holnap el indulok

Na hazaértem... Jó bulit csináltunk, a lehetőségekhez képest rendben adtunk a közönségnek élményt. Ritkán érzem ezt amit ma... Jó volt! De ha kérded, mit keresek én itt... igazad van teljes mértékig. A felelet annyi csupán, hogy ez van. De legalább hazaértem.
Vagy kicsién, vagy én, de valaki át lett ma baszva, hát ez bosszant. Még így is rengeteget hibázom... Mérgelődöm a belépőn is, amit kifizettem egy olyan személynek, akit felírattam. Nem az összeg, csak maga a tény, hogy ezt is elbasztam. Na hát mindegy. Sokan megdicsértek. Ez jól esett. Sok új, de mégis régi arc volt, akik szintén jól érezték magukat, ez is jól esett. És mindennek ellenére itt ülök a fotelben és írom a baromságaimat... De legalább nem hergelem a sok baromsággal magam. Na megpróbálok aludni, de félek, hogy túl sok a basz' bennem ahhoz, hogy kimerültségem ellenére mégis képes legyek csettintésre elaludni. Na mindegy, felejtsd is el... nem lényeg.

kézenfogva

Ha van jó érzés, akkor ez az... Amikor egy nagymamám korabeli néni megállít az utcán titeket és azt mondja, hogy szépek vagytok és jó rátok nézni. És az alábbi gondolatra hívja fel a figyelmeteket.

"Nem az a jó házasság, ami szerelemmel kezdődik. Az az igazán jó házasság, ami szerelemmel ér véget."

Na ez igen... Én elégedett vagyok. Nem mindennapi érzés ezt kapni.

Na persze a balaha nem csak ilyen szellemi táplálékot tartogat magban. Mert amikor a bácsi a villamosmegállóban hangosan, harsányan kiabálja, hogy

Csak négy Sportszelet egy százasér!

Akkor elbizonytalanodom, hogy lehet túl kritikus vagyok. De nem baj, a show folytatódik.

bejött az élet

Szeretlek!
És köszönöm, hogy számíthatok rád mindig...
Pont most majszolom a cokid amit adtál :$
nagyon finom,
mint a te szerelmed :$

Mit mondhatnék? Szóhoz sem jutok... még mindig. Öt hónap... csak hebegek habogok.
- Isten éltessen minket Kincsem.

ez sem lehet titok

A minap bambán, a város idegrendszerre ható bókjaitól újraéledt kábulatban a mozgólépcső monoton helyzetváltoztató hatása alatt állva figyelmes lettem a falon egy transzparensre. Kicsit összeszedtem magamat és megpróbáltam fokuszálni, a megfejtésre váró jelsorozatok értelmezésére. Aztán segítségül újabb hirdetés jött szembe, akarom mondani oldalt. Igen, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy arról van szó, amire gondoltam.

A Quimby dvd anyaggal jön ki hatodikán. A 15 év munkásságát hivatott felölelni az egy dvd és két cd korong. Family togedör címre hallgat majd, és ha megvennéd és aláíratnád, akkor keress rá a neten, mert dedikálást tartanak a srácok.
És az is furcsa, hogy megint nem alszol és várod, hogy rádszakadjon a reggel a maga teljességével, mert mit keresnél az ágyadban. Amikor lemegy a nap csak egyvalami elérkeztétől borsózik a hátad. Elcsendesül minden, nincs mit tenni jöhet az alvás. Semmi értelmeset nem találsz abban, hogy lefeküdj az ágyadba, és azon gondolkozol, hogy mióta teszed mindig ugyanazt és mennyire unod már ezt az elkerülhetetlen felesleges kényszert. Nincs semmi, ami arra késztetne, hogy önszántadból közelíts felé, de magadban úgy is tudod, hogy a holnap szerves része lesz az, hogy feladod és mégis ráfekszel. Aztán reggel, képtelen vagy az időt kicselezni, és ezt meg nem történté tenni, hogy alig aludtál. És legvégül rájössz, hogy semmi értelme és lehunyod a szemed. Aztán évek telnek el és minden éjjel ezzel küzdesz és tudod, hogy holnap ugyanolyan rossz lesz.

Aztán észreveszed, hogy jól esik az ágyadban a pihenés, és megkönnyebbülsz, hogy belefekhettél. De ez csak egy szituációban lehetséges. Ha az éjszakát átittad és lemerítetted minden érzékszervedet olyannyira, hogy csak a pihenés émelyítő óceánjában bízol, ami talán majd megtisztít és lemossa rólad emberi gyarlóságod minden mocskát.


Létezhet olyan, hogy okot találjak az alvásra...? Egyet tudok. Mert jó. De akkor sincs semmi értelme, hogy egyedül. Létezhet pszichés abnormalitása annak, hogy ennyire drasztikusan vágyom arra, hogy valaki mellettem aludjon - leginkább egyvalaki...?

Holnap vizsga, próba, szerelés, és utazás - sok sok utazás...