2008/12/10
2008/11/29
elfáradtam
Én is.
Sajnálom, én is egy kicsit.”
2008/11/15
2008/11/04
ima
Öregesen, ahogy jól esik
Takarékláng, Régi bor.
Pihen egy lány a vállamon.
Lassú lebegés.
Ahogy én szeretem.
Bármilyen a nap, ilyen vége legyen.
Egy ölelés kell, az holnapig jó.
A maradék lesz az útravaló,
Hogy az ördög, aki vár, soha el ne vigyen,
így az igazabb: magam égetem el.
Öregesen, ahogy jólesik.
Bolond éveken túl.
Öregesen, ahogy jólesik.
Félig józanul.
Keresek pénzt, de úgy gurul el,
hogy másoké már, mire észreveszem.
Én vagyok a vak, aki látja mi van
Ha belehalok is, sose túl komolyan.
Öregesen, ahogy jólesik.
Bolond éveken túl.
Öregesen, ahogy jólesik.
Félig józanul.
2008/09/03
merre menjek
2008/08/25
otthon édes otthon
Ha egyik reggel Kambodzsában ébredsz,
Ha randevúzol három öreg nővel,
Ha gyakran álmodsz írásvetítővel:
Az gáz..."
Anyu miért nem inkább magaddal? Annyi szép dolog van még negyven felett...
Apu érző szíve vagyok. De anyu, te is érezz velem. Vagy az a jó, ha rossz? Drága anyu! Én szeretlek, de miért vagy buta? Örülj velem, és küldj fel a padlásra. Mert én Élni szeretnék! Végre láthatod rajtam, hogy boldog vagyok... ez neked semmit sem jelent? Anyu, szólj már! Szóval rám se nézel...
2008/08/24
újra a pályán
Ja és örülj velem, csuhaj! KRESZ pipa. Egészségügy pipa. Már csak az oktatónak kéne felvenni a mobilját, akkor ha hívom.
Vasárnap ér mobilon ilyesfajta, gyakorlatilag munka ügyben keresni a másikat? Szerintem nem, bár hirtelen simán feltételezni tudom, hogy igen. Őrült világ ez, rettenet.
Mobil kapcsolat, msn szeksz, ha meg nem az, akkor google a talaj és jabber, mert haladni kell a korral. Végül minden eszköz előállt arra, hogy boldogok legyünk. Másfelől viszont arra, hogy kinyírjuk magunkat. És elég perverz a felismerés, hogy sokkal könnyebb ez utóbbit választani.
Ha belegondolok, elég valószínű, hogy Isten már rég levette a kezét rólunk. Végülis, "apának nem való gyermeket temetni".
Ha meg nem, akkor elég nagy kínokat állhat ki. Mert olyan ez, mint ha tűzbe tenné a kezét... az pedig sosem lehet jó. Hát kitartás!
2008/08/16
how to lose a girl...
2008/07/04
reakció
És ekkor van az, hogy elgondolkodtam rajta milyen hazug vagyok. Mosolyogni sokféle képen lehet. De a naptól csókot kapni őszintén és igaz mosolyért lehet, amire képtelen vagyok. Könnyű olyan dallamokat dúdolni, melyekben vagy túláradó az érzelem, vagy megsemmisítően erőszakos. Az egyik jó, hogy sírjon a testem, a másik jó, hogy életben maradjak. Igen jó az egyensúly. Hogy kicsit ember maradjak hallgatok sok Gary Moore-t. Aztán, hogy képes legyek beillezkedni a darálóba hallgatok COB-t, vagy In Flames-t. És ennyi, kifujt. A többi képmutatás. Talán a szeretet legyőzi a gonoszt!
2008/05/03
2008/05/02
(majd meg) örülünk
mission accomplished
A bőség zavarában ez tűnik szemben, hogy rengeted a gagyi. Azon gondolkozom, hogy minek a sok helyettesítő alternatív genyó, ha ott van a jó is. Miért nem lehet mindenből csak a jó, és az annál is jobbat kapni. Ez is egy választás, két árszínvonal meg minden. Nem ehelyett tele vannak a polcok a jó árszínvonalon használhatatlan, vagy éppen aligpartikus termékekkel. Viva 2008!
2008/03/22
cigi pia káosz bye
- A feladat adott tedd a dolgod, és bizonyítsd be, hogy megérdemelted a bizalmat.
egy lehetséges válasz
2008/02/25
Légy résen!
- Miért tette.
- Vagy, hogy egyáltalán megtette.
Nehéz kérdés, de ha mindig pelenkáznánk a bűnösöket, akkor ki sem látnánk az emberi mocsokból.
Tényleg vannak azok a fajták, amik parazita módon pusztítanak. Rosszabbak ezek, mint a halált gyártó izmusok. A halál sosem jó és nem is szép, de legalább egy egyszer bekövetkező történés.
A kínzás, a szenvedésbe taszítás egy ismétlődő cselekedet. Igen sajnos vannak olyan emberek akik képtelenek felismerni, hogy létükkel szenvedést okoznak a többieknek. Nem szabad hagyni őket hatalomhoz jutni, mert mérhetetlen károkat okozhatnak az környezetben élő ember ek személyiségében, önképében - persze csak azokéban, akik nem csak magukkal törődnek, vagy egy kicsit érzékenyebbek az átlagnál. Persze azt nem mondom, hogy Ők gonoszak meg minden. Pusztán valami olyasmi lehet a dolog, hogy hiányzik belőlük az a képesség, hogy túl lássanak az önmaguk érdekein, és érzésein. Képtelenek azt a kontrollt betartani, hogy tisztában legyenek azzal, hogy gondolataikkal, cselekedeteikkel mit okoznak a másik félnek. Ez nagyon szomorú. De nem szabad, az ilyen fogyatékkal élők (az empátia képességének hiányából adódóan) gesztusait érvényesnek venni, mert akkor az teljesen leszívja az embert, mint egy parazita addig addig, mígnem teljesen elsorvad a lélek.
Ez nem új dolog és nem is meglepő, ez van. Az ember akkor érzi magát kereknek, ha pozitív a visszajelzés amit csinál. Bármilyen szar is lehet, ha van valami amiről kap egy két jó szót, pláne onnan ahová mindig is bizonyítani szeretett volna, akkor az felér bármivel. Na igen a bizonyítás. Vannak olyan körök akiknek az ember meg akar felelni, meg bizonyítani akar mindenáron - ezzel semmi baj sincs. De, ha az adott kör képtelen ezt a felelősséget kezelni, úgy már komoly problémák vannak. Pl.:A mester borász nem az aluljáróban fetrengő menágernek akarja bebizonyítani, hogy neki van a legfaszább bora. Talán inkább annak, aki képes az érzést uralni, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól - jelen esetben érzékenyebb az ízek érzékelésére. Szóval az nagyon nem mindegy, hogy kinek akar az ember bizonyítni, megfelelni. Kinek az elismerésére szomjazik.
- Ha sikeres vagy, rajtad kívül senki sem fogja pontosan azt érezni, amit te. Csak elkönyvelik, hogy diadalt arattál és az jó. Azt ennyi. Ráse' basznak, hogy ez mennyire fontos neked meg minden. És mégis az embernek sokat kell szívnia, hogy rájöjjön - nincs senki, akinek bizonyítania kéne, csak saját maga. Ha sikert aratsz, az a te diadalod és nem másé. A többiek abban részesülnek, hogy 'boldognak' és kiegyensúlyozottnak látnak és ha képesek nem csak magukkal foglalkozni, netán még szeretnek is akkor veled együtt örülnek.
Nem az az ömző ember aki magának akar bizonyítani, hanem az aki mások kárára akar elérni egyedül a számára fontos dolgokat.
2008/02/22
Mond még egyszer, ha mered!
Séta az utcán és alig van ember. Zombik és Szélsőségesek. Alig látni már `Józsefeket` (értsd talán második mese, persze az is szigorúan Csáth). Aztán ezt a torzult világot már a műholdvezérlésű topmodell klónhadsereg (ugye RE3) sem hiszem, hogy képes lesz megmenteni. Na meg, hogy egyre ritkábban találok olyan Józsefet, aki valóban József és nem alkoholista. Igen szép jövő.
- Fiam most már kellőképpen érett vagy, hogy beszéljek neked az Életről és az Emberekről. Vannak a zombik, a szélsőségesek és a Józsefek. Általában mindegyik alkoholista, de ki nem manapság? Ha bármihez kezdeni akarsz, számíts rá, hogy nincs éles határ a csoportok között. A zombi fajta arra vár, hogy kiélesítsék, aztán pusztíthasson. A szélsőséges fajta, beette magát a mindennapjainkba és megmondja, hogy mi a frankó (ez a legszimpatikusabb, leszámítva, hogy élet ellenes). Aztán van a vegetatív rákfene, az alkoholista, aki biztosítja, hogy ez a három kaszt fennmaradjon. Ő nagyon szelíd, nagy hatással nincs a dolgokra, csak töltőanyag a gépezetben. Teszi amit kell. Kiszolgál, tönkretesz, bölcs és minden helyzetben tudja, hogy mi a legfájdalmasabb választás (persze biztos, ami biztos - mert ő nagyon kemény - végig is megy rajta, aztán dráma). Na és a drámaleső szélsőség ráugrik és komédiát kreál a személyes sorsok tucatjaiból. Majd jön egy újabb dózis és minden kezdőik elölről.
Megértetted, amit mondtam?
- Igen, apa persze, csak azt nem értem, hogy miért jó ez egyáltalán bárkinek is?
- Na ez jó kérdés fiam...
2008/01/03
Hogy mi?
Itt egy lehetséges megfejtés, de valójában elmegy a válasz mellett. Amúgy régről egy nagy kedvenc. Ez alapján azt is lehetne mondani, hogy a boldogság egy fajta személyre szabott teljesség... na nem is tartalak fel tovább olvasd a lírát.
A boldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.
Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.
Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?
Csokonai Vitéz Mihály
(látszik felejtek, szentül meg voltam győződve, hogy Balassi boldogság kereséséből született)
szerinted van boldogság?
Tudod minden kis hülyeségből lehet valamit tanulni. A szilveszteri ingerületet megpróbáltam holmi Amerikai pite első részével oldani. Megmaradt a fejemben egy gondolat, amikor Oz (nova) vallomást tesz a "kórista puncinak". Valami olyasmit mond, hogy ha a lánnyal van akkor úgy érzi nem kell tovább bizonyítania semmit sem, 'nem kell gólt dobnia, hogy nyerjen'. Biztos bennem van a hiba, de én világ életemben bizonyítani akartam, talán soha életemben nem éreztem azt a megnyugvást, hogy önmagamért szeretnek és ha csak magamat adom máris nyertem. Aha tudom, hogy szánalmas... De minek kell mindig mindennek valamilyen jelzőt adni, vagy társítani. Ez van.
Egyszer S is megjegyezte, hogy kapcsolatom eleje óta udvarolok és kaparok, hajtok, és ő ezt nem érti. Hát igen, ezt nem könnyű és akkor jön egy buta kis film és rávilágít a dologra. Én már nem akarok olyan dolgokat csinálni, ahol mindig vigyázzba kell állnom és kaparni. Lesni mikor érhetek oda, mikor lehetek én az legjobb, mert teszek érte. Miért kell tenni, csúnya szóval csinálni az életet. Ha a barátnőmmel találkozom, akkor csinálok valamit, hogy örüljön nekem... De miért? Miért kell bármit is csinálni. Kicsit lehetnénk önállóbbak, nem? Ha nekem valami elbassza a kedvemet, a kutya nem tudja éppen akkor mi a lényeg. Lehet egy beszélgetés, lehet egy húr elszakításának kísérlete, vagy éppen egy kiadós kefélés. És még lehet sok más. És van, hogy magam sem tudom. De minthogy nem akarom ott hagyni a fogam minden bukkanónál, így utána megyek és aztán megtalálom a megoldást. Ha valakinek szüksége van rám, nem mondhatom neki azt, hogy te figyelj kurvára semmi kedvem hozzád, mert képtelen vagyok megoldani a problémáimat és azért csak várom, hogy más megoldja, úgyhogy tegyük félre a te dolgaidat és oldd meg az enyéimet, köszi. Mindenki oldja meg a magáét, vagy legalább tegyen érte, mondjuk kérjen segítséget és lehetőleg olyantól aki látott már megoldásokat. Hát ez is nem triviális... olyanhoz kell fordulni aki vágja. Na szóval vissza kanyar én ebben az évben nem érzek késztetést arra, hogy a jó tündért eljátsszam és valóra váltsam mindenki álmát. Először életemben megpróbálok egy normális középutat megcélozni, mint minden normális ember. Minek kaparni, én úgyis csak én leszek. És csak azt kapom, amit kaphatok, szóval csak illúzióba sodorok az örökös bizonyítással mindent. Legalább az igazán fontos dolgokra tudok koncentrálni és nem fecsérelem el az energiáimat holmi haszontalan teátrális mutatványokkal.