Igen! A társas élet nem mindig azt nyújtja amire számítanánk... Sok ember, sok kapcsolat sok beszéd sok érzés. Minden rengeteg. Ez a magány egy belső lény. Itt vagyok egy rég nem átélt csoda elmúlásában és arra gondolok, hogy ezt a belső magányt milyen áthatóan el tudta nyomni. Emberek vagyunk különbözőek, aztán valami okból egyek leszünk és attól kezdve elnyomjuk egymás belső magányát... Ez talán, ez a szerelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése