2006/09/18

az élet értelme

Ha létezik olyan, hogy szép és jó, és úgy azoknak vannak fokozataik is, akkor a legjobb vagy legszebb szó takarja azt, amit leginkább kedvünkre valóként élhetünk meg. A teljesség, a szabadság, és a frusztrációk, gátlások, korlátok nélküli lét egy varázslatos érzés. És amikor ezt egy olyan emberrel éled át, akit szeretsz, akkor elönti a szíved az elégedettség.

- Hosszú volt az út, igen. Fáradságos és viszontagságokkal teli. De megérkeztem és társat találtam, és nem kell tovább egyedül mennem...

A hétvége, ami az életem eddigi legcsodálatosabb hétvégéje, rengeteg szépséget és apró örömöt rejt magában. Ennyi jó, hogy történhet az emberrel, azt nem is gondoltam volna.
Egy csapásra minden, ami eddig keresztezte utunkat a helyére került. Nincs veszekedés és provokáció. Harc, az igazságomért. Egyensúly van, ami úgy érzem közös letéteményből való. A fundamentum, maga a szerelem. Kaptam valamit ettől a lánytól, amit mi bizalomnak nevezünk és amit egy párkapcsolatban szerelemmé formáltunk. És ez kellett, hogy felszálljon minden méreg, ami sebezte a közöttünk levő érzelem gyűrűt.

Rettegtem attól, hogy nem tudok valamit feldolgozni, és védelemből elutasítom – meggyűlölöm. Ahogy, visszafelé is éreztem ugyanezt. De ezzel a „nexussal” egy csapásra feloldódott minden kötés. Ami fontos nekem, az fontossá vált neki is. Ami neki fontos, az többé nem úszik bele az én általam fenntartottnak vélt szférába. Minden a maga helyére került. Hálás vagyok a mindennek, hogy ezt megkaphattam, megérinthettem és lehetőséget kapok, hogy továbbra is élhessek vele.
- Azon leszek...

2006/09/13

zárva, talán holnap

Ez a nap, amire azt szokták mondani, hogy bárcsak fel sem ébredtem volna. Lényegében semmit sem csináltam. Csak tettem a dolgomat. Meló és az elkövetkezendő dolgok számbavétele. A suli ahogy most látom, teljesen úgy működik már mint az ország. Vagyis sehogy. Rövid helyzet ismertetés. Nem engedtek felvenni két tárgyat, ezért beiratkozáskor kihúzatták velem. Így tankönyvet sem kaptam és semmit. Ma az ETR-en látom, hogy a vizsgára kijelölt tárgyak között szerepelnek... akkor kérdem én, hogy van ez? Most én idegeskedjek agyhalott törvényhozók és azok kényszerű csatlósai helyett... /Köszönöm, ezért is ti vagytok a felelősek./

Na mindegy rábólintok és elfogadom ami van... vagyis majd lesz valahogy, amikor meg arra járok rákérdezek. De vagy működik valami, vagy nem. Addig nekem miért kell találkozni bármivel is amíg az nem biztosítja azokat a dolgokat amire hivatott. Vagy szokjunk hozzá, mi diákok, hogy a dolgok általában nem működnek és ha mi is tenni tudókká válunk, akkor mi is félkész silányságra mondjuk rá, hogy készen vagyok! Nem értem én ezt...

Jönnek a sötétedések, és a hideg fázós reggelek. Ahogy tavaly rettegtem a téltől, hogy milyen lesz – egyáltalán túlélem-e, most ugyanazt érzem, csak másképpen. Tegnap a próbateremből kifelé láttam, hogy 8 órakor sötét volt... És végül is tavaly télen is jól éreztem magam. Bízom benne, hogy ez is csak egy vak lárma. Hajnalban ballagás az oskolába, na meg a tömeg és a rohanás. Asszem kell zene az arcomra, ha pénzhez jutok veszek olyat is – bár nem terveztem, de már egy ideje gondolkodom, hogy egy csomó ingertől megszabadítana.

Rettentő féregnek érzem magam a mai nap... képtelen vagyok túllépni magamon.
Bocs, most zárva vagyok...

2006/09/03

talán ilyen vagyok

Lefeküdtem aludni, azt újra itt találtam magam... Ni csak, netán nem tudsz aludni Dani... hehe
Ma nem láttam éjszakai buszt, sőt semmilyen buszt sem. Egészen furcsa már. Bár az igazat megvallva herótom van az éjszakaitól. A múltkor a 931-es maradt ki jól, szóval a blahán dekkolhattam egy órát. És ami a legdurvább, hogy mostanában tök józanul keveredem az éjszakaihoz. Na és itt a kontraszt, az éjszakában mindenki részeg. Csak most vettem észre mennyire meghatározó az életünkben a szesz. Egyszerűen, aki éjszaka mozog az be van baszva. És a kivétel, mert van, az csak a szabályt erősíti. Durva dolgok ezek.

Épp az imént sikerült kiélesítenem éleztem első Virtuálisan futó oprendszerét. Izgalmas, az Ubuntumon csücsül egy ikszpé. Az igazat megvallva, a hangteljesítményére vagyok kíváncsi. Ha klafán pörög, akkor nekiiramodom a házi stúdiózásnak. Párhuzamosan a zenetanulással, az lesz aztán csak a finomság.

A minap láttam egy filmet – ilyen felvonulási téri vetítés egy multi jóvoltából.
Minden végzet nehéz
Nekem tetszett, és tökéletesen papírforma szerint alakultak benne a szálak. Néhol annyira, hogy a magam életére is ráismertem benne. hehe vicces dolog viszont látni azt ami egykor nagyon fájt és így utólag meg sem érted, hogy mi őrjített meg benne ennyire.

Na Drága Barátom igazad volt, azok a fellegek odébbállósak. Semmi sem konkretizálható, és stabil. Egyszer így máskor úgy... ennyi a történet. sok minden történt mostanában, úgy is mondhatnám pörögnek az események. Ugyanakkor valójában a fináléhoz értem. Várakozás van, mert még nincs vége a nyárnak, de a suli meg hamarosan kezdődik. Tehát inkább várom azt mint búcsúztatom a nyarat. Sosem volt a kedvenc időszakom a nyár. Akármennyire is próbáltam megtölteni tartalommal, mindig úgy éreztem, hogy a lemondások sorozata. Biztos, a mércémmel van a baj. De nincs panasz, mert idén azért voltak életszerű élményeim.

A tél a melankóliáé a nyár a lemondásé... majd idővel elválik, hogy mit kezdjek egyikkel másikkal. Bár a szépség mindegyikben ott rejlik és azt mindig meg tudtam találni. Teljesen a várakozás kisded izgalma éledt fel bennem. Ez furcsa érzés.


2006/09/02

Tisztelet Faludy Gyuri bácsinak...

Tanuld meg ezt a versemet

Tanuld meg ezt a versemet,
mert meddig lesz e könyv veled?
Ha a tied, kölcsönveszik,
a közkönyvtárban elveszik,
s ha nem: papírja oly vacak,
hogy sárgul, törik, elszakad,
kiszárad, foszlik, megdagad
vagy önmagától lángra kap,
kétszáznegyven fok már elég -
és mit gondolsz, milyen meleg
egy nagyváros, mikor leég?
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemt,
mert nemsokára könyv se lesz,
költő se lesz és rím se lesz,
és autódhoz benzin se lesz,
és rum se, hogy leidd magad,
mivel a a boltos ki se nyit,
s kivághatod a pénzedet,
mert közeleg a pillanat,
mikor a képernyőd kép helyett
halálsugarat közvetít,
s mert nem lesz, aki megsegít,
ráébredsz, hogy csak az maradt
tiéd, mit homlokod megett
viselsz. Ott adj nekem helyet.
Tanuld meg ezt a versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
és mondd el, mikor kiöntenek
a lúgtól poshadt tengerek,
s az ipar hányadéka már
beborít minden talpalat
földet, akár a csiganyál,
ha megölték a tavakat,
s mankóval jön a pusztulás,
ha fáján rohad a levél,
a forrás dögvészt gurguláz,
s ciánt hoz rád az esti szél:
ha a gázmaszkot felteszed,
elmondhatod e versemet.

Tanuld meg ezt a versemet,
hogy elkísérjelek. Lehet,
s túléled még az ezredet,
s pár kurta évre kiderül,
mert a bacilusok dühödt
revánsa mégse sikerül,
s a technológia mohó
hadosztályai több erőt
mozgatnak, mint a földgolyó -
memóriádból szedd elő
s dúdold el még egyszer velem
e sorokat: mert hova lett
a szépség és a szerelem?

Tanuld meg ezt a versemet,
hadd kísérlek, ha nem leszek,
mikor nyűgödre van a ház,
hol laksz, mert nincs se víz, s gáz,
s elindulsz, hogy odút keress,
rügyet, magot, barkát ehess,
vizet találj, bunkót szerezz,
s ha nincs szabad föld, elvegyed,
az embert leöld, s megegyed -
hadd bandukoljak ott veled,
romok alatt, romok felett,
és súgjam neked: tetszhalott,
hová mégy? Lelked elfagyott,
mihelyst a várost elhagyod.
Tanuld meg ezt a versemet.

Az is lehet, hogy odafenn
már nincs világ, s te odalenn
a bunker mélyén kérdezed:
hány nap még, míg a mérgezett
levegő az ólomlapon
meg a betonon áthatol?
s mire való volt és mit ért
az ember, ha ily véget ért?

Hogyan nyújtsak néked vigaszt,
ha nincs vigasz, amely igaz?
Valljam meg, hogy mindig reád
gondoltam sok-sok éven át,
napfényen át és éjen át,
s bár rég meghaltam, most is rád
néz két szomorú, vén szemem?
Mi mást izenhetek neked?
Felejtsd el ezt a versemet.

/Toronto, 1980/