdolásával telt. Na nekem ez a tavasz... jár a fejemben egy meseszép nóta és nyugodt vagyok netán még boldog is. Ma ezért folytatódott S gépén a teljes csőd hadművelet. Hálókártya halál, de mindezek előtt Ubuntu sírás. Vicces, mert egy nagyobb winyóra gondoltam átteszem és képzeld, nem ment fel... ami egy hete felment. Na akkor reinstall expert módban. Hűha ez már döfi. Mindenre rákérdez, gyönyörűen. Na de egy I/O error azér még így is becsúszott, biztos ami biztos. Na és a rutin – az alap rendszer telepítése. Azt hittem, tényleg alaprendszert telepít, mert azt írta ki. Mikor tapasztaltam, hogy az xserver a képernyő felbontást állíttatja velem, akkor gyanússá kezdett válni a dolog. Újraindítás után meg egy gdm fogadott és mögötte egy teljes Gnome csücsült. Csak az a különös, hogy xserver-xorg konfig scripttel nem találkoztam. Szóval fent lett a rendszer. És csodák csodája, még hálókártyát is talált, mivel betettünk egy másikat. Na de nem ilyen egyszerű, mert mivel expert módban telepítettem, így root usert is letrehozott. Ennek következménye, hogy az X alatt semmit nem tudtam root userkent futtatni. És valami miatt az ifup eth0 tetű volt rendes választ adni. Nem tudta olvasni az interfaces állományt. A baj az, hogy a telepítés után lett kicserélve a hálókari, így a hálózati kártya beállítás menüpont nem jött be, mivel nem talált eszközt. Szóval, talán utána kéne futnom, annak a scriptnek, amit a telepítő futtat, erre a célra. utána már csak egy dpkg-reconfigure . De miért van az, hogy itthon elsőre minden pöpecül indult és azóta sem marhult meg? Szerinted miért van az, hogy mindent másképpen írok mint ahogyan kéne? Ne válaszolj, költői kérdés volt! Ja az imént egy hatalmas döbbenet lett rajtam úrrá, az késztetett gondolatelterelés gyanánt postolásra.

nincs mit

Mert ezt teszi velünk a szerelem.
Repülünk... de könnyen padlót foghatunk.
Szárnyak nélkül... zuhanunk, mint egy darab szikla,
és közben azon gondolkodunk, miért kellett leugranom?
De érted bevállalom, Sara. A zuhanást is...
Csak egyetlen ember van, aki szárnyakat ad nekem.
Te.

Eszembe jutott egy tök jó részlet a Hitch című filmből. Ja és persze Jimi Hendrix Little Wing című nótája. Tényleg ez is tök faszájos.

Vajon feltûnt már a nõknek, hogy a férfiak is szoktak elõre tervezni?
Talán azért mert izgulnak.
Nem biztosak benne, hogy mit szólnak hozzá, ha csak odamennek és bedobják, hogy "tetszel nekem!"
- Nekem tetszik.
- Teljesen igaza van.
- Nem tudhatja meg, hogy tetszik.
- Egyszer kipróbáltam.
- Ez igaz, én már többször megégettem magam.

PCLinuxOS

Új korszak a Live cd-k terén, külon letölthető iso az nvidia es az ati grafikus kártyákhoz. Az asztalról indítható telepítővel felteheted a virtualisan futó Linuxod pontos mását, mindezt Mandrake Linux alapokon.

web 2.0 - hogy apám meginkább netudja hol jár

Halihó! Jelentem, túl vagyok életem első „nagy” zenekaros fellépésén. A kritikák jók és buliztak az emberek, szóval az első férfi munka volt. Szép volt, jó volt és a következő még jobb lesz. Ez a leginkább jellemző, arra amit gondolok róla.

Tegnap konyhapartival egybekötött megasztár mulatság volt. Végre alkalmanként sikerült leküzdenünk a normákhoz való ragaszkodásunkat és zenélni valami spontánt, valami eredetit.

Tegnap az A38-on PASO koncerten voltunk. Jól éreztük magunkat, de ez még mind semmi. Én főleg a szintis gyerek hangzása miatt akartam meghallgatni őket, mer nálunk az eszeveszett harsány és nem értek hozza, hogy mivel lehetne ezt orvosolni. Azt hátha rájövök.

És most S történetét leírnám, mert nem egyszerű. Egy este alatt ennyi minden történjen valakivel. Első állomásunk a csocsó asztal, ahol a vereséget követően hősünk belebokszol a hajó oldalába, ami később kiderül álfal és beszakad. Na de ez azzal járt, hogy S kezén szétharapta a bőrt. Na egy intenzív vérzést követően sem sikerült elállítani a vérzést, így csak alábbhagyott a dolog. Hazafelé tudatosult, hogy Zippo öngyújtója nincs a bőr táskácskájában. Másnap összetéve az elmúlt éjszaka eseményeit, ráébredtünk, hogy hiányzik a telefonja is. Szóval ez egy ilyen világ – ahogy R mondaná, ez egy filmes világ. Legalábbis a csajokat így fűzi.

neki megadom magam

Adriankooo baratomnak sikerült a Karabély nevü zenekarra élvezni. Erről pedig eszembejutott az alábbi kis szösszenet:

Az én életem egy szar, fiam.
Nem telt egy perce se boldogan.
A szívem helyén csak egy krumpli van.
Ne kérd tőlem, hogy elmondjam!

Ma este Megasztár néző mulatság van. És ahogy szétárad a testben a heroin, úgy telik meg a szobám Tito & Tarantula varázslatos zenéjével. Megijedtél mi? Én is! Gabó mesélte, hogy egyszer érezte kimondottan, hogy boldog. Fura ez. Talán én is éreztem párszor hasonlót. De mára mind megkopott, talán mert nem is voltak valódi találkozások a harmóniával. Vagy a világ kibaszott kurva, és mindent tönkretesz, amit nem merítesz szeszbe. Viszont, ha nincs mit szeszbe merítened, akkor nem marad más mint, hogy te merülsz el benne fenékig. Végülis egyszerű ez! Szerinted hogy lehet az, hogy minden eltávolodott töllem, ami valaha voltam. És minden ugyanúgy mindennapos, csak elérhetetlen számomra. Magamban hordozom mindazt, csak épp kiterjedtem és olyan messze került tőlem minden, hogy nem tudom uralható közelségbe hozni. Minden közeli és egyszrre távoli. Sokszor vágyom a megsemmisülésre, de valahogy nevetnem kell. Sétálok az utcán és eszembe jut, hogy bárcsak erre jönne Mickey és Mallory Nox a piros Mustangjukkal és húznának egy rovátkát a szívemben. Na jó ezt abbahagyom, mert nem terveztem ma, de a vegen magam teszem meg. Vicces is lenne, és itt olvashatnád az utolsó nyomorult gondolatait egy vesztesnek.

Világ figyelj! Beleolvastam a Kurt Cobain Naplók kiadványba és megállapíthatom, hogy az amerikaiaknak halni kell, akik ennyire hülyék, azokat karantinba kell tartani, mert veszélyesek a világra nézve. Az a Cobain fiú meg lehet, hogy zseniálisan jó zenélt, de egy hatalmas barom lehetett. Mondjuk úgy, ha egy osztalyba jartunk volna, akkor lehet szóba sem álltam volna vele. Szomorú ez, de néha ki kell nyitnia az embernek a szemét.

Kiss Tibor festménye

iwiw mottó

Légy-észnél-a-szerelem-is-csak-pina

a hálózat csapdájában

(15:29:39) darge: uss gyakrabban entert
(15:29:50) darge: es akkor nem alszom el mire megtudom, hogy mit akartal irni :)
(15:30:04) darge: meg ugy izgalmasabb is tudod :O
(15:30:26) Sanyi: n
(15:30:27) Sanyi: y
(15:30:28) Sanyi: a
(15:30:29) Sanyi: z
(15:30:30) Sanyi: s
(15:30:31) Sanyi: g
(15:30:32) Sanyi: e
(15:30:34) Sanyi: m

igen, mert van az úgy

Na magyarázat az iménti posztra. Hát igazából nincs. Az a helyzet, hogy Metál Mánia fesztiválon voltam, és képzeld el megdöbbentem. Arról van szó, hogy ez a Therion nevű banda egy nagy lófasz – ezt úgy képzeld el ahogy mondom. Jó ittam egy két sört. De akkor is pont, hogy a szar is jobban csúszna, de mégsem. Halk koncert, nulla gitár és egyéb dübörgés. Tehát látsz a színpadon arcokat csápolni és nem érted mire verik a nyálikat, amikor gecire nem dögös, amit csinálnak. Aztán jön a billentyű szóló, és keresem a billentyűst és képzelt a tuti befutó, hogy nincs sehol... Tehát 7 ezerért Therionék azt képzelik, hogy plébekkel beszopathatják a tisztelt publikumot és tényleg. Na szóval köszi szépen, de soha többet. Ezek nullakarcsik voltak, ráadásul a senkiházi fajtából. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire nagyot csalódhatok egy bandában. És a sors fintora képzeld... Hallottam a Moonspelt, az Anathemát és a Theriont. Ebből a háromból a Moonspel jött be leginkább, úgy hogy őket eleve nem csipázom. Ezt úgy kell érteni, hogy számomra igen buta zenét játszanak. Ja és azt énekes hangja meg sem közelíti a Dark Tranqulitty énekesének a hangját. De legalább a Moonspel dübörgött, ahogy egy kibaszott rokenrolbandának kell. Szóval tőlük volt mit tanulni, a többiek torres dani féle szélhámosok voltak. Na ez volt a Metál Mánia 2006, amit én hallottam belőle.

full happy

Fú, hát terveztem, hogy fikázós posztot írok, de most marhára vidám lettem. Tudni illik, van egy lány a múltból, aki egyszer véletlen icq-n megtalált és szomorú volt. Aztán felvidítottam, mert én még annál is szomorúbb voltam, de jó volt mással törődni egy kicsit. Ami pozitívumban nekem kellett volna hinnem, abban Ő hitt, mint egy kis angyal és így tök jól sikerült megváltoztatnom a kedély állapotát. (Hihi, most nézem, hogy a fikázós kifejezést nem ismeri az Openoffice) Na szóval nézegettem a régi leveleimet és rábukkantam az ímélcímére, azt ahogy végigolvastam a levelezéseinket ráébredtem milyen jóba lettünk úgy, hogy sohasem láttuk egymást. Azt gyorsan írtam is neki kedvesen, és most válaszolt rá kedvesen. :D Hú ennek most nagyon örülök. Valahogy én nem is tudom, de jó ember Ő, akár ki is legyen. És a legjobb, hogy emlékezett rám, de még hogy - úgy, hogy külön meg is említette a kétségeimre, hogy

”Pont rád,akivel látatlanba úgymond olyan jókat 'beszélgettem'”

Szóval, ha kérdezed, hogy boldog vagyok e, akkor felelek rá, hogy Igen! Mi több kellhet az élettől, mint hogy egy olyan ember emlékezzen rád akivel csak a szellemedet osztottad meg és örül neki, ha megkeresed. Na szóval élni tudni kell édesapám. Próbálj meg jó lenni, hogy emlékezzenek rád, mindegy mi van az életedben, ezek az apró dolgok meghatározzák, hogy ki és miféle vagy.