2009/10/12

pulcsiban is fázom

A dolgokat nehéz a valódi alakjukban meglátni, sokszor emberi és a tér idő korlátok miatt lehetetlen is másként látni. De ha végre sikerül, mennyivel másabb lesz minden. Mennyi választ kap az ember egycsapásra és mennyi tényként kezelt esemény megítélése változik meg hirtelen. És az a belső undor, ami már idejét sem tudod mióta bujkál benned, hirtelen azon kapod magad, hogy nem húz vissza. Nem tudod hogyan tűnt el, csak azt érzed, hogy könnyebb vagy és vidámabb. Végre megnyílnak előtted a saját határaid és már kicsit távolabbról, nagyobban tudsz szemlélni. Persze mindig ott a bizonytalan. Meglátjuk mit hoz ez a irány.

Cammognak lusta percek és ugyanakkor félek is tőlük, mert csak telnek és nem történik semmi. Egy üzenetre várok, ami ugyan csak múlandó élményt hoz, de talán valami szikra mégis csak megmarad utána. Kell az élmény! Kell az erő, hogy végig tudjuk csinálni. Hát csak lesem, ahogy csendben, nyomtalanul múlnak a percek és reménykedem.

Nincsenek megjegyzések: