2006/11/18

bazdmeg ne hargudj mocskos a szám

Mielőtt megkérdeznéd... igen be vagy baszva. Hosszú idő óta nem írtam így igazából. Volt idő, mikor rendszeres volt ez a szar, de látod... semmi sem állandó. Ez a ami nap izgalmas volt. Két kedves barátom jutott el a szakadék szélére, ahol majd meglátjuk, hogy az egyik lelöki a másikat, vagy összekarolkozva zuhannak le, vagy kézenfogva visszasétálnak a városba. Az idő mindenre választ ad!
Ma együtt ivott a négy kandúr. A Jaffában körbeültünk egy asztalt és beszélgettünk. Ma csodák csodája, senki sem mondta, hogy utál. Ez meglepő, mert amúgy eza dolog előszokott jönni. Aztán ez az amaz és egy szórakozóhely.
Kedvesemmel ma olyan hangon beszéltem, ahogy még nem beszéltem nővel!
- Szar beismerni, de én is csak egy idióta pasi vagyok.
Olyan kifejezéseket használtam, amik nem méltóak hozzám, illetve ezidáig nem kerültem olyan helyzetbe, hogy méltóvá tegyem őket. Valójában nem bánok semmit. Tudom, hogy fájdalmat okoztam, és azt is, hogy célba ért és fájt. De nekem is fájt, hogy ez történt és én sírtam megint. hehe én csak sírok ha már nem tudok mit tenni - ez van. Kedvesem, ma ezt mondta, hogy Ő ilyen meg olyan és így érzi jól magát és keressek mást, aki hozzám való...
- Ezt most higgyem el?
Csak állt előttem félve és próbálta megjátszani, hogy uralja azt a helyzetet, amit nem sikerült szerintem még a földön senkinek sem... Amikor szeretsz valakit és mégis valamiért azt akarod neki mondani, hogy menjen el... De közben tudod jól, hogy ha elmegy nincs miért tovább élned, mert csak Ő van neked ebben az életben.
- Jól látom?
Nem tudom mit hoz a holnap. Nem ismerek rá gondolni... Abban bízom, hogy egy összeborulásos bújás és szeretlek teljes ölelés odébb taszigálja a szívemre nehezedő keserű érzést.
Nem ilyen ez a lány! Én tudom, hogy nem mindegy mi történik... De képtelen vagyok megfogalmazni és a tudtára hozni, hogy léteznek más világok az egy világon kívül, méghozzá azon kívül amit ő él. Én, talán kívül élek egy saját világban... nem tudom. Az is lehet őrült vagyok. Ez egyre inkább aggaszt... Majd erről is mesélek, de ez nem fontos jelen pillanatban.
Tényleg leragad a szemem és arra gondolok, hogy vajon hagyja e a szerelemem, hogy elveszítsem... Nem finom érzés... Az Élet nem séta! Jó éjszakát...

Nincsenek megjegyzések: