Szállj!

Megint jeletkezem már öt óra is elmúlt. Úgy látszik „a hajnal feszült, a takaróm égben nézem a hajló fényt sikolt és zuhan át” - ez Nulladik Változat volt. Szóval igen jobb paszban vagyok mint tegnap. Mindez, talán a napos időnek köszönhető, vagy valami olyan dologhoz amihez halványlila gőzöm sincs – pl. a csillagjáráshoz. Kedvesem nem szívesen fogadja el, ha kiábrándulok az életből – igaza van, én sem tennék másként a helybében, ahogy nem is teszek, ha hasonló helyzetbe kerül. De most mint a jó szinusz gőrbe állíthatom, tök jól érzem magam. Ne ess kétségbe – még nem őrültem meg. Tudom mit írtam tegnap... De az, hogy tegnap kiírtam magamból, nagy terhet vett le a bállamról. Meg sokamindent kiírtam msnen is dzsiádzsónak. Szóval ma tiszta szívvel (tudattal) indítottam a napom – kébé nem számít semmi, csak az, hogy tudom én mit szeretnék. Illetve a mai nap nyámmogtam társaságom közreműködésével és íme megszületett a gyermek. Egy ölelés, egy csók és egy pillantás, amiből mindent megtudtam és amire már régóta vágytam. Annyit tudok ehhez hozzáfűzni, hogy egyszer lent egyszer fent.
Na elköszönök, mert leragad a szemem. Jó éjszakát kicsim – látod ezt szoktam mondani. Tényleg tudtad, hogy már több int egy éve minden lefekvékor jó éjszakát szoktam kívánni? Barátoknak, családnak, mindig másnak. Julius óta viszont egyvalkinek és ennek nagyon örülök. Szóval örülj velem!