ő csak ő

"Fúj, a szél hajamra hull a hó
Szerelemben élni volna jó"

Én is nyomom, fekvő, állat. Hátha segít, hátha jobb lesz, hátha hatással lesz rám a belefektetett munka. Annyira nem élet, mindez. Hogyan kell élni? Milyen elbaszott az ember. Nye-nye-nye! Így rinyálok! Szánalmasan, megadóan, aszekszuálisan, remegő kézzel, kopaszodva, sokszor részegen, nagy szavakat mondva, itthon magamnak gitározva, doktorhauzt nézve, idegeskedve, orvoshoz fordulva, Arpeggios technikát tanulva, túlfűtötten álmodozva, netes pornóra élvezve, magányosan, róla ábrándozva, feldobódva, lehangolódva, újrakezdve, befejezve, továbbfolytatva, nem normálisan, szabadságra vágyakozva, nagy tetteket elhatározva, hibákat felismerve beismerve tanulva eltávolodva közeledve vágyakozva köhögve szeretve ... szeretve ... szeretve ... !

I'm not about being Number one

Azt hiszem elég ellenálló vagyok. Sok mindent mondtak már nekem. És sok mindent éreztem. Talán érzékenyebb is vagyok ezekre a dolgokra. És megtanulok együtt élni bizonyos körülményekkel. De! Mindez miért jó? Nem leszek tőle jobb se rosszabb. Annyi, hogy meg egy több heg a lelkemen. Most múlik pontosan... na igen ez borzalmas. Ami persze valójában az új születése. Mert mindig követi valami az elmúlást, nem szűnik meg semmi sem nyomtalanul. Nem szeretném, ha szörnyű lenne az elmúlás, de azt sem szeretném, hogy elmúljon. De azt gondolom, sajnos el fog múlni. Vagy az is lehet, hogy már el is múlt. És már ébred az új. Milyen az az új? Emlékeztet arra ami elmúlt? Vagy teljesen más? Minden kusza! Ha elfújhatnám a gyertyáimat azt kívánnám, hogy ne múljon...

Backyard Babies - Abandon Lyrics
Album: Backyard Babies

I thought Release The endless pain
I think it'll never Be the same
But I didn't cause The summer rain
I don't wanna see you Here again
Again, again
Never again
Never again

I made a move I thought was right
I had a chance To stop the fight
But I looked away And to the side
I never thought I'd say It'll be alright
Again, again
Never again
Never again

Cause I'm far away
From everything we knew
But all I see
Reminds me so 'bout you
Face to face I'm a hopeless case
We go on and I pretend
Cause I'm far away

I don't wanna live To reverse my life
I had it coming cause of my lies
I'm not about being Number one
But I'm so afraid That I'm right And you're wrong

Cause I'm far away
From everything we knew
But all I see
Reminds me so 'bout you
Face to face I'm a hopeless case
We go on and I pretend
Cause I'm far away

Again, again
Never again
Never again

ha lenne tortám, azon gyertyák, elfújnám, kívánnék

Le kell lépni innen, mert ez megöl. Nem tudom, hogy mi romlott el, de abban biztos vagyok, hogy nincs igazság. Az élni és élni hagyni még csak szikrájában sem teljesül. Értem ahogy gyengül a testem és betegszik el a testem, lelkem egyaránt. A lelkem tudatosan tudom ápolni, ill. tudom a faszt, de felismeréseket és elhatározásokat tehetek, hogy mi az amit vinni szeretnék és mi az amit nem. Aztán, hogy mi lesz belőlem majd meglátjuk. De a stressz, a nyugalmi állapotban szétrobbansz a feszültségtől érzése maga alá gyötör és hiába minden. Csak túl akarod élni. Talán túl sokat küzdöttem és belefáradtam. És már az egymás mellett elmenés sem működik. Kezdem úgy érezni, hogy lassan eljut oda ez az átok, hogy vagy Ő vagy mi - Valaki bele fog halni. Csak ne az legyen, az az egyetlen ember, aki hordozza a titkot, mert akkor ez még szörnyűbb lesz mint eddig valaha. És mindent megváltoztat. Nem lesz elég kiszállni. De ha egyvalamiért, akkor ezért a mindenekhez is fordulnék, hogy adjon erőt!

Álszent világban élünk. Szeretnék újra hinni. Szeretném újra azt érezni, hogy valami értékes. Szeretnék újra szretetet. Karácsonyt! Szeretnék gyerket, aki talán megmenti az elkáthozott lelkem és felismerteti velem, azt amit már rég elvesztettem. Nekem ez az álmom!

irány a végtelen

Bűnön, börtönön, bánaton túl

Itt ülök a semmi szélén
S az életemre nézek:
Rácsok, őrök, rozsdás évek.
Mi az, ami éltet?
Utáltam magam, bőven volt miért.
Feladtam az egészet.
Hazátlan senki voltam,
Kerestem a könnyebb véget.
Mindenhonnan visszahoztak,
Bárhova is mentem.
Bódulat, bűn, börtön, bánat
Elmaradt mögöttem.
Mindenki él valamiért,
Ez az, amit még érzek.
Megpróbálom megkeresni
Azt, amiért élek.

Szöveg: Földes László

A dal szövege:

Itt ülök a semmi szélén, s az életemre nézek,
Rácsok, őrök, rozsdás évek, mi az ami éltet?
Utáltam magam, volt miért, feladtam volna az egészet,
Született vesztes voltam, kerestem a könnyebb véget.

||: Bűnön, bánaton, börtönön túl,
Talán megsegít az Úr. :||

Mindenhonnan visszahoztak, bárhova is mentem,
Bódulat, bűn, börtön, bánat, elmaradt mögöttem.
Mindenki él valamiért, mindenkinek jár egy élet,
Megpróbálom keresni azt, amiért élek.

Ez a tél nótája, tiniként az action terror lemeze volt a téli zene, most ez a nóta, és talán az egész album...
Ilyen hangulatban telnek el az ünnepek - de jó. És most nagyon gyorsan közeledik mindez. De majd csak túléljük valahogy!

pulcsiban is fázom

A dolgokat nehéz a valódi alakjukban meglátni, sokszor emberi és a tér idő korlátok miatt lehetetlen is másként látni. De ha végre sikerül, mennyivel másabb lesz minden. Mennyi választ kap az ember egycsapásra és mennyi tényként kezelt esemény megítélése változik meg hirtelen. És az a belső undor, ami már idejét sem tudod mióta bujkál benned, hirtelen azon kapod magad, hogy nem húz vissza. Nem tudod hogyan tűnt el, csak azt érzed, hogy könnyebb vagy és vidámabb. Végre megnyílnak előtted a saját határaid és már kicsit távolabbról, nagyobban tudsz szemlélni. Persze mindig ott a bizonytalan. Meglátjuk mit hoz ez a irány.

Cammognak lusta percek és ugyanakkor félek is tőlük, mert csak telnek és nem történik semmi. Egy üzenetre várok, ami ugyan csak múlandó élményt hoz, de talán valami szikra mégis csak megmarad utána. Kell az élmény! Kell az erő, hogy végig tudjuk csinálni. Hát csak lesem, ahogy csendben, nyomtalanul múlnak a percek és reménykedem.

férfibánat

Minden eltűnik, ami valaha volt. Minden kiszalad alólad. És vajon mi értelme marad, ha más nem... de lényegében semmi. És senki sem keres, hogy hazaértél-e épségben, pedig egy hete még ez annyira teljes volt. Persze nincs álom, se hazugság, mert jött az igazság - BŰNÖS VAGY!
Igen, jelentem sikeresen megtettem mindent amit megtehettem, hogy elcsesszem. Persze jönnek a "barátok" és azt mondják vállrándítással, hogy annyi nő van még... Na ja! Kinek?
Egy szánalmas hülye vagyok, aki valami csoda folytán közel került a lábashoz, és nem kellett neki a húsos falat. Hát jelentem, elkészült. Meg lehet kóstolni, nála jobbat nem ízlelhet az ember. Ennyi volt, nekem, már csak a tanulság marad, hogy volt valaha egy gyönyörű lány, aki igazán szeretett.
Ezután nincs sok választás... jöhetnek a kurvák.
Igazából egy ilyen kispályás lúzer... ezek után mit is tud felmutatni a nagyvilágban. Nem tudom. És minden fáj. Azt, hittem a múltkori hazaérkezés a mélypont, hát az a könnycsatornáimat nem basztatta. Annyit mint ma, nem tudom mikor sírtam. És még mindig rám férne...
Az üzenet két szó: BŰNÖS VAGY!

az erő önnel van

Semminek sincs helye, így semmi sincs a helyén. Átlátható káosz az egész. Minden egymás hegyén hátán. Múlt, jelen, és jövő - mind egy kupacban. Belenyúlok és minden előremozdul. Aztán jön a szokásos - elragadtatom magam és neki megadom magam. Aztán marad helytelenül az egész. Minden defektes mókuskerék. Aztán csak süllyed minden és húz magával. Ebben mindig gyenge voltam. A tárgyak, a bennül rejlő múlt nem találja meg a helyét bennem. Nincs praktika, amibe be tudnám helyezni. Sosem értettem a dobozosokat. Amint egy dobozba bele lehet tenni az valójában a kukában is megnyugodna. Vagy ez egy reakció a tehetetlenségre. Aztán meg könnyen lehet, hogy nem kell mindig mindent megérteni. És pedánsan elfogadóan tenni mindent a gyakorlat szerint.

újra szánalmasan de nem ugyanúgy

Elmész, és fel sem tűnik, hogy elmentél. Aztán amikor hazaérkezel, érzed, hogy minden újra képbe kerül. Minden rád zuhan és elkezd nyomni lefelé. És azon kapd magad, hogy úgy érzed semmi értelme az egésznek. És érzel valami olyat amit már nagyon rég nem éreztél. Újra elhatalmasodik az az érzés, hogy minden értéktelen és feladtad. Nem akarsz szembenézni többé a félelmeiddel, a mindent átható kedvtelenséggel, amin próbálsz erőszakot venni.
- Egyszerűen csak fel kell adni mindent és kész.

nincs megoldás

Amikor a döntéseink határoznak meg minket. Amikor a tetteink alapján ítélnek meg bennünket. Akkor kezdődik minden. Nincs jó és rossz, helyes vagy helytelen. Egy tény van, ami maga az állapot. Az, hogy ez az állapot milyen, na az amit képesek vagyunk racionalizálni.
- Ez fáj! Ez tök jó! Ez elgondolkodtató! Hú ebben benne van az érzés! ...
Szóval a felelősség nem csekély. De mi alapján dönt az ember. Mi az amiért azt mondja - én ezt nem csinálom tovább, én befejeztem - kiszállok. Mi kell ahhoz, hogy az ember beleszóljon a már berendezett világágába és újrakezdje az egészet elölről. Újra mindent, és a régi már megszokott dolgokat elfelejtse. Mi kell, hogy ilyet tegyen az ember?
Ilyen véletlenül nem csinál senki. Valaminek ki kell hoznia az emberből ezt a döntést. Annyira nem lehet könnyelmű senki, hogy csak úgy unalomból újrakezdjen. Ez kinek a felelőssége? Az aki bedobja a törölközőt, vagy az aki hagyja, hogy megszülethessen a gondolat, ami a döntés előélete. Ki képes megakadályozni egy ilyen születést? Aki meghozza, szenved. Mert nincs kiút. Hiába próbálja a dolgokat átrendezni újra és újra nincs jó sorrend, nincs jó fekvés. Mindig ott van valami az útban. Mindig ott van valami ami sosem kerül a helyére.
Aki szüli a döntést? - Ő csak van. Igazából nem befolyásol semmit, mert nincs közel a születéshez. Talán ezért képtelen változtatni a dolgokon. Olyannyira kizárja magát a bensőségből, hogy vele csak megtörténik minden. És ő aztán szenved. Mert nincs visszaút. Így átgondolva akkor talán a felszínen zajló dolgok szülik a döntést? Minden a felszínen zajlik, nincs mélyre hatás, benyomulás, értékessé tétel. Nincs kapocs, csak kín. Mindenki vágyik a mélyre, az értékesre. A felszínen zajlik az élet. De ami személyes és pótolhatatlan, már kénytelen behatolni a mélyebb rétegekbe. Mi kell ahhoz, hogy valaki hagyjon illetve hatoljon azokba a bizonyos rétegekbe? Talán a bizalom biztosan. Aztán, hogy érjen valamit a bizalom, becsüljem meg magamat annyira, hogy legyen értelme annak a kihelyezett bizalmi nexusnak. Ha szar vagyok, igazából tök mindegy kinek adom ki magam, mert ha elárul, már szarabb úgysem lehetek. Igen, ez fontos! Kell az önbecsülés. Na akkor ott van a vágy. A társ utáni vágyakozás. Ami maga a szocializációnkból eredő család. Szóval nem apu és anyu, ők is ott vannak, de más szerepkörben. Ők azok akik keretet adnak az egésznek. De magába a képbe már nem nyomulhatnak be. Viszont biztosítják, hogy feszes legyen a vászon. Tehát a társ. A társ az aki előtt tényleg mezítelen az ember. Igen, szülők, tesók, barátok feszélyező a meztelenség. A társ előtt természetes. És szükség szerű is, mert nem jó egyedül miközben mégis együtt a két fél. Mert ha az egyik fél magányosan van a másik féllel akkor abból nem a triviális egész jön létre. Csupán megtörik a sík és nem azonos szögbe állnak be a felek. Az az, amiért nem lesz közös csónak. Ez az, amiért mindig ott van egy láthatatlan fal.
Nehéz lépés, de talán ha őszinték akarunk lenni, akkor szükségszerű. Nincs más kiút!

az úton

A megérkezés mindig tartogat valamit. Most egy üres szobát - mert mindenét elvitte. De azért egy fogkefe, meg a vizes palack még itt maradt, hogy éreztesse - veszítettem. Ez egy pengeélen való tánc és a döntéseknek súlya van. Van, hogy a szeretet nem elég...
Itt fekszik egy állat, az övé - a kedvence. Itt maradt nekem Ő is - békésen alszik.
Persze minden megy a maga útján, ahogyan eddig is ment.
Az is nehéz, hogy ezután nem én vagyok felelős érte. Persze ez nagyon rossz megfogalmazás.
Meg, hogy talán olyan sebet ejtettem, ami nagyon nehezen gyógyul. Persze mindenki ezt mondja.

Tisztelem azt aki vagy, ahogy küzdesz és önálló vagy - miközben megfelelsz otthon is.
Intelligens lány vagy. Talán a környezet az, ami elnyomja az érdeklődésedet.
Kérlek ne haragudj rám!

Egy gyöngyszemmel kevesebb maradt. Tisztelet Cseh Tamásnak. Munkássága örök. Legyen neki könnyű a föld.

Antoine, Désiré és a szél

Antoine-t s Desirét
fújja a szél,
előredőlve közelednek.

Mindkettő énekel
s velük a dal
szintén megbillen kissé.

Dúdolok én,
s mert fúj a szél,
előredőlök hát én is.

és ez a dal
előredől
énvelem együtt egy kissé.

Antoine és Desiré
- kabátjuk lobog -
már attól tartok: feldőlnek

S féltem magam,
mi lesz, ha majd
túlontúl előredőlök.

De itt van a dal,
a számon kijön;
támasznak hasznos légáram.

A föld felé énekelünk,
nehogy túl előre dőljünk.
Antoine s Desiré
széllelbélelve
jönnek, és máris itt vannak.

Most megáll a szél,
istenem, csak most,
most nehogy előredőljünk.

Cseh Tamás és Bereményi Géza

Egy bogár

Ádámka a kutya!

Na vissza Bélácskára. Valami ilyen beszélgetés zajlott le, amin bedobtam a törölközőt.
Bélácska beszél a kutyájának az értelmi képességeiről.
Én: Milyen kutyád van?
B: Olyan semmilyen... kis sárga... Ádámka.
Na igen, én begurultam az asztal alá. Mindent megtudtunk Ádámkáról.

És azt is megtudtam, de ez saját termés, hogy kétféle kutyáról hallottam. Van a medveölő és a semmilyen sárga. És valóban vagy szép nagy testű kutyával találkozik az ember, vagy "elkorcsosult" jószágokkal. Ja meg a "nem kell tőle félni gyönge kutya ez, nem harap" beszólás is megéri a pénzét.

megaparty 2009

Sziasztok! Így kezdtem, színpadra lépésem után a hangulatkeltést Sepsiszentgyörgyön. Hatalmas színpad, a színpad két oldalán hangfal szörnyetegek. (értesüléseim szerint 50 millás cucc) Előttem betonplacc, körös körül lepusztult lépcsős fapados lelátó és sok sok ember. (értesüléseim szerint 800-1000 ember)

Azér van izgalom, nagy színpad sok ember, Erdély, plusz egy durván merev jobb kar. Egy kiadós bemelegítés után lelazulás. A szép színpad fények, megadták a módját. Csapjunk bele!

A koncert gyorsan lement, szép volt, jó volt. Lehetett volna jobb is, de én elégedett vagyok. Én megpróbáltam hangulatot kelteni, ez valamelyest sikerült is. Mit is érezhet még az ember.

Fogyott a Hargitha és még egy fél borókapárlat is belefért, csak hogy jobban szóljak. Bélácska is jól érezte magát, mondta is a maga beszédjével, hogy a Dani erősen jól gitározik. Ő hatalmas fazon...

Abszolutórium complete!!!

jónagy nyuszit

ó f*szom ne is mond! nem vagyok egy túl buzgó vallásgyakorló, de a tradíciót tisztelem.
megvan a hangulata, hogy a család összeül, már kopog a szemünk az éhségtől, aztán zabálunk mindenféle fenséges dolgot.

De ez a nap más mint a többi, mert az a világ már nem az a világ. (vagy nem tom')

BEAC foci csapat mérkőzik az RSC-vel 5 kor (ez utóbbi, fater és tesóm vonatkozása) - kérdem milyen a 6 órai sonkavágás?
Ja, semmilyen köszi! Mind doktor és ilyen túlművelt ocsmány féreg (BEAC közösség), nekik 5kor kell meccset játszani, és kész.

A másik meg bogrács kerti partit szervez. mikorra? szombat délutánra, visszahívom, aha gondolom figyelmen kívül hagytad, hogy ez ilyen nagyszombat, tudod 6kor sonkavágás ilyesmi, volt anno az a fickó aztán egyesek szerint feltámadott és Ő nem Elvis. Mire a válasz, hát ez engem hidegen hagy én nem foglalkozom vele, jössz vagy sem... oh drága f*szom!

Szóval, egy kicsit dől össze ez a kibaszott világ, minden ilyen aprósággal.

Na azért kellemes húsvéti ünnepeket!

haleluja

Végre! Működött a rendszer. Elmentem egy koncertre és valóban egy koncerten voltam, mert ilyen egy koncert. Egy jó nagy piros pont a pecsának. Úgy szólt az Iced Earth (de a Saxon is), mint még sosem - nekem. Hirtelen nem is tudom, hogy voltam-e olyan koncerten, ahol ennyire rendben lett volna a cucc. Igazi élménby volt jobban szólt, mint cédén. Amikor azon kapod magad, hogy futkorászik a libabőr a hátadon nem egyszer, nem kétszer, akkor tudhatod, hogy végre jó helyen vagy. A hangulat fasza. Szép, és végre metál koncert érzethez hű fények és szimpadkép. A dob iszonyat tisztán és dúrván szólt, aztán a gitárok - ha hallottad cédén, akkor azt szorozd be, hogy érzed a melleden a váltásokat és persze teljesen korrekt ének.
Azér jó nagyritkán szembesülni azzal, hogy talán nincs minden tönkrebaszva...

Way Back Into Love

Huh, na ezt is túléltem! Rendületlenül egyenesen. Minap egy nagy dolog részesévé válhattam. De furcsán nem váltott ki pátoszt. Egy újjabb bizonyít, hogy a dolgok nem önmagukárt vannak, jelentenek bármit is. Elmentem COB koncertre - ez nagy dolog. Szóval nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe egy nóta, dallam, akármi. Mondjuk így részévé vált az életemnek. És minthogy Finnország nincs közel, így eddig csak közvetett élményekre támazkodhattam. Ez is milyen... közvetett élmény. lol - nem is tudok olyat ami, közvetlen lenne... Gumiban dugni, ugyanmár!
Szóval hiába élő, hiába ők itt és in is. Volt, van és lesz is mindig egy rossz szervezés, vagy egy süket hangosító, vagy valami olyan behatás, ami szétbassza a teljességet.
Mindent egybe vetve, a koncert jó volt, mert ők voltak ott. huá. De azon felül nem volt nagy durranás.
Gyakorlatilag Claptonnal is ez volt a bajom. Jó jó, de semmi extra. Mondjuk hozzáteszem utóbbi eléggé a blues pop szerű vonalán mászkál, szóval jó nem is várhat az ember csodát. Ott mondjuk leginkább a túl profi téma zavart, személytelen koncert a blues zenében, az olyan mint az érzelmes dmb, vagy mi. Szóval egy kis képzavar, de sebaj belefér. Ott volt Gary Moore, Ő odatette szerintem aki ott volt aznap este, mindenkit megérintett.
Vissza. Szóval elmondhatom, hoyg voltam COB koncerten, de ennek azért örülök-e, mert ez nagy dolog, vagy azért, mert elmondhatom, hogy voltam, abban már nem vagyok biztos. Nem volt rossz, de úgy látszik az én elvárásaim nagyobbak voltak...
Egy másik megközelítsből pedig aggasztó, hogy ha egy Bodom nem indít meg, akkor mi! Mi kell ahoz, hogy ezt mondjam igen ez értékes volt. Ilyen megközelítésben lehet megoldás a tény, hogy kommersz világban élünk. Elértéktelenedtek a dolgok, nincs olyan hatása a z eseményeknek, mint egykor.
Ha belegondolok, hogy mit jelentett szüleimnek a Beatles, vagy Elvis. lol. Talán ettől voltak boldogabbak.