2010/04/17

a jó szél az mi elfújja mi nem oda való

Furcsa arra gondolni, hogy ideáig eljutottam. A "nagyok" ezt már nem élték meg - annyi minden lehet egy élet. Felgyorsultunk és kapaszkodni kell, hogy ki ne essünk a körforgásból.
Kapaszkodunk, aztán belénk is kapaszkodnak, aztán - ki tudja, de - mintha minket is tartanának. Szóval egy szövődményes rendszer az egész, tele kusza érzésekkel, hittel, múlttal, álommal, meg a sok behatárolhatatlan tényezővel. Akkor a jó az egész, ha nem kell megkérdezni, hogy ez jó-e, hanem csak önmagától jó és működik. Az az egészben az érdekes, hogy egyáltalan lehet nem ilyen is bármi az életben. Sok kérdés, találgatás, erőltetés, pusztítás, újra találgatás, kételyek és minden ami elhomályosítja az elmét és zsákutcába vezet.
Annyi az élet...


"Világom, Kivárom
Kertemben Virágom
Megszülettél immáron
Egyetlenem, imádom
Szívem neked ajánlom"
H.I.

Kezemben minden. És ez se több sem pedig kevesebb mi elképzelhető. Én döntök, én szeretek, én választok, én kezelem és én eresztem el. Íme az élet, lehetséges megoldások sorozata.
Hiszem, hogy az ember képes világ a világban modellben funkcionálni. Mindenki ezt teszi, és ez a sajátja az összetett természetnek. Szeretnék a világon belül maradni, és azt teljesen belakni, a benne rejlő lehetőségeket kihasználni. Mert nem vagyok egyedül...