újra a pályán

Hogy mit csinálok... és te mit csinálsz? Ugye te sem tudod, csak magyarázkodsz. Butaság. Hóka móka, kerítés építés - ki a férfi a házban vagy mi. Aztán a rettentő szánalmasságra hirtelen felindulok, és folytatom. Mert nincs más aki megcsinálná... Márpedig folytatni kell, mert fényévekre a tökéletestől... Persze a tökéletes sem lehet cél. De az, hogy én mikor mondom azt, hogy ez fasza az minden esetre lehet egy mérce.

Ja és örülj velem, csuhaj! KRESZ pipa. Egészségügy pipa. Már csak az oktatónak kéne felvenni a mobilját, akkor ha hívom.
Vasárnap ér mobilon ilyesfajta, gyakorlatilag munka ügyben keresni a másikat? Szerintem nem, bár hirtelen simán feltételezni tudom, hogy igen. Őrült világ ez, rettenet.

Mobil kapcsolat, msn szeksz, ha meg nem az, akkor google a talaj és jabber, mert haladni kell a korral. Végül minden eszköz előállt arra, hogy boldogok legyünk. Másfelől viszont arra, hogy kinyírjuk magunkat. És elég perverz a felismerés, hogy sokkal könnyebb ez utóbbit választani.

Ha belegondolok, elég valószínű, hogy Isten már rég levette a kezét rólunk. Végülis, "apának nem való gyermeket temetni".
Ha meg nem, akkor elég nagy kínokat állhat ki. Mert olyan ez, mint ha tűzbe tenné a kezét... az pedig sosem lehet jó. Hát kitartás!