2008/12/10

Újra tél, minden rohan. Egy állandó feszültséget érzek magamban, amit már egyre nehezebb elviselni. Ilyenkor érzem a leginkább, hogy öregszem. Fejfájás, szédülés, orrvérzés, a legújabb az orrom belsejében történő nyomás, mintha szét akarna robbanni az arcom. Igazán frankó. Na meg vizsgák is vannak. Meg nem egyértelmű rendszerek, melyek szabályzatok alapján működnek és mégsem hibátlanul. Na és a sok követelés, amiért leginkább nekem kéne fizetnem. Lehet ezek mind összefüggenek. Követelések, amiért nekem kell fizetnem. Eléggé elvesztettem a helyem ebben a világban. Legszívesebben ki sem mozdulnék itthonról. Valahogy a fenti aggasztó tünetek odakint jelentkeznek. Na meg, bármibe is kezdek bele, az valahogy szarul sül el. Ezzel is csak azt tudom kezdeni, hogy bosszankodom rajta. És azon kapom magam, hogy lerágom az ajkaimat az idegességtől. Na meg amikor teljesen nyugi van és dél kürül megyek hazafelé, akkor miért érzem azt, hogy mindjár összeesem és szétrobbanok? Próbálom mondogatni, mint bruszvilisz a szinszitiben - lassítsd le a szívverésed... de az utóbbi időben olyan zaklatott vagyok, hogy ettől az egésztől berágok és mégisdegesebb leszek. Mert rettentő boszantó az, hogy hülye szövegeket kell mormolni magamnak, hogy csillapodjon a mindjárt szétrobbanok érzés. Én nem tudom mi van.

2008/11/29

elfáradtam

„Azért szar ez az egész világ, mert ti emberek szarok vagytok!
Én is.
Sajnálom, én is egy kicsit.”

2008/11/15

legyen nekik könnyű a föld


Csókássy Ervin




Tunyogi Péter

...emlékezzünk most így...


2008/11/04

ima

Ne add fel Tunyó! Mi veled vagyunk...

Öregesen, ahogy jól esik

Takarékláng, Régi bor.
Pihen egy lány a vállamon.
Lassú lebegés.
Ahogy én szeretem.
Bármilyen a nap, ilyen vége legyen.
Egy ölelés kell, az holnapig jó.
A maradék lesz az útravaló,
Hogy az ördög, aki vár, soha el ne vigyen,
így az igazabb: magam égetem el.

Öregesen, ahogy jólesik.
Bolond éveken túl.
Öregesen, ahogy jólesik.
Félig józanul.
Keresek pénzt, de úgy gurul el,
hogy másoké már, mire észreveszem.
Én vagyok a vak, aki látja mi van
Ha belehalok is, sose túl komolyan.

Öregesen, ahogy jólesik.
Bolond éveken túl.
Öregesen, ahogy jólesik.

Félig józanul.

2008/09/03

merre menjek

Igen, hát az első út, amit egy általam vezérelt gép tett meg. A nap új ismerete, hogy megy magától is (10km/h). Furcsák a pedálok, azt hittem a sarkam fixen a padlózaton lehet, és nem. Innentől kezdve a térdel kinyomott kuplung/fék elég következetlen módon, hol finom, hol kicsit durvább. Ám bizonyára meg van a fortélya ennek is, és akkor kényelmessé válik majd a dolog.

Aztán meg az utolsó o-o-o vakáció. Aztán suli és a többi nyalánkság.

2008/08/25

otthon édes otthon

Csak, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet. Jön anyu és beleszar a tányérkámba.

"Ha azt hiszed, hogy kanyar jön, de tévedsz,
Ha egyik reggel Kambodzsában ébredsz,
Ha randevúzol három öreg nővel,
Ha gyakran álmodsz írásvetítővel:
Az gáz..."

Igen, hát Borovitz Tamás tollából fakadt a fenti szösszenet. Mert mindig minden szövődményes és durván reakcióba lép a környezetével. A baj ott kezdődik, amikor nem csak feltárásra kerül a reakció típusa, de önkényesen saját szájíze szerint próbálja formálni anyu ezt a kapcsolatot.
Anyu miért nem inkább magaddal? Annyi szép dolog van még negyven felett...

Apu érző szíve vagyok. De anyu, te is érezz velem. Vagy az a jó, ha rossz? Drága anyu! Én szeretlek, de miért vagy buta? Örülj velem, és küldj fel a padlásra. Mert én Élni szeretnék! Végre láthatod rajtam, hogy boldog vagyok... ez neked semmit sem jelent? Anyu, szólj már! Szóval rám se nézel...

Sebaj. Akkor többet nem írok rólad. És okos enged, szamár szenved. És az a hülye aki mondja.

2008/08/24

újra a pályán

Hogy mit csinálok... és te mit csinálsz? Ugye te sem tudod, csak magyarázkodsz. Butaság. Hóka móka, kerítés építés - ki a férfi a házban vagy mi. Aztán a rettentő szánalmasságra hirtelen felindulok, és folytatom. Mert nincs más aki megcsinálná... Márpedig folytatni kell, mert fényévekre a tökéletestől... Persze a tökéletes sem lehet cél. De az, hogy én mikor mondom azt, hogy ez fasza az minden esetre lehet egy mérce.

Ja és örülj velem, csuhaj! KRESZ pipa. Egészségügy pipa. Már csak az oktatónak kéne felvenni a mobilját, akkor ha hívom.
Vasárnap ér mobilon ilyesfajta, gyakorlatilag munka ügyben keresni a másikat? Szerintem nem, bár hirtelen simán feltételezni tudom, hogy igen. Őrült világ ez, rettenet.

Mobil kapcsolat, msn szeksz, ha meg nem az, akkor google a talaj és jabber, mert haladni kell a korral. Végül minden eszköz előállt arra, hogy boldogok legyünk. Másfelől viszont arra, hogy kinyírjuk magunkat. És elég perverz a felismerés, hogy sokkal könnyebb ez utóbbit választani.

Ha belegondolok, elég valószínű, hogy Isten már rég levette a kezét rólunk. Végülis, "apának nem való gyermeket temetni".
Ha meg nem, akkor elég nagy kínokat állhat ki. Mert olyan ez, mint ha tűzbe tenné a kezét... az pedig sosem lehet jó. Hát kitartás!

2008/08/16

how to lose a girl...

Mindig jön valami új, valami más. "Jöhetne végre bárki, hogy a hibákat kikalapálja." Jön és keletkeznek új hibák. Fél lábbal a pályaudvaron. És bennem nyugodtan kavarognak kellemes érzések. A döntéseink súlyát miben mérik? Gyáva ember-e az aki meghátrál? Egyáltalán minden esetben meghátrál, ha a hibakalapáló után érzi, hogy helyére kell tenni a dolgokat. Van bennem egy elbaszott érzés, hogy most nincsenek helyén a dolgok. Furcsa, és buta érzés. Nem tudom mi a helyes...

2008/07/04

reakció

"A mai nap pedig szép lesz...már süt a nap,és a felhők mögül csókot dob mindenkinek aki rámosolyog!"
És ekkor van az, hogy elgondolkodtam rajta milyen hazug vagyok. Mosolyogni sokféle képen lehet. De a naptól csókot kapni őszintén és igaz mosolyért lehet, amire képtelen vagyok. Könnyű olyan dallamokat dúdolni, melyekben vagy túláradó az érzelem, vagy megsemmisítően erőszakos. Az egyik jó, hogy sírjon a testem, a másik jó, hogy életben maradjak. Igen jó az egyensúly. Hogy kicsit ember maradjak hallgatok sok Gary Moore-t. Aztán, hogy képes legyek beillezkedni a darálóba hallgatok COB-t, vagy In Flames-t. És ennyi, kifujt. A többi képmutatás. Talán a szeretet legyőzi a gonoszt!

2008/05/03

nincs bug, van bug

Az alábbi példa, méltán szemlélteti a jelenlegi helyzetemet:
nincs_bug
aztán kicsit másképpen

van_bug
Picsába!

2008/05/02

(majd meg) örülünk

Röviden és velősen azt tudom csak mondani, hogy az ubuntu egy szar. Pont mint a polcokon, tele van alternatív helyettesítővel, és egyik sem működik. Az előző egy csődtömeg volt. Na majd a következő gecijó lesz. És nem, mert ami eddig kerek volt most az sem az. Pl.: az egyszerű gnome-os számológép egy 5 tényezős összeadásnál azt írja az egyenlőségkel után, hogy hibás művelet akkor kicsit elgondolkozom, hogy mire a dual-core. Nameg, hogy mára eljutottam oda, hogy a három szupi video lejátszóból egyik sem képes teljesíteni a vele szemben támasztott minimális követelményt. Xine 07.4 óta el van baszva, elötte nem volt olyan feledat amin hisztitett volna. A tvtime eljutott oda, hogy használhatatlan. A grafkus környezet abszolút nincs összecsiszolva. Vannak egyes alkalmazások amik kisajátítják a környezetet és a bezárásukig inaktív minden - tudod amikor minden kicsit bekékül. Ja a legutóbbi volt szupi igazán - de ez még az előzőnél. Szóval egyik napról a másikra mnden video alkalmazás fekete-fehér lett. Nézem miért ilyan fakó a Kádi sminkje, amikor szembetűnik, hogy itt gebasz van. Persze itt is áll a forrásból és akkor tök fasza analógia, csak nem ezt várná az ember egy kvázi out of the box disztrótól.

mission accomplished

Igen! Az imént tettem össze a főnöki bőrfotelem, ami szerencsére kényelmes. A minap vettem egy függöny karnist, mert az még hiányzott. Nyilván kettős megoldás kellett a ne lássanak be típusú csipke és a ne süssön a nap a szemembe típusú sötétítőnek. Na szóval mindez egy vagyon volt, megőrülsz ha megtudod, hogy a végösszeg meghaladta a 15 rugót. Aztán szétárt karral csak annyit tudtam mondani, hogy majd megtérül. Hát bízom benne.
A bőség zavarában ez tűnik szemben, hogy rengeted a gagyi. Azon gondolkozom, hogy minek a sok helyettesítő alternatív genyó, ha ott van a jó is. Miért nem lehet mindenből csak a jó, és az annál is jobbat kapni. Ez is egy választás, két árszínvonal meg minden. Nem ehelyett tele vannak a polcok a jó árszínvonalon használhatatlan, vagy éppen aligpartikus termékekkel. Viva 2008!

2008/03/22

cigi pia káosz bye

Van néhány akadály, amik az idővel hatalmassá lesznek és komoly falként állják az előre vezető utat. Úgy indultam, mint az átlagos tinédzser. Persze nem átlagos gondolatokkal. Aztán hatás ellenhatás és mindig sikerült túlélni valahogy a dolgokat. Aztán mára rá kellett, hogy ébredjek, hogy ettől a pontól kezdve nem játék. Nincs Mr. Nagymenő (péntek esti hős) rákenrolsrác, meg minden. Nincs semmi, csak tisztán én és az életem. Nincs filozófia, vagy eszmerendszer vagy bármi amivel meg lehetne bármit is magyarázni, ahogy eddig tök jól ment. Szóval innentől konkrétan ketyeg a vekker.
- A feladat adott tedd a dolgod, és bizonyítsd be, hogy megérdemelted a bizalmat.

egy lehetséges válasz

Rengeteg a kérdés. És a válaszok csak nem jönnek, vagy mint apró érzések legbelül elbújva éreztetik jelenlétüket és megizzaszt minden apró kis siker. Mit felelnél arra a kérdésre, hogy miért szereted a kedvesed... Nincs válasz, legalábbis egyértelmű választ képtelen volnék adni rá. Gondolkodom, hogy sikerül e választ fordítanom a belső életről a témával kapcsolatban. Arra jöttem rá, hogy bármi is történjen valami másik irányból teszi ki azokat a kirakós darabokat amiket én kapok. Különbözőek vagyunk és mégis sikerül azokkal az elemekkel boldogulnia, amik engem alkotnak, bizonyára nem könnyű, de azt bizton tudom, hogy viszont sem. Talán nem is kell annak lennie. Sok érzés ez egyszerre, hogy az ember szavakba tudja önteni őket. Ha meg próba kell, hát lásd mitől válnál meg, mire vagy képes érte. Jön a kérdés nem tudom. Kell nekem olyanról lemondani ami hiányozna? Ugye nem is könnyű... Mer, ha nem akkor nem is igazi próbatétel. Sebaj, nem ad bizonyságot semmi. Csak az a tény, hogy az egymást követő napok úgy telnek el, hogy egy valami állandó. Lehet ez a világ bármennyire is felbolydult, lehet sokszor káosz. De valami amíg változatlan, addig úgy érzem a dolgok jó irányba haladnak.

2008/02/25

Légy résen!

Szerinted ha valaki elkövet egy bűnt, akkor mi a fontosabb?
- Miért tette.
- Vagy, hogy egyáltalán megtette.
Nehéz kérdés, de ha mindig pelenkáznánk a bűnösöket, akkor ki sem látnánk az emberi mocsokból.
Tényleg vannak azok a fajták, amik parazita módon pusztítanak. Rosszabbak ezek, mint a halált gyártó izmusok. A halál sosem jó és nem is szép, de legalább egy egyszer bekövetkező történés.
A kínzás, a szenvedésbe taszítás egy ismétlődő cselekedet. Igen sajnos vannak olyan emberek akik képtelenek felismerni, hogy létükkel szenvedést okoznak a többieknek. Nem szabad hagyni őket hatalomhoz jutni, mert mérhetetlen károkat okozhatnak az környezetben élő ember ek személyiségében, önképében - persze csak azokéban, akik nem csak magukkal törődnek, vagy egy kicsit érzékenyebbek az átlagnál. Persze azt nem mondom, hogy Ők gonoszak meg minden. Pusztán valami olyasmi lehet a dolog, hogy hiányzik belőlük az a képesség, hogy túl lássanak az önmaguk érdekein, és érzésein. Képtelenek azt a kontrollt betartani, hogy tisztában legyenek azzal, hogy gondolataikkal, cselekedeteikkel mit okoznak a másik félnek. Ez nagyon szomorú. De nem szabad, az ilyen fogyatékkal élők (az empátia képességének hiányából adódóan) gesztusait érvényesnek venni, mert akkor az teljesen leszívja az embert, mint egy parazita addig addig, mígnem teljesen elsorvad a lélek.
Ez nem új dolog és nem is meglepő, ez van. Az ember akkor érzi magát kereknek, ha pozitív a visszajelzés amit csinál. Bármilyen szar is lehet, ha van valami amiről kap egy két jó szót, pláne onnan ahová mindig is bizonyítani szeretett volna, akkor az felér bármivel. Na igen a bizonyítás. Vannak olyan körök akiknek az ember meg akar felelni, meg bizonyítani akar mindenáron - ezzel semmi baj sincs. De, ha az adott kör képtelen ezt a felelősséget kezelni, úgy már komoly problémák vannak. Pl.:A mester borász nem az aluljáróban fetrengő menágernek akarja bebizonyítani, hogy neki van a legfaszább bora. Talán inkább annak, aki képes az érzést uralni, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól - jelen esetben érzékenyebb az ízek érzékelésére. Szóval az nagyon nem mindegy, hogy kinek akar az ember bizonyítni, megfelelni. Kinek az elismerésére szomjazik.
- Ha sikeres vagy, rajtad kívül senki sem fogja pontosan azt érezni, amit te. Csak elkönyvelik, hogy diadalt arattál és az jó. Azt ennyi. Ráse' basznak, hogy ez mennyire fontos neked meg minden. És mégis az embernek sokat kell szívnia, hogy rájöjjön - nincs senki, akinek bizonyítania kéne, csak saját maga. Ha sikert aratsz, az a te diadalod és nem másé. A többiek abban részesülnek, hogy 'boldognak' és kiegyensúlyozottnak látnak és ha képesek nem csak magukkal foglalkozni, netán még szeretnek is akkor veled együtt örülnek.
Nem az az ömző ember aki magának akar bizonyítani, hanem az aki mások kárára akar elérni egyedül a számára fontos dolgokat.

2008/02/22

Mond még egyszer, ha mered!

Helló, szia. - ha valaki ezt mondja nekem, akkor az úgy jön le, hogy köszön. Igen ez egy általánosan bevett dolog az emberek között. Úgy látszik akkorát változott a világ, hogy manapság egy léktérben tartózkodó EX-kollégák között nem szokás ezt tenni. De az is lehet, hogy az értelmiség lett oly módon gőgös, hogy rálépett a teljes butulás szépen csillogó mezsgyéjére. Sebaj!

Séta az utcán és alig van ember. Zombik és Szélsőségesek. Alig látni már `Józsefeket` (értsd talán második mese, persze az is szigorúan Csáth). Aztán ezt a torzult világot már a műholdvezérlésű topmodell klónhadsereg (ugye RE3) sem hiszem, hogy képes lesz megmenteni. Na meg, hogy egyre ritkábban találok olyan Józsefet, aki valóban József és nem alkoholista. Igen szép jövő.
- Fiam most már kellőképpen érett vagy, hogy beszéljek neked az Életről és az Emberekről. Vannak a zombik, a szélsőségesek és a Józsefek. Általában mindegyik alkoholista, de ki nem manapság? Ha bármihez kezdeni akarsz, számíts rá, hogy nincs éles határ a csoportok között. A zombi fajta arra vár, hogy kiélesítsék, aztán pusztíthasson. A szélsőséges fajta, beette magát a mindennapjainkba és megmondja, hogy mi a frankó (ez a legszimpatikusabb, leszámítva, hogy élet ellenes). Aztán van a vegetatív rákfene, az alkoholista, aki biztosítja, hogy ez a három kaszt fennmaradjon. Ő nagyon szelíd, nagy hatással nincs a dolgokra, csak töltőanyag a gépezetben. Teszi amit kell. Kiszolgál, tönkretesz, bölcs és minden helyzetben tudja, hogy mi a legfájdalmasabb választás (persze biztos, ami biztos - mert ő nagyon kemény - végig is megy rajta, aztán dráma). Na és a drámaleső szélsőség ráugrik és komédiát kreál a személyes sorsok tucatjaiból. Majd jön egy újabb dózis és minden kezdőik elölről.
Megértetted, amit mondtam?
- Igen, apa persze, csak azt nem értem, hogy miért jó ez egyáltalán bárkinek is?
- Na ez jó kérdés fiam...

2008/01/03

Hogy mi?

Igen, boldogság. Nézd gugle is csak tapogatózik. Na igen nem is csoda. Idén hallottam, hogy nem illik kellemes ünnepeket kívánni, mert kellemes a sör nyáron, de az ünnepekre boldog kívánságot kell biggyeszteni. Naja gondoltam, akkor légyszi mond el, ha olyan kurva okos vagy hogy mit is kívánsz, amikor boldog ünnepeket kívánsz. Mert én azt mondom, hogy ha a kellemesről csak a nyári sör jut eszébe az embernek akkor az is több és faszább mint ami a boldogságról. Mert a boldogság kézzel meg ne fogható (honnan tudod?) lufi. Kreáltak egy szót melynek semmilyen háttér tartalmat nem adtak. Vegyük a szerelmet, ugyanaz kézzel meg nem fogható, de mégis tudni lehet róla, hogy egy társasági kedély állapot. Ki ki az indentitása szerint kerül vele valamilyen formában kapcsolatban. Teszem azt kisgyerekként egy kis srác (mer én az voltam) megnézi a magyar népmeséket akkor olyan fogalma lesz a szerelemről, hogy majd ha találkozik egy meseszép lánnyal akkor majd szerelmes lesz és pirul meg ilyenek. Hol talál az ember ilyen körülírhatóságot a boldogságra. Szóval ha valami jó, akkor azt úgyis tudjuk, hogy jó és nevén is tudjuk nevezni. Ha meg valami szar akkor meg minek azt mondani, hogy jaj boldogtalan vagyok... miközben nyilvánvaló, hogy ez vagy az aminek a hiányát érzem megakadályozza, hogy vidám legyek és gondtalan. A boldogtalan szó könnyebb de abszolúte felesleges. Mert ha azt mondom, problémáim vannak, hiányzik ez vagy az, egyből rákanyarodtunk a helyzet megoldására. Tehát ez a boldogság szitu talán csak arra jó, hogy elvigyen minket a málnásba, hogy mindig valami olyat keressünk ami sosem lehet a milyénk, és ne legyünk képesek kiélvezni a jelen adta gyönyörűségeket. A minap szépen esett a hó és képtelenség volt megértetnem a kísérőmmel, hogy azért akarok sétálni, mert kurva szép az idő. Érted ezt hova magyarázzam tovább... És minek, a kifejezések ólomgolyóként zúzzák porrá a kis törékeny porcelán pillanatokat, ha az ember megpróbálja szavakba önteni őket. Butaság. Megpróbálom azt csinálni, amit szeretek, amit élvezek. Azon szerencsés emberek közé sorolhatom magamat, hogy erre minden lehetőségem meg van. Gyakorlatilag bármit megtehetek, minthogy a jelenlegi vágyaim teljesen összeegyeztethetők a lehetőségeimmel. Abba pedig belefáradtam, hogy lehetetlen dolgokhoz nyúljak teljesen feleslegesen. Szóval most a nagyokos boldogságpártiak azt mondhatnák, hogy boldog vagyok. Én persze biccentenék, hogy természetesen. De mit számít, hogy ki mit mond, gondol, hogy ha te magad úgyis tudod a választ. Lehet megkönnyebbültem ettől az egész boldogság mizériától... Végre letettem arról, hogy én bárkit is boldoggá (értsd rajta azt a rengeteg mindent, amit pozitív dolognak gondolsz) tegyek. Hát nem hülyeség? Ha mást boldoggá teszek az nemes és gyakorlatilag fasza dolog, de akkor engem ki fog boldoggá tenni. Mert az egyirányú meló és két embernek nem lehet teljesen ugyanazon útja. (tsa én poppos vagyok aha én meg rokkos, akkor most hova menjünk?) Szóval az való, hogy mindenki a maga udvarát kisepri és akkor lesz fasza az egész háztömb. Mert ha én vidám vagyok és a másik is, akkor két vidám ember csak jót tehet egymással.

Itt egy lehetséges megfejtés, de valójában elmegy a válasz mellett. Amúgy régről egy nagy kedvenc. Ez alapján azt is lehetne mondani, hogy a boldogság egy fajta személyre szabott teljesség... na nem is tartalak fel tovább olvasd a lírát.

A boldogság

Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.

Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.

Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?


Csokonai Vitéz Mihály
(látszik felejtek, szentül meg voltam győződve, hogy Balassi boldogság kereséséből született)

szerinted van boldogság?

Tudod minden kis hülyeségből lehet valamit tanulni. A szilveszteri ingerületet megpróbáltam holmi Amerikai pite első részével oldani. Megmaradt a fejemben egy gondolat, amikor Oz (nova) vallomást tesz a "kórista puncinak". Valami olyasmit mond, hogy ha a lánnyal van akkor úgy érzi nem kell tovább bizonyítania semmit sem, 'nem kell gólt dobnia, hogy nyerjen'. Biztos bennem van a hiba, de én világ életemben bizonyítani akartam, talán soha életemben nem éreztem azt a megnyugvást, hogy önmagamért szeretnek és ha csak magamat adom máris nyertem. Aha tudom, hogy szánalmas... De minek kell mindig mindennek valamilyen jelzőt adni, vagy társítani. Ez van.
Egyszer S is megjegyezte, hogy kapcsolatom eleje óta udvarolok és kaparok, hajtok, és ő ezt nem érti. Hát igen, ezt nem könnyű és akkor jön egy buta kis film és rávilágít a dologra. Én már nem akarok olyan dolgokat csinálni, ahol mindig vigyázzba kell állnom és kaparni. Lesni mikor érhetek oda, mikor lehetek én az legjobb, mert teszek érte. Miért kell tenni, csúnya szóval csinálni az életet. Ha a barátnőmmel találkozom, akkor csinálok valamit, hogy örüljön nekem... De miért? Miért kell bármit is csinálni. Kicsit lehetnénk önállóbbak, nem? Ha nekem valami elbassza a kedvemet, a kutya nem tudja éppen akkor mi a lényeg. Lehet egy beszélgetés, lehet egy húr elszakításának kísérlete, vagy éppen egy kiadós kefélés. És még lehet sok más. És van, hogy magam sem tudom. De minthogy nem akarom ott hagyni a fogam minden bukkanónál, így utána megyek és aztán megtalálom a megoldást. Ha valakinek szüksége van rám, nem mondhatom neki azt, hogy te figyelj kurvára semmi kedvem hozzád, mert képtelen vagyok megoldani a problémáimat és azért csak várom, hogy más megoldja, úgyhogy tegyük félre a te dolgaidat és oldd meg az enyéimet, köszi. Mindenki oldja meg a magáét, vagy legalább tegyen érte, mondjuk kérjen segítséget és lehetőleg olyantól aki látott már megoldásokat. Hát ez is nem triviális... olyanhoz kell fordulni aki vágja. Na szóval vissza kanyar én ebben az évben nem érzek késztetést arra, hogy a jó tündért eljátsszam és valóra váltsam mindenki álmát. Először életemben megpróbálok egy normális középutat megcélozni, mint minden normális ember. Minek kaparni, én úgyis csak én leszek. És csak azt kapom, amit kaphatok, szóval csak illúzióba sodorok az örökös bizonyítással mindent. Legalább az igazán fontos dolgokra tudok koncentrálni és nem fecsérelem el az energiáimat holmi haszontalan teátrális mutatványokkal.