Gondoltam 2:00 lesz a jó időpont, ha már Robi jóvoltaból van szállásom a szigeten. Ezúton is köszönöm neki. Meglepetésemre sor volt, de bejutottam.
A szombat egy egyszerű képletbe írható fel - miszerint: szombat = Sentenced. És ez teljesült is... Voltak kihívások azon a napon, de minden jó, ha jó a vége, mint mondani szokták. Nem is írok hosszan a divat csapta piros konverzes tornacipős pank-discó koncertjéről, meg a többiről sem, mert felesleges és Ők nem tehetnek róla... A Sentenced kibaszott jól szólt és nagyonm nagy bulit csapott. Több dolog is megfogott...
Elöl álltam és jól szórakosztam és szerencsére volt kit átöleljek a No One There című nóta közben. Na amit sohasem szeretnék elfelejteni - azt írom le. Az énekes Ville Laihiala olyan szinten élt együtt a zenével, hogy ritka ezt a szimpadon látni. A banda nem szombatdélutáni sétágatós kézenfogva fagylaltozós nótákat játszik, mind zeneileg, mind pedig szövegileg sem. A dalok világa és az érzések teljesen kiűltek az énekes arcéra és nagyon meggyőző volt. Volt, hogy ütötte a fejét, tépte a haját és teljesen átélte a dalokban hordozott tartalom fájdalmas mivoltát. Ez nagyon megragadott. A banda nem volt felszerelve a külsőségeknek hódoló kellékekkel. Alig csápoltak, pedig láthatóan élveszték a koncertet. Nagy siker volt, a közönség hálás volt és az énekes láthatóan szerette ezért a közönséget - ergó jól érezte magát. Itta az ászokat és közben volt, hogy rá is gyújtott. A szimpadra még egy üveg votkát is kihozott, nem bontotta meg, feltehető a koncert végére tartogatta. Szóval fassszaa volt! És hálás vagyok amiért láthattam őket a színpadon. Azóta is transzban vagyok vagy mi... hehe szóval most eléggé jó!
A szombat egy egyszerű képletbe írható fel - miszerint: szombat = Sentenced. És ez teljesült is... Voltak kihívások azon a napon, de minden jó, ha jó a vége, mint mondani szokták. Nem is írok hosszan a divat csapta piros konverzes tornacipős pank-discó koncertjéről, meg a többiről sem, mert felesleges és Ők nem tehetnek róla... A Sentenced kibaszott jól szólt és nagyonm nagy bulit csapott. Több dolog is megfogott...
Elöl álltam és jól szórakosztam és szerencsére volt kit átöleljek a No One There című nóta közben. Na amit sohasem szeretnék elfelejteni - azt írom le. Az énekes Ville Laihiala olyan szinten élt együtt a zenével, hogy ritka ezt a szimpadon látni. A banda nem szombatdélutáni sétágatós kézenfogva fagylaltozós nótákat játszik, mind zeneileg, mind pedig szövegileg sem. A dalok világa és az érzések teljesen kiűltek az énekes arcéra és nagyon meggyőző volt. Volt, hogy ütötte a fejét, tépte a haját és teljesen átélte a dalokban hordozott tartalom fájdalmas mivoltát. Ez nagyon megragadott. A banda nem volt felszerelve a külsőségeknek hódoló kellékekkel. Alig csápoltak, pedig láthatóan élveszték a koncertet. Nagy siker volt, a közönség hálás volt és az énekes láthatóan szerette ezért a közönséget - ergó jól érezte magát. Itta az ászokat és közben volt, hogy rá is gyújtott. A szimpadra még egy üveg votkát is kihozott, nem bontotta meg, feltehető a koncert végére tartogatta. Szóval fassszaa volt! És hálás vagyok amiért láthattam őket a színpadon. Azóta is transzban vagyok vagy mi... hehe szóval most eléggé jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése