Mindig jön valami új, valami más. "Jöhetne végre bárki, hogy a hibákat kikalapálja." Jön és keletkeznek új hibák. Fél lábbal a pályaudvaron. És bennem nyugodtan kavarognak kellemes érzések. A döntéseink súlyát miben mérik? Gyáva ember-e az aki meghátrál? Egyáltalán minden esetben meghátrál, ha a hibakalapáló után érzi, hogy helyére kell tenni a dolgokat. Van bennem egy elbaszott érzés, hogy most nincsenek helyén a dolgok. Furcsa, és buta érzés. Nem tudom mi a helyes...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése