jelszómódosítás nélkül sehova barátocskám

Eddig nem volt olyan site, ahol ne lett volna probléma, hogy regisztráció után nem olvasta el a látogató az utasításokat és persze nem írta be a jelszavát, így mikor kilépett és újra be akart lépni nem tudta mivel lépjen be. És jött, hogy szar az egész rendszer...

Megoldás! http://drupal.org/project/password_policy

Itt van sok okosság, de tid még egy olyat is, hogy a userhez hozzáköti, hogy a következő belépéskor kötelező jelszavat változtatnia... mindezt úgy valósítja meg, hogy bárhova kattint az okos, csak a sajt profil szerkesztése oldalt tölti mindig vissza.

többnyelvűsítés

ha blokk és fordítható, akkor (admin/config/regional/i18n/strings) add hozzá a beviteli formát a fordítható típusokhoz...

amibe soha többet nem szeretnék belefutni

egy oszlopnév ne legyen 'change', mert az istennek sem fog lefutni rajta a db_insert - time goes by :(
köszönet CsG-nek a türelemért :)

adatbázis furfang

ha lekérdezem egy tábla abcde oszlopaiból az abc oszlopait, akkor simán

$query = db_select('tabla', 't');

->fields('t', array('a', 'b', 'c'));

ám, ha az összes oszlop kell, és mert meglevő kódot egészítek ki, nem járható út a tömb feltöltése az összes oszloppal, helyesen tehát így néz ki

$query = db_select(tabla', 't');

->fields('t');

Hiába, Ő csak Ő ...

na most az van, hogy van Ő, már sok sok éve. Aztán tudod, hogy van olyan patak amibe nem kívánsz többször bele lépni, mert már sokszor olyan friss volt a vize, hogy beledermedt az egész tested. Szóval Ő olyan, akit tudatosan akként kezelsz, amiként egy barátot - ugyan kedves, de szimplán egy barátot. És ez így könnyű és látszólag működik...

Aztán mikor találkoztok akkor történik valami, ami ezt kisüti az agyadból és csak az marad, ami a jelen. Egy olyan élmény, ami mással sosem történik meg.

...

No hiszen. Nem tudom. Megtörténik a csoda. Van átrohanás. De mégis, nem tudatosul, mégis a konvenciók győznek.

- Ez nem mehet így tovább. Két lehetőség van.

Vagy szembenézünk a jelenséggel, vagy soha többet nem találkozunk.

Áh, miért ilyen nehéz!

rombolás

"béna kacsa" - Uramisten mi van itt... ha tetszik, ha nem - a köztársasági elnökről beszél a munkahelyén... nem kocsmában a haveroknak. Minden ilyen megmozdulással magunkat minősítjük. Ez nem tűnik fel?! Az nem probléma, hogy az ország egyik legjelentősebb Egyetemének hitelességét kérdőjelezzük meg? Arról nem is beszélve, hogy akik elbírálták, még egy rakás ember dolgozatán szerepel a kézjegyük... sajtószabadság - HVG, mivan?! Az érvek pont annyira tényszerűtlenek, mint az ellenérvek. (de a magyar tudja (vagy csak hiszi), hogy csak úgy érvényelsülhet, ha lezúzza egy társát - szolidaritás csuhaj) Ebben az országban bárkiről leírhatnak bármit - és meg is teszik... Aztán Strasszburgban olyanok mondják meg a tutit, akiknek halvány lila gőze sincs a valóságról. Tárgyi tévedések tömkelege. XY mond valamit, aztán a szegény "megcenzorált" bérfirkász leír valami teljesen mást, amiből bummot remél. Aztán a bullshit terjed, tovább torzul... Aztán érdekfüggők kezében fegyverré válik - amiből parttalan vita keletkezik. És ez megy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra.

Érdekes volt tegnap azokat is hallani, akik mellettünk állnak, ja nem mellettünk, mert mi sem állunk magunk mellett. Szóval a mellett állnak, hogy nem kéne mindent szó nélkül lenyelni amit a nagytestvér mindnyájunk elé vet (eléjük, elénk - a másodhegedűsök elé). (stb. stb. mémek, kapu portálok, kamu híradók... stb, stb.)

- Nem tudom, de az jutott eszembe, a mocskolódás helyett inkább megfogadhatnánk egy demokratikusnak ítélt állam által kitermelt szállóigét: "Ne azt kérdezd, mit tehet érted a haza, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazáért".

... tényleg ez a legjobb, ami tőlünk telik?

Egy nem mindennapi csók

Álmomban megcsókoltam.

Öleltem szorosan, simogattam.

Felébredtem, nyoma bennem -

álmomban megcsókoltam.

Mindenütt ott van.

Eszembe jut csókja íze,

gyönyörű pillanata. Keserédes -

mindenütt ott van.

Gondolataimban, emlékeimben.

Megtörtént, csak képzeletben.

Minek is hinni bármiben -

gondolataimban, emlékeimben.

2011.12.29.

Drupalaton 2011 Keszthely

Most értem haza a Drupalaton 2011 Keszthely-nek keresztelt drupal közösségi találkozóról. Először voltam „aktív” résztvevője drupal tárgyú rendezvénynek. A létszám szerénységének köszönhetően az előadásokon tárgyaltak megértését aktív párbeszéd kísérhette.

Az első napon York és PP koprodukciójának lehettünk szemtanúi. A fejlesztéssel kapcsolatos területek hatékony gyakorlásának lehetőségeiről kaptunk jó betekintést, pró és kontra jelleggel.
A második napon a tervezési lehetőségek kerültek terítékre, a jelenlevők hasznos tapasztalatcseréjének kíséretében. A harmadik napon a projektmenedzsment, valamint a hibakövetési megoldásokkal ismerkedtünk meg, valamint a Git világába kalauzolt el minket York.

A rendezvény sikerességét igazolja, hogy habár a résztvevők összetétele igen színes volt - több területről tapasztaltabbak, valamint első oldalas felhasználók is részt vettek az előadásokon – az elégedettség egységes volt.

Egy kellemes hétvégét tölthettünk el Keszthelyen (Margit-sziget kávéház), kellemes borok (Csaba borozó), valamint a festői Balaton (Helikon strand) szomszédságában. Mindezek mellett hasznos és tanulságos ismeretekkel lettünk gazdagabbak.
Köszönet a szervezőknek!

szóhoz se jutok

Tártva maradt a szám... Microsoft Outlook Web Access. :)

Egy nyávogás mind fölött

Újabban - vagy nem is annyira újabban - vannak ezek a kézi csiszolók, amikről tudni kell, hogy egy kisgyerek is képes több kevesebb sikerrel megtisztítani vele az amúgy - a korábbi drótkefés paradigma szerint - neccesen rendbe tehető felületeket. Na az van, hogy az utcában vagy egy lakótárs, vagy valami ilyesmi és szerintem Ő vadássz a felületeket. Gondolom karácsonyra kaphatta a masinát, mert bőszen políroz, csiszol, meg mindenféle dolog, amit ilyen jó kis magas nyávogó hang kíséretében lehet végezni. Ha másnapos lennék, nagyon tudna zavarni.
Na de vissza dolgozni - vicces helyzet 3 különböző feladat, 3 különböző, de szoros határidő. A minap lementem a kert végébe - 150es telekről van szó - és határozottan szívdobogás jött rám, mondhatni elfáradtam. A héten a foci is, squash is leves ... a pénz miatt.

ha elhallgatnám nem is én lennék

Valóság. Az a téma, amihez visszakanyarodom folyton. Boldogság - vele is szemezgettem már jó néhányszor. Egy nagy vízzel teli lavórban lubickolunk és nincs semmi konkrét cél, csak a jelen. Így valóban - ha lehet valaminek értelme - az feltétlen az, ami épen van. Bármit is tennék - magamnak keresztbe - fabatkát sem érne, ha nem azonos azzal, amit éppen csinálok. ... ja igen, Irány Colorado! - téged nem lehet becsapni.

Minap újra néztem Anna Scott történetét - szokásosan kellemes időtöltés volt - kicsit balgaságnak tartom, hogy nem mentem el arra szétnézni - na de ami késik nem múlik. - Huss. El is hessegettem. Szóval lassítunk, hogy mindent alaposan szemügyre tudjunk venni - Benke, Pierre, meg én...

annyi a valóság

Mi a valóság...

Az ami éppen történik, amit gondolok, amit érzek. És gombamód szaporodnak a kérdések, és a válaszok is mert mindez is a valóság része. A valóság az a közeg, ahol egy azon dolog lehet egyszerre jó és rossz, mert végtelen hosszú elemek láncolata. A valóság amit megélek, még ha nem is tűnik annak. Egy pillanat, ami más mint a többi. Aztán elmúlik és pislogva nézek utána, hogy is volt, miként is történt! És nincs válasz - csak megtörtént.

Ami ma nagyon csábító és vonzó, holnapra taszító és hűvös érzelmeket kelt bennem. Mert valami megváltozik máról holnapra. Hogy én változom-e meg a valóság szereplőjeként, vagy a valóság ölt egy újabb alakot?! Az ezer arcú valóság...

Talán nem képtelen vagyok szembenézni a valósággal. Ha valami jó, akkor az már túl szép, hogy igaz legyen. Ha valami borzasztó, az pedig felkorbácsolja az indulataimat – az nem lehet, hogy ez ennyire rossz! De minden lehet, mert a valóság ilyen. Szeretni kell a valóságot. Az egyetlen biztos pont, amire képes vagyok hatást gyakorolni, úgy hogy közben az másokra is kihat. És hát mi lenne mindez, ha nem bármi amit teszünk. Amikor cigit, tüzet adok egy lánynak a valóságot faragom. Mert ki tudja, lehet hogy Ő lesz az, aki majd egy leendő valóságban azt mondja, hogy – igen szeretnék a társad lenni. És mindez egy cigiért! Viccesen hangzik. Aztán amikor szakít velem az is lehetne egy olyan pillanat, mint amikor kimondja az igent... és mekkora a különbség a jövőre nézve, de az adott pillanatban csak egy apróság. Annyi a valóság...

Van mikor egy álom a valóság, mert hiszek benne. Van amikor a szenvedés a valóság, mert ugyanúgy hiszek benne. Talán a valóság az a tárház, amivel aztán gazdálkodhatunk az adott pillanatban. Csak akkor és visszafordíthatatlanul. Persze a felhasználható elemek ismétlődhetnek, de valami mindig más lesz. Mint amikor Hérakleitosz azt mondja "Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba."

Pedig sokszor úgy tűnik...

a felhők felett is lehet írni

hangulatban egymagában
cidert töltött poharába
hogy olyan legyen az este
amilyen tegnap volt

kérdések közt elszédülve
a bódulattól hátra dőlve
ha hibázott, sajnálja
véletlen volt

mert mindenki dönt
aztán várja, hogy kiderül
összedől minden
vagy a legvégén sikerül
mert a kocka, ha elrepül
idővel megkerül
az a sok kósza kétely
választ talál

fű fa füst

Nem tudom! Egyszerűen elrugaszkodsz és felemelkedsz, elhagyja a lábad a földet és mész mész és nincs határ. Aztán amikor célokat kezdesz kitűzni magad elé, és már tervel rugaszkodsz el, jön a hideg zuhany és tehetetlenül állsz és bámulod magadban a nagy kérdőjeleket.
Nem tudom! A nagy kérdőjelek kavarognak a szemed előtt és nincsenek válaszok. Képtelen vagy kiutat találni a kérdőjelek útvesztőjéből és tehetetlenül várod, hogy valami történjen, ami kedvezően befolyásolja az állapotod.

Mennyire semmi hatalmunk sincs a dolgok felett. Csak történnek és mi nézzük. Hol jó, hol rossz ideológia kérdése, hogy ki mihez köti.

Te máshol, másik nyelven álmodsz
S talán nem is érteném
S ébreszt egy másik ablak, másik fénye
Egy más nap reggelén
Egy világ választ el és nem értem
Hogy miért vagy közel
Ha többé úgysem érlek el

a jó szél az mi elfújja mi nem oda való

Furcsa arra gondolni, hogy ideáig eljutottam. A "nagyok" ezt már nem élték meg - annyi minden lehet egy élet. Felgyorsultunk és kapaszkodni kell, hogy ki ne essünk a körforgásból.
Kapaszkodunk, aztán belénk is kapaszkodnak, aztán - ki tudja, de - mintha minket is tartanának. Szóval egy szövődményes rendszer az egész, tele kusza érzésekkel, hittel, múlttal, álommal, meg a sok behatárolhatatlan tényezővel. Akkor a jó az egész, ha nem kell megkérdezni, hogy ez jó-e, hanem csak önmagától jó és működik. Az az egészben az érdekes, hogy egyáltalan lehet nem ilyen is bármi az életben. Sok kérdés, találgatás, erőltetés, pusztítás, újra találgatás, kételyek és minden ami elhomályosítja az elmét és zsákutcába vezet.
Annyi az élet...

"Világom, Kivárom
Kertemben Virágom
Megszülettél immáron
Egyetlenem, imádom
Szívem neked ajánlom"

H.I.

Kezemben minden. És ez se több sem pedig kevesebb mi elképzelhető. Én döntök, én szeretek, én választok, én kezelem és én eresztem el. Íme az élet, lehetséges megoldások sorozata.
Hiszem, hogy az ember képes világ a világban modellben funkcionálni. Mindenki ezt teszi, és ez a sajátja az összetett természetnek. Szeretnék a világon belül maradni, és azt teljesen belakni, a benne rejlő lehetőségeket kihasználni. Mert nem vagyok egyedül...

a betegség miatt

A minap felriadtam, mert annyira fájt már a torkom és a fejem - nem tudom melyik jobban. Meg lázam is volt, hogy elhatároztam végső csapást mérek az ellenségre...

A támadó apparátus:

• hagymatea (egész hagyma úgy ahogy van, vízben megfőzve)
• neocitrán - feloldva a hagymateában
• algopirin
• c-vitamin

Vissza az ágyba...

Reggelre elmúlt a fejfájásom és a torkom is javult, ennek a javulásnak a mutatóját csak úgy tudnám jellemezni, hogy nyelés után megszűntek a 'húbazmeg' felkiáltások.

a szomorú srácok nem szánkóznak

a minap jártam pest egyik legegyszerűbb kultúrhelyiségében és kifele jövet egy szakadt alkesz megszólított - jól vagy apa?
mondom - ja marhára.
mire ő - mer elég szarul nézel ki, csak gondoltam szólok...
újrafesteted magad, vagy mi?! - és eleresztett egy könnyed mosolyt.

Hótól repedt utcasarkon

Hótól repedt utcasarkon ácsorog a kihűlt vágy.
Dermedt ujjai cigarettát tartanak.
Pára úszik a szikra pelyhek mocsarába.
Hótól repedt utcasarkon múlik el a vágy.

Mosoly lebben, hagyja úszni, így olvad fel a vágy.
Szétszórja csillogó tekintetét, minden sugarát.
Fényes határon terjengő köd marad.
Mosoly lebben, hagyja úszni, így fröccsen szembe a vágy.

Magában szalad, riadt alak, így felejt örökre a vágy.
Vakon vágtat eltévedt a pillanat.
Keresi néma önmagát.
Magában szalad, riadt alak, de megáll -
Egy hótól repedt utcasarkon…

2010.01.18.

Valami nincs sehol I.

Ez az év talán a meglepetések éve lesz. Már kétszer meglepődtem - jól. Sanyikával szokásos hétköznapi tivornyatalálkozónkat éltük - ez elsőt ebben az évben - és lementünk az egyik megszokott kultúrhelyre, ami helyszíne szokott lenni ezeknek a neves alkalmaknak. Ezt itt legyen a reklám helye: a Mátra borozóról lesz most szó. Kikértük a szokásos Soproninkat - ászok típusút és nekikezdtünk az ön és környezet értékelésbe hajló párbeszédünket. Mindeközben Gábor (tulaj, csapos) olyan dolgot tett, ami a 3 tájlányt leszámítva* a első meglepetés volt az évben.
- Uraim parancsoljanak egy finom pezsgőt az Új évre.
Semelyikőnk nem szereti a pezsgőt, de az akkor nagyon jól esett.
- Köszönöm!

* bullshit

ő csak ő

"Fúj, a szél hajamra hull a hó
Szerelemben élni volna jó"