otthon édes otthon

Csak, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet. Jön anyu és beleszar a tányérkámba.

"Ha azt hiszed, hogy kanyar jön, de tévedsz,
Ha egyik reggel Kambodzsában ébredsz,
Ha randevúzol három öreg nővel,
Ha gyakran álmodsz írásvetítővel:
Az gáz..."

Igen, hát Borovitz Tamás tollából fakadt a fenti szösszenet. Mert mindig minden szövődményes és durván reakcióba lép a környezetével. A baj ott kezdődik, amikor nem csak feltárásra kerül a reakció típusa, de önkényesen saját szájíze szerint próbálja formálni anyu ezt a kapcsolatot.
Anyu miért nem inkább magaddal? Annyi szép dolog van még negyven felett...

Apu érző szíve vagyok. De anyu, te is érezz velem. Vagy az a jó, ha rossz? Drága anyu! Én szeretlek, de miért vagy buta? Örülj velem, és küldj fel a padlásra. Mert én Élni szeretnék! Végre láthatod rajtam, hogy boldog vagyok... ez neked semmit sem jelent? Anyu, szólj már! Szóval rám se nézel...

Sebaj. Akkor többet nem írok rólad. És okos enged, szamár szenved. És az a hülye aki mondja.

újra a pályán

Hogy mit csinálok... és te mit csinálsz? Ugye te sem tudod, csak magyarázkodsz. Butaság. Hóka móka, kerítés építés - ki a férfi a házban vagy mi. Aztán a rettentő szánalmasságra hirtelen felindulok, és folytatom. Mert nincs más aki megcsinálná... Márpedig folytatni kell, mert fényévekre a tökéletestől... Persze a tökéletes sem lehet cél. De az, hogy én mikor mondom azt, hogy ez fasza az minden esetre lehet egy mérce.

Ja és örülj velem, csuhaj! KRESZ pipa. Egészségügy pipa. Már csak az oktatónak kéne felvenni a mobilját, akkor ha hívom.
Vasárnap ér mobilon ilyesfajta, gyakorlatilag munka ügyben keresni a másikat? Szerintem nem, bár hirtelen simán feltételezni tudom, hogy igen. Őrült világ ez, rettenet.

Mobil kapcsolat, msn szeksz, ha meg nem az, akkor google a talaj és jabber, mert haladni kell a korral. Végül minden eszköz előállt arra, hogy boldogok legyünk. Másfelől viszont arra, hogy kinyírjuk magunkat. És elég perverz a felismerés, hogy sokkal könnyebb ez utóbbit választani.

Ha belegondolok, elég valószínű, hogy Isten már rég levette a kezét rólunk. Végülis, "apának nem való gyermeket temetni".
Ha meg nem, akkor elég nagy kínokat állhat ki. Mert olyan ez, mint ha tűzbe tenné a kezét... az pedig sosem lehet jó. Hát kitartás!

how to lose a girl...

Mindig jön valami új, valami más. "Jöhetne végre bárki, hogy a hibákat kikalapálja." Jön és keletkeznek új hibák. Fél lábbal a pályaudvaron. És bennem nyugodtan kavarognak kellemes érzések. A döntéseink súlyát miben mérik? Gyáva ember-e az aki meghátrál? Egyáltalán minden esetben meghátrál, ha a hibakalapáló után érzi, hogy helyére kell tenni a dolgokat. Van bennem egy elbaszott érzés, hogy most nincsenek helyén a dolgok. Furcsa, és buta érzés. Nem tudom mi a helyes...