I cannot live without you

Ma az estét korombeli és idősebb fiatalokkal töltöttem. Dumáltunk, csocsóztunk, dárcoztunk és egy picit billiárdoztunk is. Nagyon fura volt, hogy együtt vagyunk, egy társaság - elég jól összeszokott társaság - és végignéztem az arcokon, és mindenkinek volt valami teher a vállán. Öt fiatal és valamiért szomorú ember.
Jól telt az este, de valahol mindnyájan magányosak voltunk és ez tökre benne volt a levegőben.
- Vérzik az ujjam és a billentyűk is véresek lettek... elég fura látvány.
Aztán ez a magány lehet, csak nekem jött le ennyire konkrétan. Nagyon egyedül érzem magam... kurvaszar érzés lett úrrá rajtam. Ahogy Hobo mondta egyszer...

Fel sem hív és semmit se kér,
És nem jön semmilyen levél.

Van ennek így értelme? Egyre jobban csak távolodunk, és távolodunk. Nincs miről beszélni, ha nem mondok semmit. Nincs miért eljönni, ha kettesben kéne egy kicsit lenni. Nincs érintkezés, csak beszélünk róla... ha éppen szóba hozom. Nincs semmi sem... ha nem mondom ki nyíltan.
... Igen. 'Valami segítség kéne' egy ölelés, egy mosoly, egy kérdés, egy jó szó. Szeretlek. Valami támpont, amibe kapaszkodhatnék. Ha van terv, abban, ha szerepelek is, nem tudok róla. De leginkább akkor szerepelek, amikor dolgozom, vagy más összeférhetetlen helyzet van. Miért így? Miért nem akkor ragadjuk meg a napot, amikor az felkel és nyilvánvalóan mutatja magát - itt vagyok kapjatok már végre el. Valamit nagyon nem értek... buta vagyok és bunkó, rossz ember és szemétláda. Egy utolsó senki, igen az vagyok én. Nincs kötél, csak zuhanunk. Nincs földetérés, csak sodródunk. Sodródom valami felé, amit még sosem éltem át... igazából nem is tudom mi az, de érzem, hogy közeleg.
Miért sikerült majdnem egy év alatt eljutni oda, hogy azt érezzem nincs mit mondanom? Amikor tele vagyok érzéssel és szeretettel. Talán túlságosan rég sírtam... és gyökér vagyok.

Goodbye my lover.
Goodbye my friend.
You have been the one.
You have been the one for me.

Hazafelé ezen sorok hatoltak belém a fülemen keresztül és majdnem sikerült... De ez nem elég. Ezek csak közhelyes gondolatok. Akit szeret az ember és igazán annak sosem mondja, hogy Isten veled. Ilyet csak a hazug szeretők mondanak egymásnak. Ha szeretsz mindig benned él 'valahol mélyen a szívedben' és ott nincs helye a barátságnak. A minap megnéztem az Amerikai pitét és meglepődtem rajta, hogy volt értelme. A második részben a végén a fickó, miután ráébred, hogy 'ami egyszer volt újra nem jön el'... kimondja a lényeget. Lépj tovább. Ugye milyen egyszerű. Viszont, ha egyszer továbbléptél, akkor nincs vissza út és felégeted magad mögött amit ott hagytál. Én így képzelem el a dolgot. Lesz valaha olyan, hogy ezekre válasz kapok? Vagy egyáltalán, a válasz nem is lényeges... Lesz az életemben olyan, hogy ezeket a kérdéseket nem kell feltennem? És megint mint az elmúlt években mindig, magamnak teszek fel kérdéseket és tudom, nem fog válaszolni rájuk senki. Lehet a megválaszolatlan kérdések óceánja az élet.De majd én... ha kérdezel és tudom a választ - elmondom.