E héten voltam kocsmába, blues buliba, Schmidt Vera koncerten meg minden és nem piáltam. Annyira jó józannak lenni... Nincs a lábamhoz láncolva a vasgolyó, amit ha akarom hanem hurcolnom kellett eddig.
Hetek óta Bodom és Gary Moore szól az ipodomból. Aztán pár napja azér' visszakacsintottam és rájöttem, hogy azér számomra az etalon mégiscsak a Sentenced. A Downtól a Funeralig a leginkább belém markoló világ.
Azon kapom magam, hogy egyre többet mosolygok... Csak vagyok nézek, egyedül vagyok és elmosolyodom. Ez nagyszerű érzés. Nem sodródom, hanem élek! Ez kurvajó.
Hetek óta Bodom és Gary Moore szól az ipodomból. Aztán pár napja azér' visszakacsintottam és rájöttem, hogy azér számomra az etalon mégiscsak a Sentenced. A Downtól a Funeralig a leginkább belém markoló világ.
Azon kapom magam, hogy egyre többet mosolygok... Csak vagyok nézek, egyedül vagyok és elmosolyodom. Ez nagyszerű érzés. Nem sodródom, hanem élek! Ez kurvajó.
Let's drown ourselves in this love
my darling, my only one
(Let's) set sacrifices for this love we are in
- make it forever…
Let's drown ourselves in this love
Let's give our lives for this love we are in
(we'll) do it together…
Ma elmentem bébimmel teniszezni és fantasztikusnak ítélem meg ezt a napot. Jó mozogni, mindkettőnknek jót tesz, hogy fordítunk egy kis időt a testünkre és a játékra.
Tök jó értelmes dolgot tenni... milyen buta kijelentés igaz! De nem egyértelmű a dolog. Manapság nem nyilvánvaló az értelem a tettek mögött. Más szörnyű, hogy mennyire nem figyelnek az emberek egymásra... mindenki csak és kizárólag önmagával. Nincs párbeszéd, nincs mosoly, nincs élet. Csak darálás van és verseny illetve háború. Nem csatákat vívnak manapság az emberek, tisztességesen szemtől szemben. Durva alattomos háború van az emberekben. Neked mid van, és mit tehetek azért, hogy megszerezzem. Nincs tisztelet... talán az emberek már magukat sem tisztelik annyira, hogy kiemelkedjenek ezekből a sekélyes vermekből. Határozott álláspontom az oktatással kapcsolatban, hogy nevelni csak úgy lehet, ha a tettekért felelősség vállalás van és szankció. Nem tudjuk, hogy mi az felelősséget vállalni a tettein után. Aztán, ha baj van akkor meg kapkodjuk a fejünket és várjuk a következő esélyt. Ma az iskolában nincs fizikai fenyítés a nevelő részéről... gyakorlatilag, ha a nebuló hibázik, vagy a szabályoktól eltérően cselekszik, az semmi nem von maga után. Kérdem, mi lesz így? Mikor tanulják meg a jövő emberei, hogy mindennek meg van a kockázata és felelősséget kell vállalni... az élet nem kegyelmez és ritka az amikor ad második esélyt. Én kaptam rengeteget, ezért hálás vagyok. De én szerencsésnek mondhatom magam... de nem mindenki az.
Tök jó értelmes dolgot tenni... milyen buta kijelentés igaz! De nem egyértelmű a dolog. Manapság nem nyilvánvaló az értelem a tettek mögött. Más szörnyű, hogy mennyire nem figyelnek az emberek egymásra... mindenki csak és kizárólag önmagával. Nincs párbeszéd, nincs mosoly, nincs élet. Csak darálás van és verseny illetve háború. Nem csatákat vívnak manapság az emberek, tisztességesen szemtől szemben. Durva alattomos háború van az emberekben. Neked mid van, és mit tehetek azért, hogy megszerezzem. Nincs tisztelet... talán az emberek már magukat sem tisztelik annyira, hogy kiemelkedjenek ezekből a sekélyes vermekből. Határozott álláspontom az oktatással kapcsolatban, hogy nevelni csak úgy lehet, ha a tettekért felelősség vállalás van és szankció. Nem tudjuk, hogy mi az felelősséget vállalni a tettein után. Aztán, ha baj van akkor meg kapkodjuk a fejünket és várjuk a következő esélyt. Ma az iskolában nincs fizikai fenyítés a nevelő részéről... gyakorlatilag, ha a nebuló hibázik, vagy a szabályoktól eltérően cselekszik, az semmi nem von maga után. Kérdem, mi lesz így? Mikor tanulják meg a jövő emberei, hogy mindennek meg van a kockázata és felelősséget kell vállalni... az élet nem kegyelmez és ritka az amikor ad második esélyt. Én kaptam rengeteget, ezért hálás vagyok. De én szerencsésnek mondhatom magam... de nem mindenki az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése