sírás lesz a vége

Az imént meghallgattam a Moulin Rouge filmzene második kiadását és üvölteni támadt kedvem. Aztán pár perccel később körbejártam a házat és az állatokat látva eszembe jutott, azok sorsa. Feltörtek bennem az általam megölt állatok sora. Persze én sosem kínoztam macskákat – bár nem szeretem őket – nem vinne rá a lélek, hogy olyat tegyek. Volt egy teknősöm és elpusztult. Nagyon sírtam, ráadásul nyáron talán egy táborból jöttem haza – nem emlékszem már pontosan. Fáradt voltam, hőség volt és láttam, hogy üres a terrárium. Bátyám mondta, hogy mi történt és mindezek után elküldött a boltba, hogy vegyek kenyeret – mondván, hogy én fel vagyok öltözve. Hangosan zokogva mentem a boltig. Ha lett volna fegyverem, nem tudom biztosan , hogy nem e lőttem volna rá a tesómra. Most nem rég láttam a kóla puska sültkruplit és elgondolkoztatott, hogy itt sem lenne olyan nehéz tömérdek fegyveres testi sértést elkövetni. Talán mindenkinek akadna rovátkája. Na visszatérve a tekihez. Ez egy érdekes történet, mert beteges volt nagyon. Azt elvittem dokihoz és bent tartotta, hehe viccesen hangzik. Amikor érte mentem rendbe jött és valahogy nagyobb is lett. Gondoltam a sok vitamin miatt. Azt mostanában tudtam meg, hogy Alfréd – ez volt a neve, elpusztult a dokinál és mert az orvos látta, hogy mennyire a szívemhez van nőve kicserélte és eljátszotta, hogy rendbe jött az Alfréd. Anyuval is beszélt, így ez csak mostanában tudódott ki. Egyébként Alfrédnek valami születési baja lehetett és azért pusztult el. De ez a másik „Alfréd” az én hibámból halt meg. Nem szabadott volna bezárni egy pici terráriumba és megfosztani őt a szabadságától. Ez volt a hiba és most érzem a súlyát, hogy sehogy sem tehetem ezt már jóvá. Ott van a kutyánk, a neve Tódi, neki jó sora van, semmiben sem korlátozzuk, gyakorlatilag azt csinál, amit akar. A házban alszik, meleg pokrócon, a kutyaélet legjobbja jutott neki. Azért vannak olyan állatok, amiket szándékosan nyírtam ki. Régebben nagy ellenségem volt a Lótetű. Gondozgattam az epreimet, pont fiatalítottam, amikor egyes töveket teljesen eltüntetett egy éjszaka alatt. Bűntudatot nem érezve, könyörtelenül sújtottam le az ásóval, amit megláttam egyet. Viszont egy dolog megint érik. Van két szeretett nővény a szobámban és át akartam ültetni őket még a tél előtt, de ez bohém életem matt meghiúsult. Remélem nem sínylik meg nagyon a tavaszig való nyomorkodást.

annál is jobban

Képzeld életemben először szakadt el húrom játék közben. Először a felső E, aztán meg a H is - vicces volt. Kopott, régi húrok voltak és még nem volt időm, hogy újat vegyek rá, azt B már rég nem cserélte rajta. Na tegnap vettem is D'Addario 9-es készletet. A régi Gityón is ez van és jól bevált, szóval nem változtatok rajta. Ja még nem is jegyeztem föl ennek a gyönyörű gitárnak a történetét. B megemlítette, hogy neki a régi gitárja az ágya alatt hever és mivel már ő basszusgitározik így nézzem meg, azt ha tetszik használgassam. Azt átkerült hozzám és ha hiszed ha nem ez egy olyan gitárnak a mása, mint amilyet megálmodtam. Jó kettő is van, de abból az egyik. Kevés dolog van róla a neten, így ez a legjobb kép, mait találtam róla.

Hohner Rockwood LX250G és hogy jobban halljam a hídnál egy DiMarzio Super Distortion Humbucker pick-up virul. Ez B nirvanás múltjával magyarázható, ami nem volt akkor egy rossz döntés, bár fogalmam sincs, hogy milyen hangszedő figyelt benne eredetileg és akkor miként szólalt meg. A fehér koptató nincs rajta, szóval annyiból nem hű a kép, de a többi rendben van. Majd, ha szerzek fotómasinát, készítek izgi képeket a szobámban szétszórt kincseimről.

mond, te kit választanál

Ma csütörtök van! 10-kor feküdtem és 4-kor keltem. Ami valójában 3-kor történt csak mivel nagyon fáradt voltam, így forgolódtam még egy órát – de legalább nem kipattant a szemem, hanem nyűglődtem egy kicsit. Hétfőn asszem éjfélkor feküdtem és 3-kor keltem – az egy gyalázatos nap volt – persze délután elájultam. Kedden 11-kor feküdtem és 3-kor keltem. Dél körül szintén szundítottam 4 órát. Tegnap 11-kor feküdtem és 3-kor keltem aztán mentem suliba. Estig haza sem jöttem, nehogy lefeküdjek. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz az eredmény, és tessék itt vagyok. Őrület ez vagy én nem is tudom. Eddig elaludni volt kínszenvedés és most simán elalszom, csak éppen pontban 3-kor kinyílik a szemem. Már arra is gondoltam, hogy 3-kor történik valami a szobámban, vagy a légkörben, vagy bennem. De ez nagyon fura. Bár délután is csak 4 órát alszom, így lehet ott keresendő a válasz. Komolyan nem tudom, arra is gondoltam, hogy a rövid ital miatt zavarodott így meg az idegrendszerem. Szóval most gőzerővel azon munkálkodom, hogy ezt a dolgot beállítsam a normális szintre.
De jó kimondani, hogy „normális”.

A világgal egy baj van csupán, hogy miden ember elérkezik arra pontra, hogy kimondja - „mi tekinthető normálisnak”.

És ezzel a felismeréssel borul az egész. Nincs konkrét cél, csak zűrzavar és megszűnik minden egyensúly a világban.

Ja és még valami. Mostanság minden reggel - hát ha ez reggelnek mondható – durva fejfájással ébredek. Még akkor is, ha az előző napokban egy korty szeszt sem fogyasztottam. Arra tudok gondolni, hogy a csatornázással kicsit átrendeződtek a vízerek és amilyen jó helyen volt eddig a fekhelyem, most pont odébb vándoroltak az erek alá. Ezzel amúgy az alvászavart is meg lehet magyarázni. Konkrétan nem tudom, de ez is egy indoka lehet a dolognak.

roots reggae és ami mögötte van

Na hazaértem Trafoból, hazudnék, ha azt mondanám, hogy józan vagyok. Hálás köszönet az ooo-nak a piros aláhúzásokért. Na szóval, ráébredtem súlyos dolgokra és ezt le kell írnom most.

A testem a lelkem rabszolgája.

És sajnálom szegényt, mert nehéz sora van. Erre csak most jöttem rá, pedig korábban is így állt a helyzet. Cigi, pia és tök jó, mert buli van, de egy idő után azt mondod, hogy elfáradtam és nem törődsz azzal, amit tettél, hanem kipihened. De eljön egy olyan pont, hogy fáj az amit tettél. Fáj másnap a tüdőd, és olyat érzel amit korábban sosem. Na én ezt ereztem ma és ismét rágyújtottam. Bár nem tigris szofira. De még mindig iszonyatosan fáj a mellkasom és van, hogy forrón ég. Erre, csak annyit tudok mondani, hogy bocsáss meg drága egyetlen tökéletes testem, hogy így megtiporlak és kihasznállak.

Érezted már valaha, hogy a szellemed a testedtől teljesen különböző?

Na én most jöttem rá. És geci nagy bűntudatot érzek, hogy ennyire gyötröm a testem. Rájöttem, hogy gyönyörű ez a test és életképes, működik hibátlanul. Csoda, hogy ilyet kaptam. Na leragad a szemem, de ezt le kellett írnom. Jó hát én, bár nem vagyok egy skizó, de akkor is. Ezt a naplót egy évek múlva levő önmagamnak írom, így belefér a már megszokott hangnem. Jó éjt te gyalázatos és figyelj jobban a testedre, ami tökéletes és hibátlan, kérlek, hogy ne cseszd el. Köszönöm!

a legnagyobbat, azt szeretem

Most az imént ért véget a Super Size Me című film. Most láttam először. Bár nem vagyok krónikus mekibe járó, sőt egyáltalán nem vagyok gyors kaja fan. A legtutibb a házi koszt, amit anyukám készít. Jó volt a film és szimpatikus volt a kölyök benne és az nagyon fontos. Van ez a született feleségek, hát én azt nem nézem, mert nem tudok egy szimpatikus szereplőt sem mondani belőle. Ott van a Hetedik mennyország, ami bearanyozza a délutánjaimat, mert szimpatikusak a szereplői. Na szóval ez a mai film, tök jól és spontán dobta föl a mindennapok küzdelmeit képező problémákat. Dohányzás, hehe vicces volt és szerintem gecire igaza van. Na meg az, hogy most tűzzel vassal üldözik a dohányosokat az egész Földön. Azt persze itt is majom módjára agyatlanul hozzák a rendeleteket. Az iskolát területén tilos a dohányzás! Ez a legújabb vicc. Az a roncs tanár, aki alig él meg a fizetéséből és kivannak az idegei, nem gyújthat rá a szünetben. Ettől a valljuk be kibaszott sovány élménytől is megfosztják. Az persze, hogy nem jó, ha a diák és a dohányzó tanár egy légtérben van, de meglehetne oldani azért, hogy egy teljesen külön terem legyen fenntartva, amiről a diákoknak még csak tudniuk sem kell. De birka népség ez a tanár és semmit sem fog tenni, csak tűri, hogy szarba vegyék. Pedig az én időmben, ahogy rohantunk az udvarra kicsöngetés után, egyesével kerültük ki a tanári előtt, a folyosón dohányzó tanárokat. Hát meg is van az eredménye! Kibaszottul elcseszett generáció ez a milyenk... Az persze senkinek sem tűnik fel, hogy az 'átkos' jótékony hagyatékai még mindig pusztítanak és nem múlnak el a dolgok nyomtalanul. Majd, ha a nemzedék teljesen lecserélődik és a helyünkbe lépnek utódaink, na akkor megkérdezhetjük, hogy mi történt! De addig, szerintem nincs miről beszélni.
Ja bátyám általános iskolában tanít és képzeld a minap tudtam meg, hogy náluk a tanároknak nincs külön vécéje. Képzeld el a tanár és a diák találkozik a szünetben a budin, kérdem én mi ez? Mondjuk az milyen, ha az órán kibeszélik a diákok, hogy milyen büdöset gittelt az előző szünetben a tanárjuk. Vicces, persze a színvonalat csak följebb, csak följebb, mert az eukomform jelző a legfontosabb. Csak szelektív ez az érzékenység és nem terjed ki, csak a profitálható és a tömegek előtt pufogtatható területekre. Ja és vissza a témához, hogy húzzák a bagósokat. A halálraítélt túlsúlyos embereket, miért nem ösztönzik az üldöztetéssel? Persze a cigi rossz, de akárhogy is nézzük kelléke társadalmunknak és ennyi szabadságot (számomra ez jelenti a liberalizmust és nem több) megengedhet az emberiség magának, hogy dönt - mint egyén - dohányzik, vagy sem.
Ne is kérdezd, hogy mi a véleményem a kendermagos féregről, aki valamilyen felsőbbrendű kiváltság kapcsán hivatalos megjelenésén vadkenderrel jelent meg. Bármely más esetben intést kapott volna, de ebben nem. Ha bemegy egy kaktusszal, tuti beszólnak. De, ha egy cigivel a füle mögött, szintúgy. Kérdem én ezek után van értelme bárminek is? Mert, hogy a tini ezt látva a tévében gátlástalanabb lesz mint eddig és megbukik, akkor a jardon mesélheti, hogy nincs egyenlő mérce a világban. És egy újabb kibaszott szociális probléma indul útnak.

Sok szerencsét fiacskám a jegyed a poggyásztérbe szól.

basszus

Valamelyik tévéműsorban nyilatkozta valami szakember, hogy autópályát építeni és felújítani meleg időben hatásos. Ezzel, a fizikát sem ismerve egyet lehet érteni. De az az érdekes, hogy ha az Örs vezér terénél felszállsz a 31-es buszra, akkor a felüljáró után azt tapasztalod, hogy minden buszmegállót felbontottak. Te ezt érted?
A minap beszélgettem egy kedves lánnyal, aki hangsúlyozta, hogy milyen jó, hogy a mi életünkben nincsenek háborúk – legalábbis, mi nem vagyunk résztvevői. Azt ezen elgondolkodtam, hogy annyi minden változott az évek során, hogy észre sem vesszük, hogy a fronton vagyunk. A múlthét pénteki napon jöttem rá, hogy az az ember, aki odafagyott a padhoz az éjszaka igenis harcol. Harcot vív az életéért, pont úgy, mint ahogyan azt egykoron tették. Az ellenség viszont döbbenetes és hihetetlen. Eljutottunk oda, hogy a nyomorral kell harcolnia a Föld lakosságának nem csekély hányadának. Talán ez rosszabb, mint az a régi „háború” volt. Annak lehetett tudni, hogy egyszer vége lesz.
Szerinted miért van az, hogy a köztisztviselők kapnak ingyen bérletet, míg a tanárok és közalkalmazottak teljes áron veszik?
Őrület, pedig az előbbi kasztnak magasabban sávon mozog a fizetése. Hát szerintem egy egészséges társadalomra törekvő irányító hatalom nem sajnálja le ennyire az oktatást. Igenis ahhoz, hogy a nép legyen problémamentesebb, előtérbe kell hozni az oktatást, na ez eddig meg is van. Csak éppen azt a nem csekély tényezőt felejtik ki, hogy egy igen jelentős réteg közreműködik ebben a folyamatban. Ja és van itt minden, ami egy „jó” demokráciában kellhet, szakszervezet és társai. Ez a vicc, hogy semmi hatásfoka nincs ezeknek a valójában kulcsfontosságú szerepet betöltő szervezeteknek. Ott van Franciaország én nem szeretem őket, de kalapot emelek a előttük. Vannak polgári körök is, amik persze valamire csak jók, de kérdem, amíg az egészségügy és az oktatás nincs a nép – hangsúlyozom, a nép – által rendbe téve hasztalan csatározás. Mert az a felső kaszt nem fog tenni semmit, amit ezt az elmúlt években láthattuk. Nincs semmilyen csatorna, ami összekötné a frontvonalban harcolókat az irányító hatalommal. Így látom és szomórú vagyok, mert csalódás ez az ország.

az élet császára

Na figyelj ide, képzeld el egy csomó dolog történt az utóbbi napokban. Rájöttem, hogy másként is lehet csinálni a dolgokat. Pénteken találkozás A-val, akivel eddig életemben egyszer sikerült eddig találkozni – az is két éve volt. Aztán irány a hajó LB27 koncert. F és Sz is lent volt a szokásos társaságon túl. Szombaton irány Kecskemét, dühöngő buli! Végre bátyám is velünk tartott. Jól éreztük magunkat. T-val sikerült reggel nyolcig tépni a húrokat. Csak ketten maradtunk legények talpon a vidéken. Na ébredés után iszonyat jóleső sörözés a vonaton. És itthon elájulás.

Mivel rég volt film ajánló, így most ami eszembe jut összeírom.

• A héten megnéztem a Az élet csodaszép című gyönyörű filmet, ajánlom a figyelmedbe. Amikor összecsapnak a fejed felett a hullámok, tökéletes gyogyszer lehet ez a remekmű.
  
• A Minden héten háború című film hiába amerikai, még így is szórakoztató és zseniális alkotás. Óckodtam tőle, de nem okozott csalódást - sőt!
  
• Az élet szép egy olyan film, amit ne nézz meg, vidám vagy. Mindezeken túlmenően egy hihetetlenül tündéri film a háború borzalmaival párhuzamosan. A szereplők kiválasztása elsőosztályú. A film témájától általában meg kell vallanom, hogy herótom van már, mert minden évben készül valami huszadrangú feldolgozás. Ezért is örülök neki, hogy meg tudtak lepni egy ilyen remek filmmel, amit eszembe se jutna pocskondiázni.

Egyenlőre ennyi, ha még eszembe jut más is, akkor közlöm.

<önvallomás>

Talán úgy tűnhet, hogy szeretek fikázni, de szerintem ez így önmagában korántsem igaz, mert a jót is észreveszem. És ha olyannal találkozom, amiben megtalálom az értéket, még ha semmire sem tartom a történetet, az alkotót, azt elismerem és az a tiszteletet adom neki, amit megérdemel.

<önvallomás>

James Stewart Az élet csodaszép című filmben

kubuntu forevör

Megjött az új év! Most már mondhatom, hogy ami eddig történt, mind tavaly volt. Jól hangzik. Boldog új esztendőt! Soha rosszabb kezdést mindenkinek. Annyi minden történt mostanában, azt sem tudom, hogy kezdjem. Voltam az év első Quimby koncertjén. Csendes-ülős örömzenélésnek lehetett a szem és fültanúja minden kedves látogató. Azért jó, hogy visszazökkenünk a 'normális' kerékvágásba, mert marhára elfáradtam. Itt az ideje taposni tovább a harctéren és napról napra szembesülni azzal, hogy nincs hátradőlés – ne is álmodj róla Dani. A szilveszteri zenélés jobb lett, mint gondoltam, ennek nagyon örülök. Kicsit szégyenlem magam, mert a Quimby koncert után egy zongorista marha jól zenélt és hangulatos nótákat játszott kifulladásig, azt összehaverkodtunk vele és belementem egy komoly csínybe. Igen távol álltam a józanságtól és kezemben a mikrofonnal a Summertime című nótába kezdtem. Persze a srác az eredeti hangzást követte én meg az általam nagyra tartott Big Daddy Wilson félébe kezdtem bele. Hát és szerintem pocsékul szolt. Arra nem volt érzékelőm, hogy kihalljam milyen volt. Szóval van bűntudatom rendesen. Na szóval sokkal jobban viseltem az ünnepeket, mint azt előtte gondoltam volna. Összegezve azér zajlik az élet és nem válogat. Egyszer meglep, máskor pedig bosszant.
Az év első napján 2 ø.