Rengeteg a kérdés. És a válaszok csak nem jönnek, vagy mint apró érzések legbelül elbújva éreztetik jelenlétüket és megizzaszt minden apró kis siker. Mit felelnél arra a kérdésre, hogy miért szereted a kedvesed... Nincs válasz, legalábbis egyértelmű választ képtelen volnék adni rá. Gondolkodom, hogy sikerül e választ fordítanom a belső életről a témával kapcsolatban. Arra jöttem rá, hogy bármi is történjen valami másik irányból teszi ki azokat a kirakós darabokat amiket én kapok. Különbözőek vagyunk és mégis sikerül azokkal az elemekkel boldogulnia, amik engem alkotnak, bizonyára nem könnyű, de azt bizton tudom, hogy viszont sem. Talán nem is kell annak lennie. Sok érzés ez egyszerre, hogy az ember szavakba tudja önteni őket. Ha meg próba kell, hát lásd mitől válnál meg, mire vagy képes érte. Jön a kérdés nem tudom. Kell nekem olyanról lemondani ami hiányozna? Ugye nem is könnyű... Mer, ha nem akkor nem is igazi próbatétel. Sebaj, nem ad bizonyságot semmi. Csak az a tény, hogy az egymást követő napok úgy telnek el, hogy egy valami állandó. Lehet ez a világ bármennyire is felbolydult, lehet sokszor káosz. De valami amíg változatlan, addig úgy érzem a dolgok jó irányba haladnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése