Újra tél, minden rohan. Egy állandó feszültséget érzek magamban, amit már egyre nehezebb elviselni. Ilyenkor érzem a leginkább, hogy öregszem. Fejfájás, szédülés, orrvérzés, a legújabb az orrom belsejében történő nyomás, mintha szét akarna robbanni az arcom. Igazán frankó. Na meg vizsgák is vannak. Meg nem egyértelmű rendszerek, melyek szabályzatok alapján működnek és mégsem hibátlanul. Na és a sok követelés, amiért leginkább nekem kéne fizetnem. Lehet ezek mind összefüggenek. Követelések, amiért nekem kell fizetnem. Eléggé elvesztettem a helyem ebben a világban. Legszívesebben ki sem mozdulnék itthonról. Valahogy a fenti aggasztó tünetek odakint jelentkeznek. Na meg, bármibe is kezdek bele, az valahogy szarul sül el. Ezzel is csak azt tudom kezdeni, hogy bosszankodom rajta. És azon kapom magam, hogy lerágom az ajkaimat az idegességtől. Na meg amikor teljesen nyugi van és dél kürül megyek hazafelé, akkor miért érzem azt, hogy mindjár összeesem és szétrobbanok? Próbálom mondogatni, mint bruszvilisz a szinszitiben - lassítsd le a szívverésed... de az utóbbi időben olyan zaklatott vagyok, hogy ettől az egésztől berágok és mégisdegesebb leszek. Mert rettentő boszantó az, hogy hülye szövegeket kell mormolni magamnak, hogy csillapodjon a mindjárt szétrobbanok érzés. Én nem tudom mi van.