Légy résen!

Szerinted ha valaki elkövet egy bűnt, akkor mi a fontosabb?
- Miért tette.
- Vagy, hogy egyáltalán megtette.
Nehéz kérdés, de ha mindig pelenkáznánk a bűnösöket, akkor ki sem látnánk az emberi mocsokból.
Tényleg vannak azok a fajták, amik parazita módon pusztítanak. Rosszabbak ezek, mint a halált gyártó izmusok. A halál sosem jó és nem is szép, de legalább egy egyszer bekövetkező történés.
A kínzás, a szenvedésbe taszítás egy ismétlődő cselekedet. Igen sajnos vannak olyan emberek akik képtelenek felismerni, hogy létükkel szenvedést okoznak a többieknek. Nem szabad hagyni őket hatalomhoz jutni, mert mérhetetlen károkat okozhatnak az környezetben élő ember ek személyiségében, önképében - persze csak azokéban, akik nem csak magukkal törődnek, vagy egy kicsit érzékenyebbek az átlagnál. Persze azt nem mondom, hogy Ők gonoszak meg minden. Pusztán valami olyasmi lehet a dolog, hogy hiányzik belőlük az a képesség, hogy túl lássanak az önmaguk érdekein, és érzésein. Képtelenek azt a kontrollt betartani, hogy tisztában legyenek azzal, hogy gondolataikkal, cselekedeteikkel mit okoznak a másik félnek. Ez nagyon szomorú. De nem szabad, az ilyen fogyatékkal élők (az empátia képességének hiányából adódóan) gesztusait érvényesnek venni, mert akkor az teljesen leszívja az embert, mint egy parazita addig addig, mígnem teljesen elsorvad a lélek.
Ez nem új dolog és nem is meglepő, ez van. Az ember akkor érzi magát kereknek, ha pozitív a visszajelzés amit csinál. Bármilyen szar is lehet, ha van valami amiről kap egy két jó szót, pláne onnan ahová mindig is bizonyítani szeretett volna, akkor az felér bármivel. Na igen a bizonyítás. Vannak olyan körök akiknek az ember meg akar felelni, meg bizonyítani akar mindenáron - ezzel semmi baj sincs. De, ha az adott kör képtelen ezt a felelősséget kezelni, úgy már komoly problémák vannak. Pl.:A mester borász nem az aluljáróban fetrengő menágernek akarja bebizonyítani, hogy neki van a legfaszább bora. Talán inkább annak, aki képes az érzést uralni, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól - jelen esetben érzékenyebb az ízek érzékelésére. Szóval az nagyon nem mindegy, hogy kinek akar az ember bizonyítni, megfelelni. Kinek az elismerésére szomjazik.
- Ha sikeres vagy, rajtad kívül senki sem fogja pontosan azt érezni, amit te. Csak elkönyvelik, hogy diadalt arattál és az jó. Azt ennyi. Ráse' basznak, hogy ez mennyire fontos neked meg minden. És mégis az embernek sokat kell szívnia, hogy rájöjjön - nincs senki, akinek bizonyítania kéne, csak saját maga. Ha sikert aratsz, az a te diadalod és nem másé. A többiek abban részesülnek, hogy 'boldognak' és kiegyensúlyozottnak látnak és ha képesek nem csak magukkal foglalkozni, netán még szeretnek is akkor veled együtt örülnek.
Nem az az ömző ember aki magának akar bizonyítani, hanem az aki mások kárára akar elérni egyedül a számára fontos dolgokat.