Tegnap összefutottam az első párral a saját társaságomból akik egy kis bébivel ajándékozták meg ezt a világot. Örülök nekik, jó látni, hogy így is lehet. Érdekes lehet nekik, pláne amikor R megjegyezte, hogy `tök fura hogy Apa és - a párjára biccentett és mondta - Anya`. Hát valóban fura - sok boldogságot kívánok nektek!
Aztán ez a május 1 időszakában elég nagy felfordulás volt, de megérte. Olyan ajándékokat kaptam, amit nem is hittem, hogy kaphatok. KWval olyan volt végre, mint amilyennek mindig is szerettem volna a szerelmet. Persze elkövetünk néhány hibát, de azért vagyunk emberek. Valamennyire részesének érzem magam egy családnak, ami nem az enyém és fura ez mert ilyen aspektusból még sosem éreztem. És izgalmasnak találom így az egész életet, mert pörög és esemény dús és nem hervaszt le, mint eddig. Van sok feladat, kihívás meló. Ha valamivel foglalkozom, annak van foganatja, még ha nem is értek hozzá, de van értelme. És lehetőség, hogy megtanuljam. Persze rá kellett jönni, hogy sok területen, kábé annyira vagyok kreatív mint egy agy halott - ez nagyon bosszant. De ugyanakkor fel is bassza az agyamat, hogy na hát nem lehetsz ennyire pancser. Szóval el kell kezdeni a dolgokkal komolyabban foglalkozni - erre jöttem rá. Profi akarok lenni! Épül az új iroda - elég klafa lesz. Úgy érzem, hogy még nem késő, hogy a magaménak is tudhassam, így belefolyok a tervezésbe és abba, hogy mi hogyan legyen. Bár lehet ez a dolgom, elvégre én fogom majd üzemeltetni. Vicces a dolgok a feje tetejükön állnak és addig nem is változnak, amíg az ember azt nem mondja, hogy na elég, kezembe veszem az irányítást. Ez mindennel így van, és tök fura, hogy erre csak most jöttem rá. Bébim is szereti, ha gyengéd vagyok - de sosem mondana le arról, hogy "izzig vérig pasi vagyok". Grrr, állat ez na!
Aztán ez a május 1 időszakában elég nagy felfordulás volt, de megérte. Olyan ajándékokat kaptam, amit nem is hittem, hogy kaphatok. KWval olyan volt végre, mint amilyennek mindig is szerettem volna a szerelmet. Persze elkövetünk néhány hibát, de azért vagyunk emberek. Valamennyire részesének érzem magam egy családnak, ami nem az enyém és fura ez mert ilyen aspektusból még sosem éreztem. És izgalmasnak találom így az egész életet, mert pörög és esemény dús és nem hervaszt le, mint eddig. Van sok feladat, kihívás meló. Ha valamivel foglalkozom, annak van foganatja, még ha nem is értek hozzá, de van értelme. És lehetőség, hogy megtanuljam. Persze rá kellett jönni, hogy sok területen, kábé annyira vagyok kreatív mint egy agy halott - ez nagyon bosszant. De ugyanakkor fel is bassza az agyamat, hogy na hát nem lehetsz ennyire pancser. Szóval el kell kezdeni a dolgokkal komolyabban foglalkozni - erre jöttem rá. Profi akarok lenni! Épül az új iroda - elég klafa lesz. Úgy érzem, hogy még nem késő, hogy a magaménak is tudhassam, így belefolyok a tervezésbe és abba, hogy mi hogyan legyen. Bár lehet ez a dolgom, elvégre én fogom majd üzemeltetni. Vicces a dolgok a feje tetejükön állnak és addig nem is változnak, amíg az ember azt nem mondja, hogy na elég, kezembe veszem az irányítást. Ez mindennel így van, és tök fura, hogy erre csak most jöttem rá. Bébim is szereti, ha gyengéd vagyok - de sosem mondana le arról, hogy "izzig vérig pasi vagyok". Grrr, állat ez na!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése