Drupalaton 2011 Keszthely

Most értem haza a Drupalaton 2011 Keszthely-nek keresztelt drupal közösségi találkozóról. Először voltam „aktív” résztvevője drupal tárgyú rendezvénynek. A létszám szerénységének köszönhetően az előadásokon tárgyaltak megértését aktív párbeszéd kísérhette.

Az első napon York és PP koprodukciójának lehettünk szemtanúi. A fejlesztéssel kapcsolatos területek hatékony gyakorlásának lehetőségeiről kaptunk jó betekintést, pró és kontra jelleggel.
A második napon a tervezési lehetőségek kerültek terítékre, a jelenlevők hasznos tapasztalatcseréjének kíséretében. A harmadik napon a projektmenedzsment, valamint a hibakövetési megoldásokkal ismerkedtünk meg, valamint a Git világába kalauzolt el minket York.

A rendezvény sikerességét igazolja, hogy habár a résztvevők összetétele igen színes volt - több területről tapasztaltabbak, valamint első oldalas felhasználók is részt vettek az előadásokon – az elégedettség egységes volt.

Egy kellemes hétvégét tölthettünk el Keszthelyen (Margit-sziget kávéház), kellemes borok (Csaba borozó), valamint a festői Balaton (Helikon strand) szomszédságában. Mindezek mellett hasznos és tanulságos ismeretekkel lettünk gazdagabbak.
Köszönet a szervezőknek!

szóhoz se jutok

Tártva maradt a szám... Microsoft Outlook Web Access. :)

Egy nyávogás mind fölött

Újabban - vagy nem is annyira újabban - vannak ezek a kézi csiszolók, amikről tudni kell, hogy egy kisgyerek is képes több kevesebb sikerrel megtisztítani vele az amúgy - a korábbi drótkefés paradigma szerint - neccesen rendbe tehető felületeket. Na az van, hogy az utcában vagy egy lakótárs, vagy valami ilyesmi és szerintem Ő vadássz a felületeket. Gondolom karácsonyra kaphatta a masinát, mert bőszen políroz, csiszol, meg mindenféle dolog, amit ilyen jó kis magas nyávogó hang kíséretében lehet végezni. Ha másnapos lennék, nagyon tudna zavarni.
Na de vissza dolgozni - vicces helyzet 3 különböző feladat, 3 különböző, de szoros határidő. A minap lementem a kert végébe - 150es telekről van szó - és határozottan szívdobogás jött rám, mondhatni elfáradtam. A héten a foci is, squash is leves ... a pénz miatt.

ha elhallgatnám nem is én lennék

Valóság. Az a téma, amihez visszakanyarodom folyton. Boldogság - vele is szemezgettem már jó néhányszor. Egy nagy vízzel teli lavórban lubickolunk és nincs semmi konkrét cél, csak a jelen. Így valóban - ha lehet valaminek értelme - az feltétlen az, ami épen van. Bármit is tennék - magamnak keresztbe - fabatkát sem érne, ha nem azonos azzal, amit éppen csinálok. ... ja igen, Irány Colorado! - téged nem lehet becsapni.

Minap újra néztem Anna Scott történetét - szokásosan kellemes időtöltés volt - kicsit balgaságnak tartom, hogy nem mentem el arra szétnézni - na de ami késik nem múlik. - Huss. El is hessegettem. Szóval lassítunk, hogy mindent alaposan szemügyre tudjunk venni - Benke, Pierre, meg én...

annyi a valóság

Mi a valóság...

Az ami éppen történik, amit gondolok, amit érzek. És gombamód szaporodnak a kérdések, és a válaszok is mert mindez is a valóság része. A valóság az a közeg, ahol egy azon dolog lehet egyszerre jó és rossz, mert végtelen hosszú elemek láncolata. A valóság amit megélek, még ha nem is tűnik annak. Egy pillanat, ami más mint a többi. Aztán elmúlik és pislogva nézek utána, hogy is volt, miként is történt! És nincs válasz - csak megtörtént.

Ami ma nagyon csábító és vonzó, holnapra taszító és hűvös érzelmeket kelt bennem. Mert valami megváltozik máról holnapra. Hogy én változom-e meg a valóság szereplőjeként, vagy a valóság ölt egy újabb alakot?! Az ezer arcú valóság...

Talán nem képtelen vagyok szembenézni a valósággal. Ha valami jó, akkor az már túl szép, hogy igaz legyen. Ha valami borzasztó, az pedig felkorbácsolja az indulataimat – az nem lehet, hogy ez ennyire rossz! De minden lehet, mert a valóság ilyen. Szeretni kell a valóságot. Az egyetlen biztos pont, amire képes vagyok hatást gyakorolni, úgy hogy közben az másokra is kihat. És hát mi lenne mindez, ha nem bármi amit teszünk. Amikor cigit, tüzet adok egy lánynak a valóságot faragom. Mert ki tudja, lehet hogy Ő lesz az, aki majd egy leendő valóságban azt mondja, hogy – igen szeretnék a társad lenni. És mindez egy cigiért! Viccesen hangzik. Aztán amikor szakít velem az is lehetne egy olyan pillanat, mint amikor kimondja az igent... és mekkora a különbség a jövőre nézve, de az adott pillanatban csak egy apróság. Annyi a valóság...

Van mikor egy álom a valóság, mert hiszek benne. Van amikor a szenvedés a valóság, mert ugyanúgy hiszek benne. Talán a valóság az a tárház, amivel aztán gazdálkodhatunk az adott pillanatban. Csak akkor és visszafordíthatatlanul. Persze a felhasználható elemek ismétlődhetnek, de valami mindig más lesz. Mint amikor Hérakleitosz azt mondja "Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba."

Pedig sokszor úgy tűnik...

a felhők felett is lehet írni

hangulatban egymagában
cidert töltött poharába
hogy olyan legyen az este
amilyen tegnap volt

kérdések közt elszédülve
a bódulattól hátra dőlve
ha hibázott, sajnálja
véletlen volt

mert mindenki dönt
aztán várja, hogy kiderül
összedől minden
vagy a legvégén sikerül
mert a kocka, ha elrepül
idővel megkerül
az a sok kósza kétely
választ talál

fű fa füst

Nem tudom! Egyszerűen elrugaszkodsz és felemelkedsz, elhagyja a lábad a földet és mész mész és nincs határ. Aztán amikor célokat kezdesz kitűzni magad elé, és már tervel rugaszkodsz el, jön a hideg zuhany és tehetetlenül állsz és bámulod magadban a nagy kérdőjeleket.
Nem tudom! A nagy kérdőjelek kavarognak a szemed előtt és nincsenek válaszok. Képtelen vagy kiutat találni a kérdőjelek útvesztőjéből és tehetetlenül várod, hogy valami történjen, ami kedvezően befolyásolja az állapotod.

Mennyire semmi hatalmunk sincs a dolgok felett. Csak történnek és mi nézzük. Hol jó, hol rossz ideológia kérdése, hogy ki mihez köti.

Te máshol, másik nyelven álmodsz
S talán nem is érteném
S ébreszt egy másik ablak, másik fénye
Egy más nap reggelén
Egy világ választ el és nem értem
Hogy miért vagy közel
Ha többé úgysem érlek el

a jó szél az mi elfújja mi nem oda való

Furcsa arra gondolni, hogy ideáig eljutottam. A "nagyok" ezt már nem élték meg - annyi minden lehet egy élet. Felgyorsultunk és kapaszkodni kell, hogy ki ne essünk a körforgásból.
Kapaszkodunk, aztán belénk is kapaszkodnak, aztán - ki tudja, de - mintha minket is tartanának. Szóval egy szövődményes rendszer az egész, tele kusza érzésekkel, hittel, múlttal, álommal, meg a sok behatárolhatatlan tényezővel. Akkor a jó az egész, ha nem kell megkérdezni, hogy ez jó-e, hanem csak önmagától jó és működik. Az az egészben az érdekes, hogy egyáltalan lehet nem ilyen is bármi az életben. Sok kérdés, találgatás, erőltetés, pusztítás, újra találgatás, kételyek és minden ami elhomályosítja az elmét és zsákutcába vezet.
Annyi az élet...

"Világom, Kivárom
Kertemben Virágom
Megszülettél immáron
Egyetlenem, imádom
Szívem neked ajánlom"

H.I.

Kezemben minden. És ez se több sem pedig kevesebb mi elképzelhető. Én döntök, én szeretek, én választok, én kezelem és én eresztem el. Íme az élet, lehetséges megoldások sorozata.
Hiszem, hogy az ember képes világ a világban modellben funkcionálni. Mindenki ezt teszi, és ez a sajátja az összetett természetnek. Szeretnék a világon belül maradni, és azt teljesen belakni, a benne rejlő lehetőségeket kihasználni. Mert nem vagyok egyedül...

a betegség miatt

A minap felriadtam, mert annyira fájt már a torkom és a fejem - nem tudom melyik jobban. Meg lázam is volt, hogy elhatároztam végső csapást mérek az ellenségre...

A támadó apparátus:

• hagymatea (egész hagyma úgy ahogy van, vízben megfőzve)
• neocitrán - feloldva a hagymateában
• algopirin
• c-vitamin

Vissza az ágyba...

Reggelre elmúlt a fejfájásom és a torkom is javult, ennek a javulásnak a mutatóját csak úgy tudnám jellemezni, hogy nyelés után megszűntek a 'húbazmeg' felkiáltások.

a szomorú srácok nem szánkóznak

a minap jártam pest egyik legegyszerűbb kultúrhelyiségében és kifele jövet egy szakadt alkesz megszólított - jól vagy apa?
mondom - ja marhára.
mire ő - mer elég szarul nézel ki, csak gondoltam szólok...
újrafesteted magad, vagy mi?! - és eleresztett egy könnyed mosolyt.

Hótól repedt utcasarkon

Hótól repedt utcasarkon ácsorog a kihűlt vágy.
Dermedt ujjai cigarettát tartanak.
Pára úszik a szikra pelyhek mocsarába.
Hótól repedt utcasarkon múlik el a vágy.

Mosoly lebben, hagyja úszni, így olvad fel a vágy.
Szétszórja csillogó tekintetét, minden sugarát.
Fényes határon terjengő köd marad.
Mosoly lebben, hagyja úszni, így fröccsen szembe a vágy.

Magában szalad, riadt alak, így felejt örökre a vágy.
Vakon vágtat eltévedt a pillanat.
Keresi néma önmagát.
Magában szalad, riadt alak, de megáll -
Egy hótól repedt utcasarkon…

2010.01.18.

Valami nincs sehol I.

Ez az év talán a meglepetések éve lesz. Már kétszer meglepődtem - jól. Sanyikával szokásos hétköznapi tivornyatalálkozónkat éltük - ez elsőt ebben az évben - és lementünk az egyik megszokott kultúrhelyre, ami helyszíne szokott lenni ezeknek a neves alkalmaknak. Ezt itt legyen a reklám helye: a Mátra borozóról lesz most szó. Kikértük a szokásos Soproninkat - ászok típusút és nekikezdtünk az ön és környezet értékelésbe hajló párbeszédünket. Mindeközben Gábor (tulaj, csapos) olyan dolgot tett, ami a 3 tájlányt leszámítva* a első meglepetés volt az évben.
- Uraim parancsoljanak egy finom pezsgőt az Új évre.
Semelyikőnk nem szereti a pezsgőt, de az akkor nagyon jól esett.
- Köszönöm!

* bullshit

ő csak ő

"Fúj, a szél hajamra hull a hó
Szerelemben élni volna jó"

Én is nyomom, fekvő, állat. Hátha segít, hátha jobb lesz, hátha hatással lesz rám a belefektetett munka. Annyira nem élet, mindez. Hogyan kell élni? Milyen elbaszott az ember. Nye-nye-nye! Így rinyálok! Szánalmasan, megadóan, aszekszuálisan, remegő kézzel, kopaszodva, sokszor részegen, nagy szavakat mondva, itthon magamnak gitározva, doktorhauzt nézve, idegeskedve, orvoshoz fordulva, Arpeggios technikát tanulva, túlfűtötten álmodozva, netes pornóra élvezve, magányosan, róla ábrándozva, feldobódva, lehangolódva, újrakezdve, befejezve, továbbfolytatva, nem normálisan, szabadságra vágyakozva, nagy tetteket elhatározva, hibákat felismerve beismerve tanulva eltávolodva közeledve vágyakozva köhögve szeretve ... szeretve ... szeretve ... !

I'm not about being Number one

Azt hiszem elég ellenálló vagyok. Sok mindent mondtak már nekem. És sok mindent éreztem. Talán érzékenyebb is vagyok ezekre a dolgokra. És megtanulok együtt élni bizonyos körülményekkel. De! Mindez miért jó? Nem leszek tőle jobb se rosszabb. Annyi, hogy meg egy több heg a lelkemen. Most múlik pontosan... na igen ez borzalmas. Ami persze valójában az új születése. Mert mindig követi valami az elmúlást, nem szűnik meg semmi sem nyomtalanul. Nem szeretném, ha szörnyű lenne az elmúlás, de azt sem szeretném, hogy elmúljon. De azt gondolom, sajnos el fog múlni. Vagy az is lehet, hogy már el is múlt. És már ébred az új. Milyen az az új? Emlékeztet arra ami elmúlt? Vagy teljesen más? Minden kusza! Ha elfújhatnám a gyertyáimat azt kívánnám, hogy ne múljon...

Backyard Babies - Abandon Lyrics
Album: Backyard Babies

I thought Release The endless pain
I think it'll never Be the same
But I didn't cause The summer rain
I don't wanna see you Here again
Again, again
Never again
Never again

I made a move I thought was right
I had a chance To stop the fight
But I looked away And to the side
I never thought I'd say It'll be alright
Again, again
Never again
Never again

Cause I'm far away
From everything we knew
But all I see
Reminds me so 'bout you
Face to face I'm a hopeless case
We go on and I pretend
Cause I'm far away

I don't wanna live To reverse my life
I had it coming cause of my lies
I'm not about being Number one
But I'm so afraid That I'm right And you're wrong

Cause I'm far away
From everything we knew
But all I see
Reminds me so 'bout you
Face to face I'm a hopeless case
We go on and I pretend
Cause I'm far away

Again, again
Never again
Never again

ha lenne tortám, azon gyertyák, elfújnám, kívánnék

Le kell lépni innen, mert ez megöl. Nem tudom, hogy mi romlott el, de abban biztos vagyok, hogy nincs igazság. Az élni és élni hagyni még csak szikrájában sem teljesül. Értem ahogy gyengül a testem és betegszik el a testem, lelkem egyaránt. A lelkem tudatosan tudom ápolni, ill. tudom a faszt, de felismeréseket és elhatározásokat tehetek, hogy mi az amit vinni szeretnék és mi az amit nem. Aztán, hogy mi lesz belőlem majd meglátjuk. De a stressz, a nyugalmi állapotban szétrobbansz a feszültségtől érzése maga alá gyötör és hiába minden. Csak túl akarod élni. Talán túl sokat küzdöttem és belefáradtam. És már az egymás mellett elmenés sem működik. Kezdem úgy érezni, hogy lassan eljut oda ez az átok, hogy vagy Ő vagy mi - Valaki bele fog halni. Csak ne az legyen, az az egyetlen ember, aki hordozza a titkot, mert akkor ez még szörnyűbb lesz mint eddig valaha. És mindent megváltoztat. Nem lesz elég kiszállni. De ha egyvalamiért, akkor ezért a mindenekhez is fordulnék, hogy adjon erőt!

Álszent világban élünk. Szeretnék újra hinni. Szeretném újra azt érezni, hogy valami értékes. Szeretnék újra szretetet. Karácsonyt! Szeretnék gyerket, aki talán megmenti az elkáthozott lelkem és felismerteti velem, azt amit már rég elvesztettem. Nekem ez az álmom!

irány a végtelen

Bűnön, börtönön, bánaton túl

Itt ülök a semmi szélén
S az életemre nézek:
Rácsok, őrök, rozsdás évek.
Mi az, ami éltet?
Utáltam magam, bőven volt miért.
Feladtam az egészet.
Hazátlan senki voltam,
Kerestem a könnyebb véget.
Mindenhonnan visszahoztak,
Bárhova is mentem.
Bódulat, bűn, börtön, bánat
Elmaradt mögöttem.
Mindenki él valamiért,
Ez az, amit még érzek.
Megpróbálom megkeresni
Azt, amiért élek.

Szöveg: Földes László

A dal szövege:

Itt ülök a semmi szélén, s az életemre nézek,
Rácsok, őrök, rozsdás évek, mi az ami éltet?
Utáltam magam, volt miért, feladtam volna az egészet,
Született vesztes voltam, kerestem a könnyebb véget.

||: Bűnön, bánaton, börtönön túl,
Talán megsegít az Úr. :||

Mindenhonnan visszahoztak, bárhova is mentem,
Bódulat, bűn, börtön, bánat, elmaradt mögöttem.
Mindenki él valamiért, mindenkinek jár egy élet,
Megpróbálom keresni azt, amiért élek.

Ez a tél nótája, tiniként az action terror lemeze volt a téli zene, most ez a nóta, és talán az egész album...
Ilyen hangulatban telnek el az ünnepek - de jó. És most nagyon gyorsan közeledik mindez. De majd csak túléljük valahogy!

pulcsiban is fázom

A dolgokat nehéz a valódi alakjukban meglátni, sokszor emberi és a tér idő korlátok miatt lehetetlen is másként látni. De ha végre sikerül, mennyivel másabb lesz minden. Mennyi választ kap az ember egycsapásra és mennyi tényként kezelt esemény megítélése változik meg hirtelen. És az a belső undor, ami már idejét sem tudod mióta bujkál benned, hirtelen azon kapod magad, hogy nem húz vissza. Nem tudod hogyan tűnt el, csak azt érzed, hogy könnyebb vagy és vidámabb. Végre megnyílnak előtted a saját határaid és már kicsit távolabbról, nagyobban tudsz szemlélni. Persze mindig ott a bizonytalan. Meglátjuk mit hoz ez a irány.

Cammognak lusta percek és ugyanakkor félek is tőlük, mert csak telnek és nem történik semmi. Egy üzenetre várok, ami ugyan csak múlandó élményt hoz, de talán valami szikra mégis csak megmarad utána. Kell az élmény! Kell az erő, hogy végig tudjuk csinálni. Hát csak lesem, ahogy csendben, nyomtalanul múlnak a percek és reménykedem.

férfibánat

Minden eltűnik, ami valaha volt. Minden kiszalad alólad. És vajon mi értelme marad, ha más nem... de lényegében semmi. És senki sem keres, hogy hazaértél-e épségben, pedig egy hete még ez annyira teljes volt. Persze nincs álom, se hazugság, mert jött az igazság - BŰNÖS VAGY!
Igen, jelentem sikeresen megtettem mindent amit megtehettem, hogy elcsesszem. Persze jönnek a "barátok" és azt mondják vállrándítással, hogy annyi nő van még... Na ja! Kinek?
Egy szánalmas hülye vagyok, aki valami csoda folytán közel került a lábashoz, és nem kellett neki a húsos falat. Hát jelentem, elkészült. Meg lehet kóstolni, nála jobbat nem ízlelhet az ember. Ennyi volt, nekem, már csak a tanulság marad, hogy volt valaha egy gyönyörű lány, aki igazán szeretett.
Ezután nincs sok választás... jöhetnek a kurvák.
Igazából egy ilyen kispályás lúzer... ezek után mit is tud felmutatni a nagyvilágban. Nem tudom. És minden fáj. Azt, hittem a múltkori hazaérkezés a mélypont, hát az a könnycsatornáimat nem basztatta. Annyit mint ma, nem tudom mikor sírtam. És még mindig rám férne...
Az üzenet két szó: BŰNÖS VAGY!

az erő önnel van

Semminek sincs helye, így semmi sincs a helyén. Átlátható káosz az egész. Minden egymás hegyén hátán. Múlt, jelen, és jövő - mind egy kupacban. Belenyúlok és minden előremozdul. Aztán jön a szokásos - elragadtatom magam és neki megadom magam. Aztán marad helytelenül az egész. Minden defektes mókuskerék. Aztán csak süllyed minden és húz magával. Ebben mindig gyenge voltam. A tárgyak, a bennül rejlő múlt nem találja meg a helyét bennem. Nincs praktika, amibe be tudnám helyezni. Sosem értettem a dobozosokat. Amint egy dobozba bele lehet tenni az valójában a kukában is megnyugodna. Vagy ez egy reakció a tehetetlenségre. Aztán meg könnyen lehet, hogy nem kell mindig mindent megérteni. És pedánsan elfogadóan tenni mindent a gyakorlat szerint.