Hótól repedt utcasarkon

Hótól repedt utcasarkon ácsorog a kihűlt vágy.
Dermedt ujjai cigarettát tartanak.
Pára úszik a szikra pelyhek mocsarába.
Hótól repedt utcasarkon múlik el a vágy.

Mosoly lebben, hagyja úszni, így olvad fel a vágy.
Szétszórja csillogó tekintetét, minden sugarát.
Fényes határon terjengő köd marad.
Mosoly lebben, hagyja úszni, így fröccsen szembe a vágy.

Magában szalad, riadt alak, így felejt örökre a vágy.
Vakon vágtat eltévedt a pillanat.
Keresi néma önmagát.
Magában szalad, riadt alak, de megáll -
Egy hótól repedt utcasarkon…

2010.01.18.

Valami nincs sehol I.

Ez az év talán a meglepetések éve lesz. Már kétszer meglepődtem - jól. Sanyikával szokásos hétköznapi tivornyatalálkozónkat éltük - ez elsőt ebben az évben - és lementünk az egyik megszokott kultúrhelyre, ami helyszíne szokott lenni ezeknek a neves alkalmaknak. Ezt itt legyen a reklám helye: a Mátra borozóról lesz most szó. Kikértük a szokásos Soproninkat - ászok típusút és nekikezdtünk az ön és környezet értékelésbe hajló párbeszédünket. Mindeközben Gábor (tulaj, csapos) olyan dolgot tett, ami a 3 tájlányt leszámítva* a első meglepetés volt az évben.
- Uraim parancsoljanak egy finom pezsgőt az Új évre.
Semelyikőnk nem szereti a pezsgőt, de az akkor nagyon jól esett.
- Köszönöm!

* bullshit