az erő önnel van

Semminek sincs helye, így semmi sincs a helyén. Átlátható káosz az egész. Minden egymás hegyén hátán. Múlt, jelen, és jövő - mind egy kupacban. Belenyúlok és minden előremozdul. Aztán jön a szokásos - elragadtatom magam és neki megadom magam. Aztán marad helytelenül az egész. Minden defektes mókuskerék. Aztán csak süllyed minden és húz magával. Ebben mindig gyenge voltam. A tárgyak, a bennül rejlő múlt nem találja meg a helyét bennem. Nincs praktika, amibe be tudnám helyezni. Sosem értettem a dobozosokat. Amint egy dobozba bele lehet tenni az valójában a kukában is megnyugodna. Vagy ez egy reakció a tehetetlenségre. Aztán meg könnyen lehet, hogy nem kell mindig mindent megérteni. És pedánsan elfogadóan tenni mindent a gyakorlat szerint.

újra szánalmasan de nem ugyanúgy

Elmész, és fel sem tűnik, hogy elmentél. Aztán amikor hazaérkezel, érzed, hogy minden újra képbe kerül. Minden rád zuhan és elkezd nyomni lefelé. És azon kapd magad, hogy úgy érzed semmi értelme az egésznek. És érzel valami olyat amit már nagyon rég nem éreztél. Újra elhatalmasodik az az érzés, hogy minden értéktelen és feladtad. Nem akarsz szembenézni többé a félelmeiddel, a mindent átható kedvtelenséggel, amin próbálsz erőszakot venni.
- Egyszerűen csak fel kell adni mindent és kész.