Szállj!

Megint jeletkezem már öt óra is elmúlt. Úgy látszik „a hajnal feszült, a takaróm égben nézem a hajló fényt sikolt és zuhan át” - ez Nulladik Változat volt. Szóval igen jobb paszban vagyok mint tegnap. Mindez, talán a napos időnek köszönhető, vagy valami olyan dologhoz amihez halványlila gőzöm sincs – pl. a csillagjáráshoz. Kedvesem nem szívesen fogadja el, ha kiábrándulok az életből – igaza van, én sem tennék másként a helybében, ahogy nem is teszek, ha hasonló helyzetbe kerül. De most mint a jó szinusz gőrbe állíthatom, tök jól érzem magam. Ne ess kétségbe – még nem őrültem meg. Tudom mit írtam tegnap... De az, hogy tegnap kiírtam magamból, nagy terhet vett le a bállamról. Meg sokamindent kiírtam msnen is dzsiádzsónak. Szóval ma tiszta szívvel (tudattal) indítottam a napom – kébé nem számít semmi, csak az, hogy tudom én mit szeretnék. Illetve a mai nap nyámmogtam társaságom közreműködésével és íme megszületett a gyermek. Egy ölelés, egy csók és egy pillantás, amiből mindent megtudtam és amire már régóta vágytam. Annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy egyszer lent egyszer fent.
Na elköszönök, mert leragad a szemem. Jó éjszakát kicsim – látod ezt szoktam mondani. Tényleg tudtad, hogy már több int egy éve minden lefekvékor jó éjszakát szoktam kívánni? Barátoknak, családnak, mindig másnak. Julius óta viszont egyvalkinek és ennek nagyon örülök. Szóval örülj velem!

HelpDesk

Vannak olyan emberek akik a Drága Barátom megszólítással kommentálnak és nincs tudomásom róla, hogy kik lehetnek Ők. Meg sem tudom nekik köszönni.

Tipp!

Ha az Other opció alatt írsz hozzászólást, akkor meg tudod adni a nevedet.
Ja és ha aláírod a hozzászólást az is megoldás lehet.

Köszönöm!

bocs

Három óra van... mindenki halott. A partnerlisa msnen teljesen üres. Spem jött dögivel, meg munka ezt kifujt. Érdemes volt ezt a napot is megélni. Na jó nem! Kicsi letargia tört rám és hirtelen arra gondoltam, hogy lehet halnom kéne egy kicsit. Nincs momentán rossz kedvem, mert miért is lenne... Csak elfogott az érzés, hogy ha alszom, csak konzerválom a dolgokat. Lehetőséget biztosítok egy újjabb napnak, ami olyan mint a többi. Megfelelés, rohanás, külsőségek meg a sok szar amitől herótom van. Az vagyok ami és úgy ahogy. És Én vagyok az a srác aki nem fog ezzel sohasem megbarátkozni. Mindig baszni fog odabent az érzés, és sosem leszek képes más lenni. Nem én leszek az akibe beleszeretnek a lányok és nem én leszek az aki elégedett lesz önmagával. Ami vagyok, azt vállalom. Én leszek az aki kibaszott aranyos lesz és szeretni fog, mert ilyen vagyok. Mindenkit és nem válogatok. Annyi minden van amit még meg kéne tennem, de ma rájöttem, hogy nem az én pájám ez... Átadom valami rátermettebb arcnak a staféta botot, ott a bátyám, vagy akárki. Amit én még nem értem el, azt majd ő úgyis megvalósítja. Végül is, ami még hátra van az már csak átörökítés. Nevettem, sírtam – azt jó lenne most is, ugye kistesó – szerettem, szerelmes is voltam, zenéltem, írtam, tanúltam, fűztem, meg még miló egy fasza dolgot csináltam. Mit várhatok még az élettől... Ha tudod, szólj! Komolyan jelen pillanatban nem tudom, mi lehet még amiért érdemes lefeküdni, és aztán felkelni és újrakezdeni.

Amit elterveztem... Könyveket vásárolok (gitáros könyveket, zeneelmélet könyvet, meg a Wass Albert Hagyatékát). Meg veszek routert, hogy legyen Ricsibácsinak nete, hogy tudjon jól csajozni.
Ja meg fasza halk tápot, hogy meghittebb legyen az együttlét a számítógépemmel. Ja és mikrofont - ha már álványom van – hogy énekelhessek szabadon, hátha valami jó kisül belőle. Na és egy elektroaquisztikus gityó, hogy legyen min megtanulni végre gitározni.
Ez persze egy hosszú távú történet, nagyjából sorba írtam le, hogy miként tudom ezeket megszerezni.

Na, de tessék az emberi elme... találtam értelmet a dolgaimnak...

Ahogy hazajöttem az étkezőasztalon egy üres tányér fogadott és ez minden este így van... összeszorul a szívem. Úgy ennék már egyszer a családommal. Jaj pedig szoktam, de ez annyira megrázó, hogy mint egy hontalan sehonnai éhezem és az éjszakaira virrasztok. Közben, étellel és szállással várnak idehaza. Furcsa dolgok ezek.

És tudd jó passzban vagyok. Hallod Dani ott a távolban, nevess magadon. Van munkám, amiből azér pénzt is látok olykor. Van hol tanulnom, látjátok többre vittem mint gondoltátok. Van szerelmem, ez ami kifürkészhetetlen számomra. És hát ami a legfontosabb, van családom és vannak barátaim.

Ja és ne feledkezzünk meg tanítonk és mesterünkről sem... van Dr. Genya, aki szívébe zárta kicsiént. Ja és rok rok a nevem.

hangulatok

Az imént jutottam el 20yról csápgézára, pontosabban a Pridigy galériára. Az, hogy szarok a képek, mit sem számít már. Az annál inkább, hogy nem tudtam ott lenni. Vigasztal, hogy talán csalódtam volna bennük. Na vége! Kezdem kipihenni magam, kezdem látni mi fontos, érzem, ha hibázom és érzem, hogy tudok rajta változtatni. Igen hölgyeim és uraim, kijelenthetem – már nem sodródom. Köszönettel tartozom mindenkinek, aki mellettem állt és áll, tudom nem könnyű az ilyet átélni, megélni és túl élni. De mint minden, ez is csak egy hangulat – ugye kicsim...

Tanulnom kell, még rengeteget. Mondjuk úgy, hogy elszoktam a társas élettől. Olyan dolgaim vannak, amiket magam sem tudtam, hogy vannak – illetve eddig nem voltak. Szóval bele kell rázódni. Én így védekezem. Pikkelyek helyett bunkó vagyok. Bár azonnal észreveszem, hogy pont nem jó, amit csináltam. Legutóbb egy kopasz fickót aláztam le – buzi vagy ha elviszed – beszólással. Milyen fasz vagyok... Pedig csak szólt, hogy ne hagyjuk az asztalon a telefonunkat, mert eltűnhet. Na de íme, ettől ember az ember – a következő feladat adott.
- Higgadj le Dani!

Köszönöm, hogy ezt így kapom.
Minden múlt és könnycsepp az orromon.
Minden nap egy ajándék szerelmem.
Ismét köszönöm, minden életem.

Előkerülnek emberek a múltból, barátok, jó barátok és megveregetik a vállamat, miközben így szólnak – Helyes Dani, jól választottál... És ebben a pillanatban annyi érzés és hangulat árad meg bennem és szóródik szét a térben, hogy öröm táncot jár a szellemem.
- Kezdek rájönni, mit jelent az az egy valami, ami az élet értelme... vicces mert nincs megoldás, csak egy hangulat.

HANGULATOK
ifj. gróf Bethlen Balázsnénak

Halljátok-e? a kékes hegygerincen
felharsant már az őszi hallali.
Ugye, nem tudtok most csapongó szívvel
rügy-pattanó Napkeltét vallani?

Pedig a sárga lomb: az is virág,
és a halálban lappang már az élet,
mely összeomló múlt-romokból éled.

Higyjétek el: csak hangulat az élet.

Higyjétek el: a nyári arculat,
s az őszi fák borongó arculatja,
csak hangulat, és újabb hangulat.

S higyjétek el nekem,
hogy a halálban nincsen veszteség,
hogy a halál csak újabb fordulat:

mert minden hangulat egy élet,
és minden élet csak egy hangulat.

Wass Albert

Te is genya vagy?

Peregnek a napok és zajlanak az események. A szinusz görbém már látom, hogy soha a büdös életben nem lesz egyenes, de jó ha ehhez hozzászokom, mert jobb az, ha kevesebbet várok, úgy minden mosoly egy ajándék. Eszem kedvesem sütötte ételt, iszom a reggeli teám, és azt kérdezem magamtól, hogy miért olyan piszok nehéz! Miért nem lehetnek a dolgok pusztán szépek, jók, rosszak vagy akármi. Bár az biztos, hogy ha az ember rendszeresen iszik, akkor másnap nincsenek ilyen kételyei – Szomorúság költözik a szívébe és boldogság, amikor végre újra ihat. Mondjuk úgy, a váratlan lelkiállapotokat ki lehet egész jól küszöbölni.

Harc az élet komám!

Vannak olyan dolgok, amit pusztán őszinteséggel, figyelmességgel, áldozatkészséggel nem lehet megoldani - sajnos. Nem tudok valakiből jámbor külsejű kiscserkészt faragni, amikor félelmetes a megjelenése és akárhogy is van, mi emberek buzik vagyunk és elsőre ítélünk. Vagy egy családban nem tudom megoldani a gyökerekbe ágyazott konfliktusokat, pont úgy ahogy a sajátoméban sem. Nem is tudom mit tettem, hogy védjem magam. Talán a szigetem lehet a megoldás. Hülye vagyok és szemét tudom – de nem érdekel, mert vannak dolgok amiket tényleg jobb, ha az ember leszar. Harminc év múlva tejesen mindegy lesz, hogy milyen vagyok... én leszek az a fasz, aki ott áll majd és ha jól csináltam egykoron, lesz erőm segíteni a zsarnokot. Vicces ez, de így van... Nem tehetsz másképpen, mert ez törvény.

A lényeg, hogy légy résen és ne nyiffanj ki addig.

Szóval a sziget adott, le is van ez fektetve parancsolatként ahogy kell. Ám, ahogy itt a parancsolatot nem tartja be az ember, úgy én sem foglalkozom az egésszel a szigetemen. Szóval mondjad tinó, te vagy én élem le a továbbiakban az életem... Köszönöm, akkor meg mi a faszt ugatsz bele. _pont_
Nem szeretek lemenni a földszintre... Ha a család itthon van, érthető – vicces mi! Ha nincs, a macska miatt. Legalább itthon tiszteletben tarthatnák, hogy mihez van kedvem.

"Unom már, hogy mindenki baszogat!" (Tcs)

When a Man Loves a Woman

Valami zenére vágytam, odakint zokog, egyedül vagyok, a család Baján. Nem volt mit tenni, Zorán Az élet dolgai lemezre esett a választás. Ha ismered tudod miről beszélek, ha nem, kár is olvasnod, úgysem érted... Ma beültem a Helvéciába egymagam, volt egy szabad órácskám. Kértem egy sört, majd a felénél, rájöttem, hogy jól esne egy dzsin. Majd találkoztam az egyetlen nővel aki megért úgy, ahogy kifejezem magam.
Szóval, ha hallottál már szépet, akkor az ez a lemez. Íme a szövege: URL. Olvasgasd egy kicsit, és is azt tettem évekig... És azt hiszem tenni is fogom a végig.
Szóval ültettem egy új fát a kertembe. És valami történt, mert úgy érzem gyökeret eresztett és kitépik tövestül. Igen talán ez a legjobb hasonlat. Nem is tudom, hogy hogy bírja a mellkasom.