Huh, na ezt is túléltem! Rendületlenül egyenesen. Minap egy nagy dolog részesévé válhattam. De furcsán nem váltott ki pátoszt. Egy újjabb bizonyít, hogy a dolgok nem önmagukárt vannak, jelentenek bármit is. Elmentem COB koncertre - ez nagy dolog. Szóval nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe egy nóta, dallam, akármi. Mondjuk így részévé vált az életemnek. És minthogy Finnország nincs közel, így eddig csak közvetett élményekre támazkodhattam. Ez is milyen... közvetett élmény. lol - nem is tudok olyat ami, közvetlen lenne... Gumiban dugni, ugyanmár!
Szóval hiába élő, hiába ők itt és in is. Volt, van és lesz is mindig egy rossz szervezés, vagy egy süket hangosító, vagy valami olyan behatás, ami szétbassza a teljességet.
Mindent egybe vetve, a koncert jó volt, mert ők voltak ott. huá. De azon felül nem volt nagy durranás.
Gyakorlatilag Claptonnal is ez volt a bajom. Jó jó, de semmi extra. Mondjuk hozzáteszem utóbbi eléggé a blues pop szerű vonalán mászkál, szóval jó nem is várhat az ember csodát. Ott mondjuk leginkább a túl profi téma zavart, személytelen koncert a blues zenében, az olyan mint az érzelmes dmb, vagy mi. Szóval egy kis képzavar, de sebaj belefér. Ott volt Gary Moore, Ő odatette szerintem aki ott volt aznap este, mindenkit megérintett.
Vissza. Szóval elmondhatom, hoyg voltam COB koncerten, de ennek azért örülök-e, mert ez nagy dolog, vagy azért, mert elmondhatom, hogy voltam, abban már nem vagyok biztos. Nem volt rossz, de úgy látszik az én elvárásaim nagyobbak voltak...
Egy másik megközelítsből pedig aggasztó, hogy ha egy Bodom nem indít meg, akkor mi! Mi kell ahoz, hogy ezt mondjam igen ez értékes volt. Ilyen megközelítésben lehet megoldás a tény, hogy kommersz világban élünk. Elértéktelenedtek a dolgok, nincs olyan hatása a z eseményeknek, mint egykor.
Ha belegondolok, hogy mit jelentett szüleimnek a Beatles, vagy Elvis. lol. Talán ettől voltak boldogabbak.
