2005/09/30

részegen ki visz majd haza

Szóval mostanság jól alakulnak a dolgok. Ezen a hétvégén Balaton grillezés az Erdély tour brigáddal, aztán jövő hét buli Kecskeméten. Tehát, ha nagyvonalú akarok lenni, azt mondhatnám, hogy be vagyok táblázva. Ám van, hogy ez is lehet gáz. Most ez van, vicces de tényleg. Végre vannak jó programok. Az ellenpolust két lány képezi. Mindkettővel ildomos lenne találkozni, mert jó. Viszont az idő nem tudom, meddig aktuális. De így leírva látom, hogy nincs miért aggódni. Majd minden megy a maga útján, mindig azt hiszem én balga, hogy a dolgokra hatással lehetek.

2005/09/26

egy különös este

Az egyik kedvenc filmemből, ez jutott eszembe, csak kicsit pontatlanul, mert így szól az eredeti:
"Vannak dolgok, amelyeket érdemes megmenteni."
Úgy bizony, olyanok vannak. Nekem meg az jutott eszembe, hogy vanak dolgok, amelyekért érdemes küzdeni. Erre csak ennyit felelt a bucsú pillanatában - Értem nem. Hát szerintem nincs igaza, mert sosem tudhatja azt az ember. Mi kell nekem ugye? Lehetőség, hogy jobbá legyek. Cél, hogy építsen. Közelség, hogy melegítsen és ölelés, hogy felszabadítson. És ebben a sorrendben. Ha nem is jut el a történet a végéig, már akkor is több, mint mostanaban bármi és értékkel bír. Az első kettő teljesült, szóval úton vagyok. Tegnap másként léptem ki otthonról, megprobáltam a leginkább nem a konvencionális dolgokra építeni. Szóval eléggé gyűtött volt a polom és az ingem is. De mit beigazolodott nem ez számít. Sok érdekes emberrel megismerkedtem és jókat dumáltam velük. És jelentem csoda történt, mert egy holdudvarban is lehet úgy összeakadni jó emberekkel, mit ahogy a szigeten egy sörpadnál. Ezt Tomi értette meg velem, hogy mi is ez valójában - fesztivál. Szóval most olyat teszek amit nem szoktam, hátha így kedvező lesz a lapjárás. Pl. megfogadom Dzsabba tanácsát, ami a 3 napos szabályt takarta. Szóval ez rendben volt így és sokkal jobb úgy hazajönni, hogy nem a síráshatáron vagy és szörnyű dolgok járnak a fejedben. Bármi is történt, ha valaki segitett benne, azt köszönöm.

2005/09/23

cím nélkül

hogy ha úgy érzed, hogy vége
utol ért az az óra
elrendeztél mindent
fordulj egy másik útra

hogy ha elmész ne nézz hátra
aki elmegy ne nézz utánna
hogy ha indulnia kell
mond meg - az Isten áldja

hinni kell
erezd el
mond ki
hogy ennyi volt
a végzet vár
hát birtokold

hogy ha a körben állva nézed
a rohanó utca képet
bezárkózol magadba
hogy a tested tovább éljen

a lelked megtiporva
elárulva becsapva
hapról napra élsz
ösztönösen kilépsz

End Of The Road

A Sentenced egy vallás, erre pár napja jöttem rá. És igen feliszlani készül, de nem szűnik meg. Az érzés, amit kiráncigált onnan egészen mélyről már átélt és el nem temethető. Na a terv a következő. A suli mellett persze zenélni is fogok, tehát most elmondom, hogy mi lesz.
Skandináv melankólikus Black Metal vonalon nyomuló zenekar keres dobost, basszusgitárost.
A számokat írom és megpróbálom a lehető legteljesebb hangulattal megzenésíteni. Úgy tervezem, hogy ide a naplóba írok jegyzeteket. Íme az első, mostanában szerzett nóta, igaz pár átfedés nincs még megírva zeneileg, de úgy majdem kategoriában van.




helyzetjelentés

Rég nem írtam, pedig minden nap lett volna mit. Tegnap álmomban beszélgettem Ville Laihiala-val ez nagyon különös, hogy a rajongás mit nem tesz az ember elméjével. Ez a szép az életben, legalábbis mostanában más szépséget nem igen találok, ami önmagamra vezethető vissza. De legalább ez van, az enyém. Egyébként nem sok minden változott azóta, talán tisztult itt ott a kép. Úgy látszik kezdem szépen elvarni a szálakat magam körűl, ez elég különös folyamat, hogy ebből mi lesz? Rendeztem a szitut Erikával, találkoztam Borbálával (meglepő módon eljött) ha minden igaz mostanában találkozom Beával. És mindezek mellett nem megyek emberek közé. Felszámolom az adosságaimat és kész. Utánna új életet kezdek, vagy elvesztem önmagam ezt nem tudom, a dolgok csak úgy történek már egy ideje. Egyre inkább az jön le, hogy tök mindegy én mit akarok, vagy mit gondolok, az mellékes.
A világ felgyorsult és aki nem rohan vele, azt nem várják meg, nem kapják el a vállát, hogy fölhúzzák a szekérre.
Mit is mondhatnék? Ebben a mondatban minden benne van. Ezér még költeni tudok vagy mifene. Belegondoltam, hogy a most következő időszak nagyon durvának igérkezik. Télen amúgy sem vagyok egy vitéz, de ez a nyár sem volt a felszabudult, önfeledt móka és kacagás időszaka. Aztán jön a karácsony, az első, amit magányosan töltök a lassan elmúló tiszavirág idejű életemben. Három év anyit már éltem, ki tudja meddig tart. Bátyám szerint lesz az négy is, de lehet, hogy öt. Na de jó, tegnap akartam sírni, de nem ment - most meg magátol jön. Kiváncsi leszek milyen lesz majd az új életem. Minek kell teljesen kihalnia belőlem, hogy újjászülethessen valami mélyen a szívemben lappangó szerelemre éhes bimbó. Nem könnyű ez, bár senki sem mondta, hogy az lesz. Úgy gondolom az egyetlen lehetőségem, hogy túléljem ezt a telet aránylag józanul, ha a sulit legelőre helyezem és nem szabadulok csak gépiesen teszem a dolgom. Komolyan mondom nagyon félek ettől a téltől. Remélem, ha baj van lesz ki vigyáz rám. Tudom, hogy van, de sosem lehet tudni, mivan ha pont akkor nem lesz.