old blogger vok

Tsá! Már nagyon rég nem... szóval azon hezitálok idestova egy órája, hogy Rambot nézzek vagy matekozzak vagy aludjak inkább, erre látod inkább írok. Rengeteg dolog történt mostanában, de hisz mindig ez van... Őm a nagy jóság felvitte a dolgomat azt lusta voltam írni... ehe ehe. Szóval sokat elmélkedik az ember csak úgy, és lehet nem veti a monitorra. Közel vagyok egy olyan fasza dologhoz, amit nem is gondoltam volna, hogy megérezhetek. Alkalom adtán, ha visszaolvasom magam, el sem hiszem, hogy most itt tartok. Ha akkor voltam valami akkor most majdnem a legtávolabbi pontban a túlsó oldalon vagyok. Élek!

Futok a dolgaim után, persze a magam tempójában, valójában sakkozom. És haladok előre. Ha ez a napló nem lenne, már nem is tudnám miken mentem keresztül és ez tök jó. Azt jelenti hogy a jelen kirugdosta az agyamból azt sok keserűséget és bánatot ami rágta az elmémet.

Olyan érzések kötöttek velem barátságot, amiket korábban nem ismertem. Másként érzek mint egykor. Másként élem meg a dolgokat. Ez az újdonság erőt ad. Olyan erőt, amit már már képes vagyok kordában tartani és irányítani. És ez az amit kerestem már gyerek korom óta. Ez az amitől nincs pánik, és rohadt egy érzés.

Szeretek egy lányt, úgy ahogy még sosem szerettem. Mindig ezt mondja az ember tudom. Viszont ennyire még nem voltam emberi senkivel sem. Persze az ember próbálja a legjobbat kihozni magából és produkálni, hogy a fehér lovon közeledő herceg képében díszeleghessen. De nem ez az ami motivál. Az útnak nem tudom melyik szakaszában járok, talán ez a bekötő út még csak, de végre képes vagyok irányítani a szekeret amire felpattantam. Végre nem úgy járok ahogy Adynk, és ahogy eddig éreztem ... "halad velem egy rossz szekér" ... működnek végre a dolgok, és ami a legfontosabb végre nem üres belsővel kell nap mint nap felkelnem.

Ott egy mosoly a gondolataimban, ami jelen pillanatban a legdrágább kincsem. Ez az Élet!