az erő önnel van

Semminek sincs helye, így semmi sincs a helyén. Átlátható káosz az egész. Minden egymás hegyén hátán. Múlt, jelen, és jövő - mind egy kupacban. Belenyúlok és minden előremozdul. Aztán jön a szokásos - elragadtatom magam és neki megadom magam. Aztán marad helytelenül az egész. Minden defektes mókuskerék. Aztán csak süllyed minden és húz magával. Ebben mindig gyenge voltam. A tárgyak, a bennül rejlő múlt nem találja meg a helyét bennem. Nincs praktika, amibe be tudnám helyezni. Sosem értettem a dobozosokat. Amint egy dobozba bele lehet tenni az valójában a kukában is megnyugodna. Vagy ez egy reakció a tehetetlenségre. Aztán meg könnyen lehet, hogy nem kell mindig mindent megérteni. És pedánsan elfogadóan tenni mindent a gyakorlat szerint.