Mi a valóság...
Az ami éppen történik, amit gondolok, amit érzek. És gombamód szaporodnak a kérdések, és a válaszok is mert mindez is a valóság része. A valóság az a közeg, ahol egy azon dolog lehet egyszerre jó és rossz, mert végtelen hosszú elemek láncolata. A valóság amit megélek, még ha nem is tűnik annak. Egy pillanat, ami más mint a többi. Aztán elmúlik és pislogva nézek utána, hogy is volt, miként is történt! És nincs válasz - csak megtörtént.
Ami ma nagyon csábító és vonzó, holnapra taszító és hűvös érzelmeket kelt bennem. Mert valami megváltozik máról holnapra. Hogy én változom-e meg a valóság szereplőjeként, vagy a valóság ölt egy újabb alakot?! Az ezer arcú valóság...
Talán nem képtelen vagyok szembenézni a valósággal. Ha valami jó, akkor az már túl szép, hogy igaz legyen. Ha valami borzasztó, az pedig felkorbácsolja az indulataimat – az nem lehet, hogy ez ennyire rossz! De minden lehet, mert a valóság ilyen. Szeretni kell a valóságot. Az egyetlen biztos pont, amire képes vagyok hatást gyakorolni, úgy hogy közben az másokra is kihat. És hát mi lenne mindez, ha nem bármi amit teszünk. Amikor cigit, tüzet adok egy lánynak a valóságot faragom. Mert ki tudja, lehet hogy Ő lesz az, aki majd egy leendő valóságban azt mondja, hogy – igen szeretnék a társad lenni. És mindez egy cigiért! Viccesen hangzik. Aztán amikor szakít velem az is lehetne egy olyan pillanat, mint amikor kimondja az igent... és mekkora a különbség a jövőre nézve, de az adott pillanatban csak egy apróság. Annyi a valóság...
Van mikor egy álom a valóság, mert hiszek benne. Van amikor a szenvedés a valóság, mert ugyanúgy hiszek benne. Talán a valóság az a tárház, amivel aztán gazdálkodhatunk az adott pillanatban. Csak akkor és visszafordíthatatlanul. Persze a felhasználható elemek ismétlődhetnek, de valami mindig más lesz. Mint amikor Hérakleitosz azt mondja "Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba."
Pedig sokszor úgy tűnik...
