zárva, talán holnap

Ez a nap, amire azt szokták mondani, hogy bárcsak fel sem ébredtem volna. Lényegében semmit sem csináltam. Csak tettem a dolgomat. Meló és az elkövetkezendő dolgok számbavétele. A suli ahogy most látom, teljesen úgy működik már mint az ország. Vagyis sehogy. Rövid helyzet ismertetés. Nem engedtek felvenni két tárgyat, ezért beiratkozáskor kihúzatták velem. Így tankönyvet sem kaptam és semmit. Ma az ETR-en látom, hogy a vizsgára kijelölt tárgyak között szerepelnek... akkor kérdem én, hogy van ez? Most én idegeskedjek agyhalott törvényhozók és azok kényszerű csatlósai helyett... /Köszönöm, ezért is ti vagytok a felelősek./

Na mindegy rábólintok és elfogadom ami van... vagyis majd lesz valahogy, amikor meg arra járok rákérdezek. De vagy működik valami, vagy nem. Addig nekem miért kell találkozni bármivel is amíg az nem biztosítja azokat a dolgokat amire hivatott. Vagy szokjunk hozzá, mi diákok, hogy a dolgok általában nem működnek és ha mi is tenni tudókká válunk, akkor mi is félkész silányságra mondjuk rá, hogy készen vagyok! Nem értem én ezt...

Jönnek a sötétedések, és a hideg fázós reggelek. Ahogy tavaly rettegtem a téltől, hogy milyen lesz – egyáltalán túlélem-e, most ugyanazt érzem, csak másképpen. Tegnap a próbateremből kifelé láttam, hogy 8 órakor sötét volt... És végül is tavaly télen is jól éreztem magam. Bízom benne, hogy ez is csak egy vak lárma. Hajnalban ballagás az oskolába, na meg a tömeg és a rohanás. Asszem kell zene az arcomra, ha pénzhez jutok veszek olyat is – bár nem terveztem, de már egy ideje gondolkodom, hogy egy csomó ingertől megszabadítana.

Rettentő féregnek érzem magam a mai nap... képtelen vagyok túllépni magamon.
Bocs, most zárva vagyok...