Let's make things better

Tudod minden a tied... Na megint rám jött az az éjszaka hazaérek kicsit piásan típusú tüsszentési roham, ami nem tudom meddig tart, és azt sem, hogy mitől jön létre. De tudod amikor az éjjeli szekrényembe tudom, hogy hol találom a papírzsebkendőt, az nagyon jó érzés - mert az enyém. Na meg mielött lefeködtem volna, nyugtáztam, hogy itt minden az enyém. Valaha azt hittem, hogy megoszthatom mással is, de rá kell jönnöm, hogy senki nem szól azért, ha a szőrmók összeszőrözi az ágyneműt, szóval 2x2 méteres ágyneművel kell beérnem, óh jaja de fasza nekem. És valahol tök jó! És az egész élet, ahogy alakul, nyílván nem véletlen, hogy most a céges laptopon írok oly rég nem elküldött posztot. És majd képeket is mutatok az én kis birodalmamról - mert most már tudom egyedül az enyém. Gyakorlatilag még semmi sem teljesen olyan mint amilyennek szeretném, de valahol mégis ez az én otthonom. Nem egyedül terveztem, de így is jól esik a szabadság. Tér. Sok minden másképpen van mint tavaly - juj ez lehet amolyan évértékelőbe kezd átcsapni. Na bumm... Szóval sokkal több mindent próbáltam az év során tudatossá tenni. Lám a környezetem szerint ez sikerült is. Örülök! Valahol tök jó érzés a tehetetlenség szürke homályából a felszínre törni. Valahogyan minden történik, ahogy történnie kell. Az, hogy én mit szeretnék és mit okoskodom nem igazán nyom a latba. Zajlik az Élet! Valami fogadalmat és leheFtne kreálni ebbe a szolid szösszenetbe. Ha már írásnak adtam a fejem... Megpróbálom a lehetőségeimet megragadni és magamhoz mértem kamatoztatni, hogy ne kelljen mindig azt éreznem, hogy jaj de hát én igazából meg tettem volna és basszus az lett volna a tök jó. Hála Istennek vannak jóakaróim és nem ér véget a sorsom az első próbálkozás kudarcba fulladásakor. Így ebből és amit képes vagyok felfogni, megpbróálok tudást meríteni, hogy a megpróbáltatásokat igaz becsülettel kiálljam. Ezt megcsináltuk, férfi munka volt. Milyen komoly ez! Mint, mikor Hobo azt mondja embernek férfinek lenni nagyon kevés... Na igen nehéz, de törekszünk rá és napról napra he pofonok is jönnek és abból de merítünk és haladunk biztosan előre felé. Jó éjt és BUÉK!

meg jo h lehet kapni

hasznalj unikodot, vagy nevezd utf8nak leszarom de nekem ne rinyalj, hogy nem nem tudod olvasni a leveleimet. vagy hasznalj olyan operacios rendszert, ami - ha mar nem ertesz hozza - ezeket a dolgokat megoldja helyetted. nem... csitt, egy filleredbe se kerul, azt az egy cedet meg ki tudod kohogni, hamar nem iratkoztal fel a ship it listara. szoval ne keljen mar ilyen majomsagokon porgetni a draga idomet, mert felbosszantasz.
Felső oktatás 2008!

reggelire

Nem az a baj ebben a nyomorék világban, hogy nincs semmi ami jó lenne. Hanem az, hogy ami jó lehetne azt elrontjuk. Mint tegnap este a pecsában Gamma Ray és Helloween koncerten jártam. Kai Hansen az első zenekar énekese egy varázslatos figura. Ha láttál embert az élet faszaságát sugározni kifelé! Na ő nagyon erőssen. Összeségében jó buli volt, végre sallang mentes hevimetál koncertre látogathattam el. Csak az szomorú, hogy itt is bejön egy kis keserűség a dologba. A kérdés az, hogy miért volt ég és föld a két zenekar hangosítása. Rossz, hogy ez így felmerül. Na ennyi. Háromra megyek számítógépes hálózatokból vizsgázni. Szerinted? Ja és jelentem, hogy 26 volt az átlagkorosztály, nem voltak jelen tegnap este a pecsában a kis gyíkok, egésszen más volt nélkülük a buli.

anyu te ezt érted

De nekem nem és ennek nagyon tudok örülni, és még annak is, hogy ma este már velem alszik az új gitárom, ami atán tényleg egy igazi drágaszág.

openchrome es ami mogotte van

kozossegi felhivas!
a laptopon frissitest hajtottam vegre malynek kovetkezmenye, varjal mindjar megmutatom
...
szoval kis tanakodas utan atgondoltam mi tortenhetett. aztan nem marad mas hatra mint a frissitesek, es igen a ludas elokerult:

xorg-x11-drv-openchrome.i386 0.2.900-5.fc7


O az amit nem kellett volna feltenni. de szerencsere megtalaltam a szerveren a korabbi verziot, ami ertelemszeruen 4es szamot viseli az 5ös helyett. szoval feltesz, reboot, szurkol es orul, mert szep es jo minden. tanulsag, hogy csinnyan a frissitesekkel.
thanx 20y

Visszatértem, igen

Valami engem is megihlet...

vasalt ing boxolt cipő

Szóval a minap felháborodott a média az ifjúság dohányzási szokásain - nem mintha az állam nem kaszálna óriási zsetont ezen, ami persze aztán mégiscsak a média közeli honpolgárok zsebében landol. Ez már más tészta. Na és az is, hogy az Örsön a 31es buszra várva amint az megáll reklám irányul felém. Mert 18 alatt alig járnak busszal és a szerencsejáték a legjobb, amit tehet az ember. Na de sebaj a békávénak is kell a pénz.
A minap igazán úgy szabályosan felkúrták az agyamat. Aztán más se hiányzott mint találkozni bébimmel - féltem, hogy ebből csúfos végkifejlet lesz. És most húzd ki magad és emeld fel a tekinteted kedves olvasó - mert nem az lett! (A világ megmenekült.) Szóval jelentem ilyen jótékony hatással kevés dolog van rám az adott felfokozott idegi állapotban. Jó, ha tudom, hogy van kihez fordulni és tudok hinni benne, hogy Ő tud segíteni. A kétségem mind eloszlott. Köszi! KösziKöszi.
Aztán elmentünk a Szabadság híd budai lábánál található sziklatemplomba ajánlom figyelmedbe. Az egy szép hely és nyáron kifejezetten jó a klíma odabent és talán megérint a szféra is ami odabent szunnyad. Ez így rendben van!

darge reloded

Tegnap összefutottam az első párral a saját társaságomból akik egy kis bébivel ajándékozták meg ezt a világot. Örülök nekik, jó látni, hogy így is lehet. Érdekes lehet nekik, pláne amikor R megjegyezte, hogy `tök fura hogy Apa és - a párjára biccentett és mondta - Anya`. Hát valóban fura - sok boldogságot kívánok nektek!

Aztán ez a május 1 időszakában elég nagy felfordulás volt, de megérte. Olyan ajándékokat kaptam, amit nem is hittem, hogy kaphatok. KWval olyan volt végre, mint amilyennek mindig is szerettem volna a szerelmet. Persze elkövetünk néhány hibát, de azért vagyunk emberek. Valamennyire részesének érzem magam egy családnak, ami nem az enyém és fura ez mert ilyen aspektusból még sosem éreztem. És izgalmasnak találom így az egész életet, mert pörög és esemény dús és nem hervaszt le, mint eddig. Van sok feladat, kihívás meló. Ha valamivel foglalkozom, annak van foganatja, még ha nem is értek hozzá, de van értelme. És lehetőség, hogy megtanuljam. Persze rá kellett jönni, hogy sok területen, kábé annyira vagyok kreatív mint egy agy halott - ez nagyon bosszant. De ugyanakkor fel is bassza az agyamat, hogy na hát nem lehetsz ennyire pancser. Szóval el kell kezdeni a dolgokkal komolyabban foglalkozni - erre jöttem rá. Profi akarok lenni! Épül az új iroda - elég klafa lesz. Úgy érzem, hogy még nem késő, hogy a magaménak is tudhassam, így belefolyok a tervezésbe és abba, hogy mi hogyan legyen. Bár lehet ez a dolgom, elvégre én fogom majd üzemeltetni. Vicces a dolgok a feje tetejükön állnak és addig nem is változnak, amíg az ember azt nem mondja, hogy na elég, kezembe veszem az irányítást. Ez mindennel így van, és tök fura, hogy erre csak most jöttem rá. Bébim is szereti, ha gyengéd vagyok - de sosem mondana le arról, hogy "izzig vérig pasi vagyok". Grrr, állat ez na!

veled meg mi van

Hol tart az állam ehhez képest... vista autókat már láttam, de Ubuntu infoscreen hirdetést még nem.
Amúgy elégetett vagyok vele, meg úgy mindennel. Igazából annyi minden jót tudnék írni, és nem teszem, mert fáradt vagyok sokszor, meg lusta is és gagyi megfogalmazással csorbítani sem szeretném a sok pici csoda értékét. Ám jó az, ha nem marad nyom nélkül a sok feledhetetlen pillanat, ezért megpróbálom datálni, hátha sikerül.

egyedül vagyok

oh egész nap valami bujkált a levegőben, az imént meg valami furcsa szorongás fogott el... gondoltam várok még, mert akihez fordulhatok tanul. azt most hogy nem bírtam tovább kiderült, hogy esze ágában sincs velem foglalkozni... igen ezek a könnyű dolgok.
és hogy mi a tanulság? semmi, az hogy senki nem fog semmit visszaadni abból amit te adsz...
de végtére is van remény, ismerek egy embert aki így jó 30 év után saját bevallása szerint visszakapja. talán meg kell rá érni. megint egy hiphip hurrá és egy oltári nagy köszönöm!

I cannot live without you

Ma az estét korombeli és idősebb fiatalokkal töltöttem. Dumáltunk, csocsóztunk, dárcoztunk és egy picit billiárdoztunk is. Nagyon fura volt, hogy együtt vagyunk, egy társaság - elég jól összeszokott társaság - és végignéztem az arcokon, és mindenkinek volt valami teher a vállán. Öt fiatal és valamiért szomorú ember.
Jól telt az este, de valahol mindnyájan magányosak voltunk és ez tökre benne volt a levegőben.
- Vérzik az ujjam és a billentyűk is véresek lettek... elég fura látvány.
Aztán ez a magány lehet, csak nekem jött le ennyire konkrétan. Nagyon egyedül érzem magam... kurvaszar érzés lett úrrá rajtam. Ahogy Hobo mondta egyszer...

Fel sem hív és semmit se kér,
És nem jön semmilyen levél.

Van ennek így értelme? Egyre jobban csak távolodunk, és távolodunk. Nincs miről beszélni, ha nem mondok semmit. Nincs miért eljönni, ha kettesben kéne egy kicsit lenni. Nincs érintkezés, csak beszélünk róla... ha éppen szóba hozom. Nincs semmi sem... ha nem mondom ki nyíltan.
... Igen. 'Valami segítség kéne' egy ölelés, egy mosoly, egy kérdés, egy jó szó. Szeretlek. Valami támpont, amibe kapaszkodhatnék. Ha van terv, abban, ha szerepelek is, nem tudok róla. De leginkább akkor szerepelek, amikor dolgozom, vagy más összeférhetetlen helyzet van. Miért így? Miért nem akkor ragadjuk meg a napot, amikor az felkel és nyilvánvalóan mutatja magát - itt vagyok kapjatok már végre el. Valamit nagyon nem értek... buta vagyok és bunkó, rossz ember és szemétláda. Egy utolsó senki, igen az vagyok én. Nincs kötél, csak zuhanunk. Nincs földetérés, csak sodródunk. Sodródom valami felé, amit még sosem éltem át... igazából nem is tudom mi az, de érzem, hogy közeleg.
Miért sikerült majdnem egy év alatt eljutni oda, hogy azt érezzem nincs mit mondanom? Amikor tele vagyok érzéssel és szeretettel. Talán túlságosan rég sírtam... és gyökér vagyok.

Goodbye my lover.
Goodbye my friend.
You have been the one.
You have been the one for me.

Hazafelé ezen sorok hatoltak belém a fülemen keresztül és majdnem sikerült... De ez nem elég. Ezek csak közhelyes gondolatok. Akit szeret az ember és igazán annak sosem mondja, hogy Isten veled. Ilyet csak a hazug szeretők mondanak egymásnak. Ha szeretsz mindig benned él 'valahol mélyen a szívedben' és ott nincs helye a barátságnak. A minap megnéztem az Amerikai pitét és meglepődtem rajta, hogy volt értelme. A második részben a végén a fickó, miután ráébred, hogy 'ami egyszer volt újra nem jön el'... kimondja a lényeget. Lépj tovább. Ugye milyen egyszerű. Viszont, ha egyszer továbbléptél, akkor nincs vissza út és felégeted magad mögött amit ott hagytál. Én így képzelem el a dolgot. Lesz valaha olyan, hogy ezekre válasz kapok? Vagy egyáltalán, a válasz nem is lényeges... Lesz az életemben olyan, hogy ezeket a kérdéseket nem kell feltennem? És megint mint az elmúlt években mindig, magamnak teszek fel kérdéseket és tudom, nem fog válaszolni rájuk senki. Lehet a megválaszolatlan kérdések óceánja az élet.De majd én... ha kérdezel és tudom a választ - elmondom.

kopaszon nem is tetszem

Ez a kor az, ahol mindenki megvalósíthatja önmagát. Az a kor ahol a kislányok úgy öltözködhetnek, ahogy az édesanyjuk. Az a kor ahol a villamoson a hajléktalan mellett öltönyös ember áll. És meghatároz mindent a külsőség. És mindez meg van spékelve a trenddel. Szóval a homeless ürge mellett ott állnak a kamaszok, szakadt, vasalatlan foltos nadrágban. És mégis a társadalom tekintete különbözőképpen ítélkezik. Én nem lyuggatom tele magam testékszerekkel, és nem festetem be a bőrömet mindenféle mintával. Annyit tettem, hogy levágattam a hajamat 0,3 centisre mindenhol. És úgy látom, ez nem fér bele. Én úgy gondolom, hogy nem csak azok olyan marhára érzékenyek akik tetováltatják magukat, vagy selyemben járnak. Igen, van aki egy hajjal fejezi ki azt amit odabent érez. Jaj, meg amikor hosszú volt a hajam... az bosszantó, de senki nem kezelt partiképesnek. Aztán levágattam, és minden megváltozott. Akkor hol az igazság? Legyél szabad és add önmagad, vagy tedd magad a trend által elfogadhatóvá? Ma feltettem mentoromnak egy kérdést - leginkább költői kérdés volt. Úgy szól, hogy miért van az, hogy a Nők dugni akarnak, viszont azt amit ők szeretnének nem képesek kivárni? Önmagában lehet ez így nem igazán értelmes, de akkor ott ült a dolog. Szóval elmondom, hogy hogyan is lehetett volna...
Kedvesem meglát, meglepődik és elmosolyodik, megsimogatja a fejem és játszik a kopaszságommal. Hozzáteszem mindenki más, ha tetszett ha nem de eljutott idáig. Nem tudom nem értek én valamit, nagyon nem. De lassan nem is akarom megérteni. Elfogadom úgy, ahogy van. Amúgy meg ha meglátsz nyílván nem találod természetesnek, de ha van egy kis előrelátásod, akkor rájöhetsz, hogy az hogy valami szokatlan, az nem feltétlen negatív. És visszatértünk a kefélésre már megint.
Jaj én szégyenlős vagyok, minden csaj ezzel kezdi, aztán hova jutnak. De a kezdet biztosan oda basz nem egy kapcsolatot, de leginkább pasit. Kérdem én miért? MIért nem lehet elfogadni a normákat amit a világ kialakított. Mindenki szajkózza, hogy a bölcsesség, meg a hagyomány milyen jó dolog. Én is így gondolom. De, ha az emberiség több ezer éve sikeresen gyakorolja ezeket a normákat, akkor miért nem lehet elfogadni, hogy ez és ez így van. Nem kell bizonyítani és próbára tenni, csak következetesen elfogadni, hogy így van. Azon miért nem kócolnak a nők, hogy előre engedik őket az ajtónál. Mert az illendőség zászlaja alatt nyugtázzák a dolog. De kezdem azt gondolni, hogy hatalmas baromságokat írok ide és nagyon nem értem a dolgokat. Kezdem azt hinni, hogy alapvetően van valami elterelve a gondolkodásomban. És kezdem az egész nemiség kérdését tehernek érezni. Mert ha bármilyen aspektusból eszembe jut, akkor nem tudom naivan azt leszögezni, hogy rendben van. Na lehet írtam már ilyet, de továbbra is és egyre inkább úgy érzem, hogy elment ettől a nemiség témától a kedvem. A faszér vesződök olyan célokért amik nem léteznek. Nincs recept, nincs olyan, hogy jól csinálsz valamit. Lehet a focit is azért hagytam abba, mert herótom volt attól, hogy értelmetlen dolgokat kellett bizonygatni és nem volt semmi értelmes cél az egész mögött. Na a szeksz pont ugyanilyen. Mentorral ma Clapton és barátai DVD-t néztünk és Sheryl Crow is énekelt és gitározott. Mire mellőlem az szusszant fel, hogy hát nem dobnám ki az ágyamból, pár éjszakát eltöltenék vele. (Nyilván, mert nagyon csinos nő. ) Erre nekem csak az jutott eszembe, hogy minek, csak a baj lenne. Egy érett szép hangú nő, mit tudnék én vele kezdeni. Csak megint kiderülne, hogy szarra se vagyok jó. Aztán megtaláltam a megoldást. Kijelentettem, hogy megtaníthatna zenélni. Abban nincs szeksz, csak muzsika, az tök rendbe van. Van cél van út, van egy tempó és minden koordinálható. Fúdeszarul érzem magam... hehe tipikus féreg blogger vagyok, lettem.
Jaj ez közhasznú információ egy span a suliból C azon rinyált, hogy mit mondott neki a csaja. Hát nem tudom, de komolyan fura lehet ezt hallani. Szóval azt mondta, hogy - hát gondolkodtam, és simán meg tudnám érteni, ha mondjuk megcsalnál, mert tényleg alig vagyunk együtt.
Szegény flótás jól kiakadt...

velem van a baj

hát őm nagyon dúrva, hogy ez a nem BETA blogmotor on-the-fly szerkeszthető. mondhatni WYSIWYG készítheted el a kinézetet. Felettébb felhasználóbarát hozzáállás, pláne, egy ingyenes szolgáltatástól. Azér én alig várom, hogy legyen egy 24órás szerverre admin accom, hogy oda toljam fel a saját kis naplómat... igazából sok linket kitennék, azokat amik eddig kint voltak szép számmal, de lusta vagyok és úgy vagyok vele, hogy ha valamit bütykölök rajta, akkor inkább a sajátot és az újjat bütykölöm... persze ez még idő, de ami késik nem múlik és tessék lopni, de régi vágyamat váltom valóra, egy pókhálót a monitor sarkába felbiggyesztek és az olyan jó lesz...

hogy fogod az ütőt

E héten voltam kocsmába, blues buliba, Schmidt Vera koncerten meg minden és nem piáltam. Annyira jó józannak lenni... Nincs a lábamhoz láncolva a vasgolyó, amit ha akarom hanem hurcolnom kellett eddig.
Hetek óta Bodom és Gary Moore szól az ipodomból. Aztán pár napja azér' visszakacsintottam és rájöttem, hogy azér számomra az etalon mégiscsak a Sentenced. A Downtól a Funeralig a leginkább belém markoló világ.
Azon kapom magam, hogy egyre többet mosolygok... Csak vagyok nézek, egyedül vagyok és elmosolyodom. Ez nagyszerű érzés. Nem sodródom, hanem élek! Ez kurvajó.

Let's drown ourselves in this love
my darling, my only one
(Let's) set sacrifices for this love we are in
- make it forever…
Let's drown ourselves in this love
Let's give our lives for this love we are in
(we'll) do it together…

Ma elmentem bébimmel teniszezni és fantasztikusnak ítélem meg ezt a napot. Jó mozogni, mindkettőnknek jót tesz, hogy fordítunk egy kis időt a testünkre és a játékra.
Tök jó értelmes dolgot tenni... milyen buta kijelentés igaz! De nem egyértelmű a dolog. Manapság nem nyilvánvaló az értelem a tettek mögött. Más szörnyű, hogy mennyire nem figyelnek az emberek egymásra... mindenki csak és kizárólag önmagával. Nincs párbeszéd, nincs mosoly, nincs élet. Csak darálás van és verseny illetve háború. Nem csatákat vívnak manapság az emberek, tisztességesen szemtől szemben. Durva alattomos háború van az emberekben. Neked mid van, és mit tehetek azért, hogy megszerezzem. Nincs tisztelet... talán az emberek már magukat sem tisztelik annyira, hogy kiemelkedjenek ezekből a sekélyes vermekből. Határozott álláspontom az oktatással kapcsolatban, hogy nevelni csak úgy lehet, ha a tettekért felelősség vállalás van és szankció. Nem tudjuk, hogy mi az felelősséget vállalni a tettein után. Aztán, ha baj van akkor meg kapkodjuk a fejünket és várjuk a következő esélyt. Ma az iskolában nincs fizikai fenyítés a nevelő részéről... gyakorlatilag, ha a nebuló hibázik, vagy a szabályoktól eltérően cselekszik, az semmi nem von maga után. Kérdem, mi lesz így? Mikor tanulják meg a jövő emberei, hogy mindennek meg van a kockázata és felelősséget kell vállalni... az élet nem kegyelmez és ritka az amikor ad második esélyt. Én kaptam rengeteget, ezért hálás vagyok. De én szerencsésnek mondhatom magam... de nem mindenki az.

szeretni valakit valamiér

Na igen mindig van valami amin az ember rágódhat... - Te szegény, úgy utállak ilyenkor.
Jó azér annyira utállak ilyenkor... jóvan na csak álmodozom!

Hattttalmas dilemma, hogy milyen gitárt kérjek le elösszőrre, majd pedig másodszorra a polcról...

Anno kinéztem egy Jackson RX10D-t. Asszem bele is szerettem, hát nem csudaszép!


Na aztán a minap elővettem a gitárom és élvezkedtem vele határtalanul - pajzánul hangzik tudom - és akkor megint körbenéztem, hogy milyen lehetőségeim vannak...

És íme találtam egy full Laiho modelt... nyilván a hang dönt, de öröm a szemnek hogy nincs rajta mindenféle tekerentyű és állítóka és mivel egyetlen hangszedő kapott rajta helyet, így kapcsoló sincs rajta... összvissz egy volume... ez kell nekem!


Ő egy ESP/LTD ALEXI-200-as. Mellette szól a 24 érintő. Árban egy szinten mozognak, asszem a puding próbája az evés, szóval el kell kommandóznom egy két boltba, hogy belekóstoljak konkrét valóságba...

Personal Bébi

Igen! A társas élet nem mindig azt nyújtja amire számítanánk... Sok ember, sok kapcsolat sok beszéd sok érzés. Minden rengeteg. Ez a magány egy belső lény. Itt vagyok egy rég nem átélt csoda elmúlásában és arra gondolok, hogy ezt a belső magányt milyen áthatóan el tudta nyomni. Emberek vagyunk különbözőek, aztán valami okból egyek leszünk és attól kezdve elnyomjuk egymás belső magányát... Ez talán, ez a szerelem!

az idő is hangol

És akkor amikor fáradt vagy és furcsán érzed magadat és semmihez sincs igazán kedved. És egy régi, és mégis olyan ismerős dal felcsendül a füledben. És ahogy a Fade To Black elejét meghallod, rájössz, hogy elvesztettél valamit már nagyon rég. És az jut eszedbe, hogy nagyon egyedül vagyezen a túlzsúfolt földön...
És nincs semmi bajod, csak kerülget a hányinger... lehet valami mégis csak van. Talán valami vírus emészt belülről...
De ez sem változtat semmit azon a tényen, hogy ha meg kéne halnod, akkor egyedül kéne azt megtenned...
- Rémisztő ez a kibaszott 25 év, annyit nem sikerült elérnem, hogy ne egyedül keljen kinyiffannom...
Persze ez butaság, de ha nem hagyod magadat mindenféle illúziótól megetetni, akkor a végeredmény nem különb a fentiektől. Egy ember, egy élet, egy gondolat és egy halál.
- És elkezdett esni az eső... nem tudom, hogy ez jelent e valamit. Talán a pocsolyák később száradnak fel. De az meg mit számít, ha én itt ülök egyedül a szobámban... Na ennyit a társas létről...

mond mennyit érek

Mint két idegen, és a pillangó megrázza szárnyait. És te megfogod és boldog és elégedett vagy, mert valami újat tapasztaltál, és többé nem repül, mert megtörik a varázs és meghal, mert nincs miért tovább.

Szomorú vagy és csak játszol azzal a gondolattal, hogy mi lenne ha... aztán észbe kapsz és még szomorúbb leszel, hogy az előbb is csak játszottál. És mikor tényleg magadhoz térsz csak reméled, hogy jól döntöttél. Ennyi a móka, ugye milyen vicces kicsi játék? Oh te Élet!

nem vehetsz szerelmet

Amikor az élted megváltozik és elérhetővé válnak egyes dolgok és akkor is te magad vagy és ott lapul belül az aki mindig is voltál és csak nézed, hogy minden megváltozott és intesz a múltnak és látod ahogy elsuhannak melletted a sejtjeid, a gondolataid és ugyanazokon töprengsz mint korábban, csak akkor nem tudtál tenni értük, most meg már nincs benned elég szenvedély.

És ugyanazt teszed, mint bármikor az életedben... csak rohansz egy úton amiről éppen azt gondolod hogy vezet valahova. És reményekkel teli mész a városban, mert tudod valami kedvesség lapul a táskádban és cigit sem veszel, mert már az sem fontos és agész nap azon gondolkozol, hogy mit írjál bele, mert személyessé szeretnéd tenni és végre mikor rájössz egy hatalmas kő gördül le a szívedről...

A legédesebb Bébinek
kicsi darge

És fáradt vagy és cikáznak a gondolataid, hogy mennyi mindent szeretnél. És nagyszerű zenék inspirálnak, de azt sem tudod mikor vetted a kezedbe utoljára a gitárt és a fejedben a sok ötlet csak gyűlik csak gyűlik és tudod jól, hogy mire odajutsz, hogy a kezedbe vedd a hangszert nem fogsz tudni semmit sem kezdeni vele, mert ürességet fogsz érezni és csalódsz magadba ismét mint már annyiszor.

Aztán nem találsz rá módot, hogy odaadd és már attól is elmegy a kedved, hogy beleírd, amin egész nap gondolkodtál és minden szertefoszlik, és csak egy érzés marad utána, hogy menekülnél és elfelejtenéd az egészet, de nem lehet, mert ott lapul a táskádban a bizonyíték.
Nem tudsz mit tenni, égeti a hátadat a táska. Haza nem viheted, mert akkor nem éled meg a reggelt, így mindent amit terveztél szétbaszva odaadod, mint valami kötelesség és közben megszakad a szíved, hogy egy hónapos terv így elbaszódott. De ugyanakkor megnyugszol, mert biztonságba érzed magad, hogy nincs többé nálad.

És amikor az utcára lépsz talán aznap először nagyon jól esik a cigi.

Despite all the piety you've been consuming thus far,
Hey, would somebody tell me WHAT THE FUCK IS GOING ON???

And everyday when the knife in my back starts to twinge n' turn,
My eyes are catching fire and my heart starts to burn.
A foot away from you is like a bit closer to heaven,
Then again it's like being Needled 24/7

fukin' holywood

Az imént vacsoráztam és ... na mindegy ne tudtam befejezni, szóval gondoltam, ha már így alakult legalább iszom egy kis szódát. Az asztal egyik lába mellt a már "megszokott" helyén volt a szentkirályis palack. Poharat vesz, palack kinyit, tölt. Pohár szájhoz, kortyol... nyelne, ha nem kibaszott pálinkával lenne tele a pohár! Nah ez egy életszerű történet.

Ma csak ilyen szép dologok jöttek velem szembe. Arra sem tudok mit mondani, hogy szombat óta egy korty szeszt sem ittam... és ma reggel olyan lazán sikerült hánynom felkelés után, mint amikor tök józanul, de azér ráfoghatom, hogy - biztos a piától van - másnap... Hát megint egy életszerű történet.

Ekként az emberek mosolyognak rám, és szimpatizálnak velem. Mindenki tegeződni akar velem és egyenrangú félként kezelnek. Lehet az a sárga teszi, ami reggelente kiürül a testemből...

Őm... mit is mondhatnék, jah igen hallottam a rádióba, vízfejű bocskor és valami agyonművelt kollégája a bloggerekről és az azok naplójáról folytattak színvonalas társalgást.

- Hallottad, hogy a 2007 a blogok éve?
Nem. Komolyan?
- Aha, az a legviccesebb az egészben, hogy az internet káros, súlyos függőséghez vezet... és ezt azok hangoztatják, akik az első bloggerek közül valók.
Hát biztos, van személyes tapasztalatuk...
- Aha, ők tudják.
Te amugy mi is az a blog, ilyen csetszoba?
- Nem az olyan, hogy mindenki azt mond amit akar és akkor kintvan a neten, ez a blog.
Szóval nekem is lehetne blogom?
- Persze a balog mindenki által elérhető...
Ja igen hallottam a miniszterelnöki hivatalnak is van.
- Nem, pontosabban a miniszterelnöknek.
Az teljesen mindegy.
- De én nem szoktam blogot olvasni, mert nem tudom mi a jó abban.

Szóval, ha már pofázok valamire legalább egy kurva wikire rákereshetne a gugliban. És ne úgy definiáljha ablogot, hogy hát az egy internetes blog. De mit is várhattam volna... a 2007 lehet mint az előző is a primitívek éve.

Hazafelé, két film jutott az eszembe... mint az élet tökéletes leírója... nem fogod kitalálni, az egyik a Casablanca a másik pedig a Fight Club. Tökéletes őskáosz mind fizikai, mind szellemi téren. Igen, ugye milyen ismerős?
És kerestem de nem találtam, meg a lényeget, ha tudod légyszi küld el. De csak szó szerint érdekel!

old blogger vok

Tsá! Már nagyon rég nem... szóval azon hezitálok idestova egy órája, hogy Rambot nézzek vagy matekozzak vagy aludjak inkább, erre látod inkább írok. Rengeteg dolog történt mostanában, de hisz mindig ez van... Őm a nagy jóság felvitte a dolgomat azt lusta voltam írni... ehe ehe. Szóval sokat elmélkedik az ember csak úgy, és lehet nem veti a monitorra. Közel vagyok egy olyan fasza dologhoz, amit nem is gondoltam volna, hogy megérezhetek. Alkalom adtán, ha visszaolvasom magam, el sem hiszem, hogy most itt tartok. Ha akkor voltam valami akkor most majdnem a legtávolabbi pontban a túlsó oldalon vagyok. Élek!

Futok a dolgaim után, persze a magam tempójában, valójában sakkozom. És haladok előre. Ha ez a napló nem lenne, már nem is tudnám miken mentem keresztül és ez tök jó. Azt jelenti hogy a jelen kirugdosta az agyamból azt sok keserűséget és bánatot ami rágta az elmémet.

Olyan érzések kötöttek velem barátságot, amiket korábban nem ismertem. Másként érzek mint egykor. Másként élem meg a dolgokat. Ez az újdonság erőt ad. Olyan erőt, amit már már képes vagyok kordában tartani és irányítani. És ez az amit kerestem már gyerek korom óta. Ez az amitől nincs pánik, és rohadt egy érzés.

Szeretek egy lányt, úgy ahogy még sosem szerettem. Mindig ezt mondja az ember tudom. Viszont ennyire még nem voltam emberi senkivel sem. Persze az ember próbálja a legjobbat kihozni magából és produkálni, hogy a fehér lovon közeledő herceg képében díszeleghessen. De nem ez az ami motivál. Az útnak nem tudom melyik szakaszában járok, talán ez a bekötő út még csak, de végre képes vagyok irányítani a szekeret amire felpattantam. Végre nem úgy járok ahogy Adynk, és ahogy eddig éreztem ... "halad velem egy rossz szekér" ... működnek végre a dolgok, és ami a legfontosabb végre nem üres belsővel kell nap mint nap felkelnem.

Ott egy mosoly a gondolataimban, ami jelen pillanatban a legdrágább kincsem. Ez az Élet!

csak úgy

Nincs élet, nincs álom, nincs változás,
Nincs kérdés, nincs válasz, nincs választás.

...

Mikor Isten köztünk járt, olyan volt mint bárki más, dá-dá-dá-dá dá-dá-di, di-bá-bu-bí dá-di-dí.