rombolás

"béna kacsa" - Uramisten mi van itt... ha tetszik, ha nem - a köztársasági elnökről beszél a munkahelyén... nem kocsmában a haveroknak. Minden ilyen megmozdulással magunkat minősítjük. Ez nem tűnik fel?! Az nem probléma, hogy az ország egyik legjelentősebb Egyetemének hitelességét kérdőjelezzük meg? Arról nem is beszélve, hogy akik elbírálták, még egy rakás ember dolgozatán szerepel a kézjegyük... sajtószabadság - HVG, mivan?! Az érvek pont annyira tényszerűtlenek, mint az ellenérvek. (de a magyar tudja (vagy csak hiszi), hogy csak úgy érvényelsülhet, ha lezúzza egy társát - szolidaritás csuhaj) Ebben az országban bárkiről leírhatnak bármit - és meg is teszik... Aztán Strasszburgban olyanok mondják meg a tutit, akiknek halvány lila gőze sincs a valóságról. Tárgyi tévedések tömkelege. XY mond valamit, aztán a szegény "megcenzorált" bérfirkász leír valami teljesen mást, amiből bummot remél. Aztán a bullshit terjed, tovább torzul... Aztán érdekfüggők kezében fegyverré válik - amiből parttalan vita keletkezik. És ez megy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra.

Érdekes volt tegnap azokat is hallani, akik mellettünk állnak, ja nem mellettünk, mert mi sem állunk magunk mellett. Szóval a mellett állnak, hogy nem kéne mindent szó nélkül lenyelni amit a nagytestvér mindnyájunk elé vet (eléjük, elénk - a másodhegedűsök elé). (stb. stb. mémek, kapu portálok, kamu híradók... stb, stb.)

- Nem tudom, de az jutott eszembe, a mocskolódás helyett inkább megfogadhatnánk egy demokratikusnak ítélt állam által kitermelt szállóigét: "Ne azt kérdezd, mit tehet érted a haza, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazáért".

... tényleg ez a legjobb, ami tőlünk telik?

a jó szél az mi elfújja mi nem oda való

Furcsa arra gondolni, hogy ideáig eljutottam. A "nagyok" ezt már nem élték meg - annyi minden lehet egy élet. Felgyorsultunk és kapaszkodni kell, hogy ki ne essünk a körforgásból.
Kapaszkodunk, aztán belénk is kapaszkodnak, aztán - ki tudja, de - mintha minket is tartanának. Szóval egy szövődményes rendszer az egész, tele kusza érzésekkel, hittel, múlttal, álommal, meg a sok behatárolhatatlan tényezővel. Akkor a jó az egész, ha nem kell megkérdezni, hogy ez jó-e, hanem csak önmagától jó és működik. Az az egészben az érdekes, hogy egyáltalan lehet nem ilyen is bármi az életben. Sok kérdés, találgatás, erőltetés, pusztítás, újra találgatás, kételyek és minden ami elhomályosítja az elmét és zsákutcába vezet.
Annyi az élet...

"Világom, Kivárom
Kertemben Virágom
Megszülettél immáron
Egyetlenem, imádom
Szívem neked ajánlom"

H.I.

Kezemben minden. És ez se több sem pedig kevesebb mi elképzelhető. Én döntök, én szeretek, én választok, én kezelem és én eresztem el. Íme az élet, lehetséges megoldások sorozata.
Hiszem, hogy az ember képes világ a világban modellben funkcionálni. Mindenki ezt teszi, és ez a sajátja az összetett természetnek. Szeretnék a világon belül maradni, és azt teljesen belakni, a benne rejlő lehetőségeket kihasználni. Mert nem vagyok egyedül...

Én is nyomom, fekvő, állat. Hátha segít, hátha jobb lesz, hátha hatással lesz rám a belefektetett munka. Annyira nem élet, mindez. Hogyan kell élni? Milyen elbaszott az ember. Nye-nye-nye! Így rinyálok! Szánalmasan, megadóan, aszekszuálisan, remegő kézzel, kopaszodva, sokszor részegen, nagy szavakat mondva, itthon magamnak gitározva, doktorhauzt nézve, idegeskedve, orvoshoz fordulva, Arpeggios technikát tanulva, túlfűtötten álmodozva, netes pornóra élvezve, magányosan, róla ábrándozva, feldobódva, lehangolódva, újrakezdve, befejezve, továbbfolytatva, nem normálisan, szabadságra vágyakozva, nagy tetteket elhatározva, hibákat felismerve beismerve tanulva eltávolodva közeledve vágyakozva köhögve szeretve ... szeretve ... szeretve ... !

pulcsiban is fázom

A dolgokat nehéz a valódi alakjukban meglátni, sokszor emberi és a tér idő korlátok miatt lehetetlen is másként látni. De ha végre sikerül, mennyivel másabb lesz minden. Mennyi választ kap az ember egycsapásra és mennyi tényként kezelt esemény megítélése változik meg hirtelen. És az a belső undor, ami már idejét sem tudod mióta bujkál benned, hirtelen azon kapod magad, hogy nem húz vissza. Nem tudod hogyan tűnt el, csak azt érzed, hogy könnyebb vagy és vidámabb. Végre megnyílnak előtted a saját határaid és már kicsit távolabbról, nagyobban tudsz szemlélni. Persze mindig ott a bizonytalan. Meglátjuk mit hoz ez a irány.

Cammognak lusta percek és ugyanakkor félek is tőlük, mert csak telnek és nem történik semmi. Egy üzenetre várok, ami ugyan csak múlandó élményt hoz, de talán valami szikra mégis csak megmarad utána. Kell az élmény! Kell az erő, hogy végig tudjuk csinálni. Hát csak lesem, ahogy csendben, nyomtalanul múlnak a percek és reménykedem.

nincs megoldás

Amikor a döntéseink határoznak meg minket. Amikor a tetteink alapján ítélnek meg bennünket. Akkor kezdődik minden. Nincs jó és rossz, helyes vagy helytelen. Egy tény van, ami maga az állapot. Az, hogy ez az állapot milyen, na az amit képesek vagyunk racionalizálni.
- Ez fáj! Ez tök jó! Ez elgondolkodtató! Hú ebben benne van az érzés! ...
Szóval a felelősség nem csekély. De mi alapján dönt az ember. Mi az amiért azt mondja - én ezt nem csinálom tovább, én befejeztem - kiszállok. Mi kell ahhoz, hogy az ember beleszóljon a már berendezett világágába és újrakezdje az egészet elölről. Újra mindent, és a régi már megszokott dolgokat elfelejtse. Mi kell, hogy ilyet tegyen az ember?
Ilyen véletlenül nem csinál senki. Valaminek ki kell hoznia az emberből ezt a döntést. Annyira nem lehet könnyelmű senki, hogy csak úgy unalomból újrakezdjen. Ez kinek a felelőssége? Az aki bedobja a törölközőt, vagy az aki hagyja, hogy megszülethessen a gondolat, ami a döntés előélete. Ki képes megakadályozni egy ilyen születést? Aki meghozza, szenved. Mert nincs kiút. Hiába próbálja a dolgokat átrendezni újra és újra nincs jó sorrend, nincs jó fekvés. Mindig ott van valami az útban. Mindig ott van valami ami sosem kerül a helyére.
Aki szüli a döntést? - Ő csak van. Igazából nem befolyásol semmit, mert nincs közel a születéshez. Talán ezért képtelen változtatni a dolgokon. Olyannyira kizárja magát a bensőségből, hogy vele csak megtörténik minden. És ő aztán szenved. Mert nincs visszaút. Így átgondolva akkor talán a felszínen zajló dolgok szülik a döntést? Minden a felszínen zajlik, nincs mélyre hatás, benyomulás, értékessé tétel. Nincs kapocs, csak kín. Mindenki vágyik a mélyre, az értékesre. A felszínen zajlik az élet. De ami személyes és pótolhatatlan, már kénytelen behatolni a mélyebb rétegekbe. Mi kell ahhoz, hogy valaki hagyjon illetve hatoljon azokba a bizonyos rétegekbe? Talán a bizalom biztosan. Aztán, hogy érjen valamit a bizalom, becsüljem meg magamat annyira, hogy legyen értelme annak a kihelyezett bizalmi nexusnak. Ha szar vagyok, igazából tök mindegy kinek adom ki magam, mert ha elárul, már szarabb úgysem lehetek. Igen, ez fontos! Kell az önbecsülés. Na akkor ott van a vágy. A társ utáni vágyakozás. Ami maga a szocializációnkból eredő család. Szóval nem apu és anyu, ők is ott vannak, de más szerepkörben. Ők azok akik keretet adnak az egésznek. De magába a képbe már nem nyomulhatnak be. Viszont biztosítják, hogy feszes legyen a vászon. Tehát a társ. A társ az aki előtt tényleg mezítelen az ember. Igen, szülők, tesók, barátok feszélyező a meztelenség. A társ előtt természetes. És szükség szerű is, mert nem jó egyedül miközben mégis együtt a két fél. Mert ha az egyik fél magányosan van a másik féllel akkor abból nem a triviális egész jön létre. Csupán megtörik a sík és nem azonos szögbe állnak be a felek. Az az, amiért nem lesz közös csónak. Ez az, amiért mindig ott van egy láthatatlan fal.
Nehéz lépés, de talán ha őszinték akarunk lenni, akkor szükségszerű. Nincs más kiút!

jónagy nyuszit

ó f*szom ne is mond! nem vagyok egy túl buzgó vallásgyakorló, de a tradíciót tisztelem.
megvan a hangulata, hogy a család összeül, már kopog a szemünk az éhségtől, aztán zabálunk mindenféle fenséges dolgot.

De ez a nap más mint a többi, mert az a világ már nem az a világ. (vagy nem tom')

BEAC foci csapat mérkőzik az RSC-vel 5 kor (ez utóbbi, fater és tesóm vonatkozása) - kérdem milyen a 6 órai sonkavágás?
Ja, semmilyen köszi! Mind doktor és ilyen túlművelt ocsmány féreg (BEAC közösség), nekik 5kor kell meccset játszani, és kész.

A másik meg bogrács kerti partit szervez. mikorra? szombat délutánra, visszahívom, aha gondolom figyelmen kívül hagytad, hogy ez ilyen nagyszombat, tudod 6kor sonkavágás ilyesmi, volt anno az a fickó aztán egyesek szerint feltámadott és Ő nem Elvis. Mire a válasz, hát ez engem hidegen hagy én nem foglalkozom vele, jössz vagy sem... oh drága f*szom!

Szóval, egy kicsit dől össze ez a kibaszott világ, minden ilyen aprósággal.

Na azért kellemes húsvéti ünnepeket!

merre menjek

Igen, hát az első út, amit egy általam vezérelt gép tett meg. A nap új ismerete, hogy megy magától is (10km/h). Furcsák a pedálok, azt hittem a sarkam fixen a padlózaton lehet, és nem. Innentől kezdve a térdel kinyomott kuplung/fék elég következetlen módon, hol finom, hol kicsit durvább. Ám bizonyára meg van a fortélya ennek is, és akkor kényelmessé válik majd a dolog.

Aztán meg az utolsó o-o-o vakáció. Aztán suli és a többi nyalánkság.

újra a pályán

Hogy mit csinálok... és te mit csinálsz? Ugye te sem tudod, csak magyarázkodsz. Butaság. Hóka móka, kerítés építés - ki a férfi a házban vagy mi. Aztán a rettentő szánalmasságra hirtelen felindulok, és folytatom. Mert nincs más aki megcsinálná... Márpedig folytatni kell, mert fényévekre a tökéletestől... Persze a tökéletes sem lehet cél. De az, hogy én mikor mondom azt, hogy ez fasza az minden esetre lehet egy mérce.

Ja és örülj velem, csuhaj! KRESZ pipa. Egészségügy pipa. Már csak az oktatónak kéne felvenni a mobilját, akkor ha hívom.
Vasárnap ér mobilon ilyesfajta, gyakorlatilag munka ügyben keresni a másikat? Szerintem nem, bár hirtelen simán feltételezni tudom, hogy igen. Őrült világ ez, rettenet.

Mobil kapcsolat, msn szeksz, ha meg nem az, akkor google a talaj és jabber, mert haladni kell a korral. Végül minden eszköz előállt arra, hogy boldogok legyünk. Másfelől viszont arra, hogy kinyírjuk magunkat. És elég perverz a felismerés, hogy sokkal könnyebb ez utóbbit választani.

Ha belegondolok, elég valószínű, hogy Isten már rég levette a kezét rólunk. Végülis, "apának nem való gyermeket temetni".
Ha meg nem, akkor elég nagy kínokat állhat ki. Mert olyan ez, mint ha tűzbe tenné a kezét... az pedig sosem lehet jó. Hát kitartás!

nincs bug, van bug

Az alábbi példa, méltán szemlélteti a jelenlegi helyzetemet:

nincs_bug
aztán kicsit másképpen

van_bug

Picsába!

mission accomplished

Igen! Az imént tettem össze a főnöki bőrfotelem, ami szerencsére kényelmes. A minap vettem egy függöny karnist, mert az még hiányzott. Nyilván kettős megoldás kellett a ne lássanak be típusú csipke és a ne süssön a nap a szemembe típusú sötétítőnek. Na szóval mindez egy vagyon volt, megőrülsz ha megtudod, hogy a végösszeg meghaladta a 15 rugót. Aztán szétárt karral csak annyit tudtam mondani, hogy majd megtérül. Hát bízom benne.
A bőség zavarában ez tűnik szemben, hogy rengeted a gagyi. Azon gondolkozom, hogy minek a sok helyettesítő alternatív genyó, ha ott van a jó is. Miért nem lehet mindenből csak a jó, és az annál is jobbat kapni. Ez is egy választás, két árszínvonal meg minden. Nem ehelyett tele vannak a polcok a jó árszínvonalon használhatatlan, vagy éppen aligpartikus termékekkel. Viva 2008!

cigi pia káosz bye

Van néhány akadály, amik az idővel hatalmassá lesznek és komoly falként állják az előre vezető utat. Úgy indultam, mint az átlagos tinédzser. Persze nem átlagos gondolatokkal. Aztán hatás ellenhatás és mindig sikerült túlélni valahogy a dolgokat. Aztán mára rá kellett, hogy ébredjek, hogy ettől a pontól kezdve nem játék. Nincs Mr. Nagymenő (péntek esti hős) rákenrolsrác, meg minden. Nincs semmi, csak tisztán én és az életem. Nincs filozófia, vagy eszmerendszer vagy bármi amivel meg lehetne bármit is magyarázni, ahogy eddig tök jól ment. Szóval innentől konkrétan ketyeg a vekker.
- A feladat adott tedd a dolgod, és bizonyítsd be, hogy megérdemelted a bizalmat.

anyu te ezt érted

De nekem nem és ennek nagyon tudok örülni, és még annak is, hogy ma este már velem alszik az új gitárom, ami atán tényleg egy igazi drágaszág.

vasalt ing boxolt cipő

Szóval a minap felháborodott a média az ifjúság dohányzási szokásain - nem mintha az állam nem kaszálna óriási zsetont ezen, ami persze aztán mégiscsak a média közeli honpolgárok zsebében landol. Ez már más tészta. Na és az is, hogy az Örsön a 31es buszra várva amint az megáll reklám irányul felém. Mert 18 alatt alig járnak busszal és a szerencsejáték a legjobb, amit tehet az ember. Na de sebaj a békávénak is kell a pénz.
A minap igazán úgy szabályosan felkúrták az agyamat. Aztán más se hiányzott mint találkozni bébimmel - féltem, hogy ebből csúfos végkifejlet lesz. És most húzd ki magad és emeld fel a tekinteted kedves olvasó - mert nem az lett! (A világ megmenekült.) Szóval jelentem ilyen jótékony hatással kevés dolog van rám az adott felfokozott idegi állapotban. Jó, ha tudom, hogy van kihez fordulni és tudok hinni benne, hogy Ő tud segíteni. A kétségem mind eloszlott. Köszi! KösziKöszi.
Aztán elmentünk a Szabadság híd budai lábánál található sziklatemplomba ajánlom figyelmedbe. Az egy szép hely és nyáron kifejezetten jó a klíma odabent és talán megérint a szféra is ami odabent szunnyad. Ez így rendben van!

darge reloded

Tegnap összefutottam az első párral a saját társaságomból akik egy kis bébivel ajándékozták meg ezt a világot. Örülök nekik, jó látni, hogy így is lehet. Érdekes lehet nekik, pláne amikor R megjegyezte, hogy `tök fura hogy Apa és - a párjára biccentett és mondta - Anya`. Hát valóban fura - sok boldogságot kívánok nektek!

Aztán ez a május 1 időszakában elég nagy felfordulás volt, de megérte. Olyan ajándékokat kaptam, amit nem is hittem, hogy kaphatok. KWval olyan volt végre, mint amilyennek mindig is szerettem volna a szerelmet. Persze elkövetünk néhány hibát, de azért vagyunk emberek. Valamennyire részesének érzem magam egy családnak, ami nem az enyém és fura ez mert ilyen aspektusból még sosem éreztem. És izgalmasnak találom így az egész életet, mert pörög és esemény dús és nem hervaszt le, mint eddig. Van sok feladat, kihívás meló. Ha valamivel foglalkozom, annak van foganatja, még ha nem is értek hozzá, de van értelme. És lehetőség, hogy megtanuljam. Persze rá kellett jönni, hogy sok területen, kábé annyira vagyok kreatív mint egy agy halott - ez nagyon bosszant. De ugyanakkor fel is bassza az agyamat, hogy na hát nem lehetsz ennyire pancser. Szóval el kell kezdeni a dolgokkal komolyabban foglalkozni - erre jöttem rá. Profi akarok lenni! Épül az új iroda - elég klafa lesz. Úgy érzem, hogy még nem késő, hogy a magaménak is tudhassam, így belefolyok a tervezésbe és abba, hogy mi hogyan legyen. Bár lehet ez a dolgom, elvégre én fogom majd üzemeltetni. Vicces a dolgok a feje tetejükön állnak és addig nem is változnak, amíg az ember azt nem mondja, hogy na elég, kezembe veszem az irányítást. Ez mindennel így van, és tök fura, hogy erre csak most jöttem rá. Bébim is szereti, ha gyengéd vagyok - de sosem mondana le arról, hogy "izzig vérig pasi vagyok". Grrr, állat ez na!

veled meg mi van

Hol tart az állam ehhez képest... vista autókat már láttam, de Ubuntu infoscreen hirdetést még nem.
Amúgy elégetett vagyok vele, meg úgy mindennel. Igazából annyi minden jót tudnék írni, és nem teszem, mert fáradt vagyok sokszor, meg lusta is és gagyi megfogalmazással csorbítani sem szeretném a sok pici csoda értékét. Ám jó az, ha nem marad nyom nélkül a sok feledhetetlen pillanat, ezért megpróbálom datálni, hátha sikerül.

hogy fogod az ütőt

E héten voltam kocsmába, blues buliba, Schmidt Vera koncerten meg minden és nem piáltam. Annyira jó józannak lenni... Nincs a lábamhoz láncolva a vasgolyó, amit ha akarom hanem hurcolnom kellett eddig.
Hetek óta Bodom és Gary Moore szól az ipodomból. Aztán pár napja azér' visszakacsintottam és rájöttem, hogy azér számomra az etalon mégiscsak a Sentenced. A Downtól a Funeralig a leginkább belém markoló világ.
Azon kapom magam, hogy egyre többet mosolygok... Csak vagyok nézek, egyedül vagyok és elmosolyodom. Ez nagyszerű érzés. Nem sodródom, hanem élek! Ez kurvajó.

Let's drown ourselves in this love
my darling, my only one
(Let's) set sacrifices for this love we are in
- make it forever…
Let's drown ourselves in this love
Let's give our lives for this love we are in
(we'll) do it together…

Ma elmentem bébimmel teniszezni és fantasztikusnak ítélem meg ezt a napot. Jó mozogni, mindkettőnknek jót tesz, hogy fordítunk egy kis időt a testünkre és a játékra.
Tök jó értelmes dolgot tenni... milyen buta kijelentés igaz! De nem egyértelmű a dolog. Manapság nem nyilvánvaló az értelem a tettek mögött. Más szörnyű, hogy mennyire nem figyelnek az emberek egymásra... mindenki csak és kizárólag önmagával. Nincs párbeszéd, nincs mosoly, nincs élet. Csak darálás van és verseny illetve háború. Nem csatákat vívnak manapság az emberek, tisztességesen szemtől szemben. Durva alattomos háború van az emberekben. Neked mid van, és mit tehetek azért, hogy megszerezzem. Nincs tisztelet... talán az emberek már magukat sem tisztelik annyira, hogy kiemelkedjenek ezekből a sekélyes vermekből. Határozott álláspontom az oktatással kapcsolatban, hogy nevelni csak úgy lehet, ha a tettekért felelősség vállalás van és szankció. Nem tudjuk, hogy mi az felelősséget vállalni a tettein után. Aztán, ha baj van akkor meg kapkodjuk a fejünket és várjuk a következő esélyt. Ma az iskolában nincs fizikai fenyítés a nevelő részéről... gyakorlatilag, ha a nebuló hibázik, vagy a szabályoktól eltérően cselekszik, az semmi nem von maga után. Kérdem, mi lesz így? Mikor tanulják meg a jövő emberei, hogy mindennek meg van a kockázata és felelősséget kell vállalni... az élet nem kegyelmez és ritka az amikor ad második esélyt. Én kaptam rengeteget, ezért hálás vagyok. De én szerencsésnek mondhatom magam... de nem mindenki az.