Darth darge

A macskajaj minden szívderítő tünetét produkálom - már nem vagyok ember. És igen ma meghallgatom a férfibánatot. A teám ázik, és nem vagyok biztos benne, hogy nem hányom ki ahogy lenyelem. De az életnek megvannak ezek az apró kis finomságai. Kell egy kis izgalom. A szóval semmit sem tudok. Ha sikerül leoltani a fejemben a lámpát és nem gondolkodom, akkor egész tűrhető. De egy hülye fasz vagyok, mert látod most is azt teszem.

Szóval olyan lehetetlen helyzetbe kerültem, ahol válaszút elé kell állítani a másik felem. Fos érzés, hogy egyáltalán szükség van erre. És a legszörnyűbb az, hogy ha véletlen jelentkezne is, akkor sem vagyok biztos benne, hogy bármi is változna. Illetve tudom, jól, hogy ha nekem támad, hogy miért tűntem el, akkor nem tudok tovább tolerálni. És ez gáz, gáz, hogy ilyen szituációkon spekulálok. És nem azon, hogy tündér bűbáj lesz és módot, lehetőséget biztosít arra, hogy magunk legyünk és tudjunk beszélni. Én nem kérek olyan sokat, vagy kérek? Már magam sem tudom.
... nem érkezett levél tőle. Ezt a csatornát is kipipálhatjuk. Félek ettől az egésztől. Valahogy minden más, de mégis valahol ugyanazt érzem. Az idő majd válaszokat ad a kérdéseimre. Nem tudom hogy lesz!