bocs

Három óra van... mindenki halott. A partnerlisa msnen teljesen üres. Spem jött dögivel, meg munka ezt kifujt. Érdemes volt ezt a napot is megélni. Na jó nem! Kicsi letargia tört rám és hirtelen arra gondoltam, hogy lehet halnom kéne egy kicsit. Nincs momentán rossz kedvem, mert miért is lenne... Csak elfogott az érzés, hogy ha alszom, csak konzerválom a dolgokat. Lehetőséget biztosítok egy újjabb napnak, ami olyan mint a többi. Megfelelés, rohanás, külsőségek meg a sok szar amitől herótom van. Az vagyok ami és úgy ahogy. És Én vagyok az a srác aki nem fog ezzel sohasem megbarátkozni. Mindig baszni fog odabent az érzés, és sosem leszek képes más lenni. Nem én leszek az akibe beleszeretnek a lányok és nem én leszek az aki elégedett lesz önmagával. Ami vagyok, azt vállalom. Én leszek az aki kibaszott aranyos lesz és szeretni fog, mert ilyen vagyok. Mindenkit és nem válogatok. Annyi minden van amit még meg kéne tennem, de ma rájöttem, hogy nem az én pájám ez... Átadom valami rátermettebb arcnak a staféta botot, ott a bátyám, vagy akárki. Amit én még nem értem el, azt majd ő úgyis megvalósítja. Végül is, ami még hátra van az már csak átörökítés. Nevettem, sírtam – azt jó lenne most is, ugye kistesó – szerettem, szerelmes is voltam, zenéltem, írtam, tanúltam, fűztem, meg még miló egy fasza dolgot csináltam. Mit várhatok még az élettől... Ha tudod, szólj! Komolyan jelen pillanatban nem tudom, mi lehet még amiért érdemes lefeküdni, és aztán felkelni és újrakezdeni.

Amit elterveztem... Könyveket vásárolok (gitáros könyveket, zeneelmélet könyvet, meg a Wass Albert Hagyatékát). Meg veszek routert, hogy legyen Ricsibácsinak nete, hogy tudjon jól csajozni.
Ja meg fasza halk tápot, hogy meghittebb legyen az együttlét a számítógépemmel. Ja és mikrofont - ha már álványom van – hogy énekelhessek szabadon, hátha valami jó kisül belőle. Na és egy elektroaquisztikus gityó, hogy legyen min megtanulni végre gitározni.
Ez persze egy hosszú távú történet, nagyjából sorba írtam le, hogy miként tudom ezeket megszerezni.

Na, de tessék az emberi elme... találtam értelmet a dolgaimnak...

Ahogy hazajöttem az étkezőasztalon egy üres tányér fogadott és ez minden este így van... összeszorul a szívem. Úgy ennék már egyszer a családommal. Jaj pedig szoktam, de ez annyira megrázó, hogy mint egy hontalan sehonnai éhezem és az éjszakaira virrasztok. Közben, étellel és szállással várnak idehaza. Furcsa dolgok ezek.

És tudd jó passzban vagyok. Hallod Dani ott a távolban, nevess magadon. Van munkám, amiből azér pénzt is látok olykor. Van hol tanulnom, látjátok többre vittem mint gondoltátok. Van szerelmem, ez ami kifürkészhetetlen számomra. És hát ami a legfontosabb, van családom és vannak barátaim.

Ja és ne feledkezzünk meg tanítonk és mesterünkről sem... van Dr. Genya, aki szívébe zárta kicsiént. Ja és rok rok a nevem.