jónagy nyuszit

ó f*szom ne is mond! nem vagyok egy túl buzgó vallásgyakorló, de a tradíciót tisztelem.
megvan a hangulata, hogy a család összeül, már kopog a szemünk az éhségtől, aztán zabálunk mindenféle fenséges dolgot.

De ez a nap más mint a többi, mert az a világ már nem az a világ. (vagy nem tom')

BEAC foci csapat mérkőzik az RSC-vel 5 kor (ez utóbbi, fater és tesóm vonatkozása) - kérdem milyen a 6 órai sonkavágás?
Ja, semmilyen köszi! Mind doktor és ilyen túlművelt ocsmány féreg (BEAC közösség), nekik 5kor kell meccset játszani, és kész.

A másik meg bogrács kerti partit szervez. mikorra? szombat délutánra, visszahívom, aha gondolom figyelmen kívül hagytad, hogy ez ilyen nagyszombat, tudod 6kor sonkavágás ilyesmi, volt anno az a fickó aztán egyesek szerint feltámadott és Ő nem Elvis. Mire a válasz, hát ez engem hidegen hagy én nem foglalkozom vele, jössz vagy sem... oh drága f*szom!

Szóval, egy kicsit dől össze ez a kibaszott világ, minden ilyen aprósággal.

Na azért kellemes húsvéti ünnepeket!

haleluja

Végre! Működött a rendszer. Elmentem egy koncertre és valóban egy koncerten voltam, mert ilyen egy koncert. Egy jó nagy piros pont a pecsának. Úgy szólt az Iced Earth (de a Saxon is), mint még sosem - nekem. Hirtelen nem is tudom, hogy voltam-e olyan koncerten, ahol ennyire rendben lett volna a cucc. Igazi élménby volt jobban szólt, mint cédén. Amikor azon kapod magad, hogy futkorászik a libabőr a hátadon nem egyszer, nem kétszer, akkor tudhatod, hogy végre jó helyen vagy. A hangulat fasza. Szép, és végre metál koncert érzethez hű fények és szimpadkép. A dob iszonyat tisztán és dúrván szólt, aztán a gitárok - ha hallottad cédén, akkor azt szorozd be, hogy érzed a melleden a váltásokat és persze teljesen korrekt ének.
Azér jó nagyritkán szembesülni azzal, hogy talán nincs minden tönkrebaszva...

Way Back Into Love

Huh, na ezt is túléltem! Rendületlenül egyenesen. Minap egy nagy dolog részesévé válhattam. De furcsán nem váltott ki pátoszt. Egy újjabb bizonyít, hogy a dolgok nem önmagukárt vannak, jelentenek bármit is. Elmentem COB koncertre - ez nagy dolog. Szóval nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe egy nóta, dallam, akármi. Mondjuk így részévé vált az életemnek. És minthogy Finnország nincs közel, így eddig csak közvetett élményekre támazkodhattam. Ez is milyen... közvetett élmény. lol - nem is tudok olyat ami, közvetlen lenne... Gumiban dugni, ugyanmár!
Szóval hiába élő, hiába ők itt és in is. Volt, van és lesz is mindig egy rossz szervezés, vagy egy süket hangosító, vagy valami olyan behatás, ami szétbassza a teljességet.
Mindent egybe vetve, a koncert jó volt, mert ők voltak ott. huá. De azon felül nem volt nagy durranás.
Gyakorlatilag Claptonnal is ez volt a bajom. Jó jó, de semmi extra. Mondjuk hozzáteszem utóbbi eléggé a blues pop szerű vonalán mászkál, szóval jó nem is várhat az ember csodát. Ott mondjuk leginkább a túl profi téma zavart, személytelen koncert a blues zenében, az olyan mint az érzelmes dmb, vagy mi. Szóval egy kis képzavar, de sebaj belefér. Ott volt Gary Moore, Ő odatette szerintem aki ott volt aznap este, mindenkit megérintett.
Vissza. Szóval elmondhatom, hoyg voltam COB koncerten, de ennek azért örülök-e, mert ez nagy dolog, vagy azért, mert elmondhatom, hogy voltam, abban már nem vagyok biztos. Nem volt rossz, de úgy látszik az én elvárásaim nagyobbak voltak...
Egy másik megközelítsből pedig aggasztó, hogy ha egy Bodom nem indít meg, akkor mi! Mi kell ahoz, hogy ezt mondjam igen ez értékes volt. Ilyen megközelítésben lehet megoldás a tény, hogy kommersz világban élünk. Elértéktelenedtek a dolgok, nincs olyan hatása a z eseményeknek, mint egykor.
Ha belegondolok, hogy mit jelentett szüleimnek a Beatles, vagy Elvis. lol. Talán ettől voltak boldogabbak.

Újra tél, minden rohan. Egy állandó feszültséget érzek magamban, amit már egyre nehezebb elviselni. Ilyenkor érzem a leginkább, hogy öregszem. Fejfájás, szédülés, orrvérzés, a legújabb az orrom belsejében történő nyomás, mintha szét akarna robbanni az arcom. Igazán frankó. Na meg vizsgák is vannak. Meg nem egyértelmű rendszerek, melyek szabályzatok alapján működnek és mégsem hibátlanul. Na és a sok követelés, amiért leginkább nekem kéne fizetnem. Lehet ezek mind összefüggenek. Követelések, amiért nekem kell fizetnem. Eléggé elvesztettem a helyem ebben a világban. Legszívesebben ki sem mozdulnék itthonról. Valahogy a fenti aggasztó tünetek odakint jelentkeznek. Na meg, bármibe is kezdek bele, az valahogy szarul sül el. Ezzel is csak azt tudom kezdeni, hogy bosszankodom rajta. És azon kapom magam, hogy lerágom az ajkaimat az idegességtől. Na meg amikor teljesen nyugi van és dél kürül megyek hazafelé, akkor miért érzem azt, hogy mindjár összeesem és szétrobbanok? Próbálom mondogatni, mint bruszvilisz a szinszitiben - lassítsd le a szívverésed... de az utóbbi időben olyan zaklatott vagyok, hogy ettől az egésztől berágok és mégisdegesebb leszek. Mert rettentő boszantó az, hogy hülye szövegeket kell mormolni magamnak, hogy csillapodjon a mindjárt szétrobbanok érzés. Én nem tudom mi van.

elfáradtam

„Azért szar ez az egész világ, mert ti emberek szarok vagytok!
Én is.
Sajnálom, én is egy kicsit.”

legyen nekik könnyű a föld

Csókássy Ervin




Tunyogi Péter

...emlékezzünk most így...

ima

Ne add fel Tunyó! Mi veled vagyunk...

Öregesen, ahogy jól esik

Takarékláng, Régi bor.
Pihen egy lány a vállamon.
Lassú lebegés.
Ahogy én szeretem.
Bármilyen a nap, ilyen vége legyen.
Egy ölelés kell, az holnapig jó.
A maradék lesz az útravaló,
Hogy az ördög, aki vár, soha el ne vigyen,
így az igazabb: magam égetem el.

Öregesen, ahogy jólesik.
Bolond éveken túl.
Öregesen, ahogy jólesik.
Félig józanul.
Keresek pénzt, de úgy gurul el,
hogy másoké már, mire észreveszem.
Én vagyok a vak, aki látja mi van
Ha belehalok is, sose túl komolyan.

Öregesen, ahogy jólesik.
Bolond éveken túl.
Öregesen, ahogy jólesik.

Félig józanul.

merre menjek

Igen, hát az első út, amit egy általam vezérelt gép tett meg. A nap új ismerete, hogy megy magától is (10km/h). Furcsák a pedálok, azt hittem a sarkam fixen a padlózaton lehet, és nem. Innentől kezdve a térdel kinyomott kuplung/fék elég következetlen módon, hol finom, hol kicsit durvább. Ám bizonyára meg van a fortélya ennek is, és akkor kényelmessé válik majd a dolog.

Aztán meg az utolsó o-o-o vakáció. Aztán suli és a többi nyalánkság.

otthon édes otthon

Csak, hogy ne legyen olyan egyszerű az élet. Jön anyu és beleszar a tányérkámba.

"Ha azt hiszed, hogy kanyar jön, de tévedsz,
Ha egyik reggel Kambodzsában ébredsz,
Ha randevúzol három öreg nővel,
Ha gyakran álmodsz írásvetítővel:
Az gáz..."

Igen, hát Borovitz Tamás tollából fakadt a fenti szösszenet. Mert mindig minden szövődményes és durván reakcióba lép a környezetével. A baj ott kezdődik, amikor nem csak feltárásra kerül a reakció típusa, de önkényesen saját szájíze szerint próbálja formálni anyu ezt a kapcsolatot.
Anyu miért nem inkább magaddal? Annyi szép dolog van még negyven felett...

Apu érző szíve vagyok. De anyu, te is érezz velem. Vagy az a jó, ha rossz? Drága anyu! Én szeretlek, de miért vagy buta? Örülj velem, és küldj fel a padlásra. Mert én Élni szeretnék! Végre láthatod rajtam, hogy boldog vagyok... ez neked semmit sem jelent? Anyu, szólj már! Szóval rám se nézel...

Sebaj. Akkor többet nem írok rólad. És okos enged, szamár szenved. És az a hülye aki mondja.

újra a pályán

Hogy mit csinálok... és te mit csinálsz? Ugye te sem tudod, csak magyarázkodsz. Butaság. Hóka móka, kerítés építés - ki a férfi a házban vagy mi. Aztán a rettentő szánalmasságra hirtelen felindulok, és folytatom. Mert nincs más aki megcsinálná... Márpedig folytatni kell, mert fényévekre a tökéletestől... Persze a tökéletes sem lehet cél. De az, hogy én mikor mondom azt, hogy ez fasza az minden esetre lehet egy mérce.

Ja és örülj velem, csuhaj! KRESZ pipa. Egészségügy pipa. Már csak az oktatónak kéne felvenni a mobilját, akkor ha hívom.
Vasárnap ér mobilon ilyesfajta, gyakorlatilag munka ügyben keresni a másikat? Szerintem nem, bár hirtelen simán feltételezni tudom, hogy igen. Őrült világ ez, rettenet.

Mobil kapcsolat, msn szeksz, ha meg nem az, akkor google a talaj és jabber, mert haladni kell a korral. Végül minden eszköz előállt arra, hogy boldogok legyünk. Másfelől viszont arra, hogy kinyírjuk magunkat. És elég perverz a felismerés, hogy sokkal könnyebb ez utóbbit választani.

Ha belegondolok, elég valószínű, hogy Isten már rég levette a kezét rólunk. Végülis, "apának nem való gyermeket temetni".
Ha meg nem, akkor elég nagy kínokat állhat ki. Mert olyan ez, mint ha tűzbe tenné a kezét... az pedig sosem lehet jó. Hát kitartás!

how to lose a girl...

Mindig jön valami új, valami más. "Jöhetne végre bárki, hogy a hibákat kikalapálja." Jön és keletkeznek új hibák. Fél lábbal a pályaudvaron. És bennem nyugodtan kavarognak kellemes érzések. A döntéseink súlyát miben mérik? Gyáva ember-e az aki meghátrál? Egyáltalán minden esetben meghátrál, ha a hibakalapáló után érzi, hogy helyére kell tenni a dolgokat. Van bennem egy elbaszott érzés, hogy most nincsenek helyén a dolgok. Furcsa, és buta érzés. Nem tudom mi a helyes...

reakció

"A mai nap pedig szép lesz...már süt a nap,és a felhők mögül csókot dob mindenkinek aki rámosolyog!"
És ekkor van az, hogy elgondolkodtam rajta milyen hazug vagyok. Mosolyogni sokféle képen lehet. De a naptól csókot kapni őszintén és igaz mosolyért lehet, amire képtelen vagyok. Könnyű olyan dallamokat dúdolni, melyekben vagy túláradó az érzelem, vagy megsemmisítően erőszakos. Az egyik jó, hogy sírjon a testem, a másik jó, hogy életben maradjak. Igen jó az egyensúly. Hogy kicsit ember maradjak hallgatok sok Gary Moore-t. Aztán, hogy képes legyek beillezkedni a darálóba hallgatok COB-t, vagy In Flames-t. És ennyi, kifujt. A többi képmutatás. Talán a szeretet legyőzi a gonoszt!

nincs bug, van bug

Az alábbi példa, méltán szemlélteti a jelenlegi helyzetemet:

nincs_bug
aztán kicsit másképpen

van_bug

Picsába!

(majd meg) örülünk

Röviden és velősen azt tudom csak mondani, hogy az ubuntu egy szar. Pont mint a polcokon, tele van alternatív helyettesítővel, és egyik sem működik. Az előző egy csődtömeg volt. Na majd a következő gecijó lesz. És nem, mert ami eddig kerek volt most az sem az. Pl.: az egyszerű gnome-os számológép egy 5 tényezős összeadásnál azt írja az egyenlőségkel után, hogy hibás művelet akkor kicsit elgondolkozom, hogy mire a dual-core. Nameg, hogy mára eljutottam oda, hogy a három szupi video lejátszóból egyik sem képes teljesíteni a vele szemben támasztott minimális követelményt. Xine 07.4 óta el van baszva, elötte nem volt olyan feledat amin hisztitett volna. A tvtime eljutott oda, hogy használhatatlan. A grafkus környezet abszolút nincs összecsiszolva. Vannak egyes alkalmazások amik kisajátítják a környezetet és a bezárásukig inaktív minden - tudod amikor minden kicsit bekékül. Ja a legutóbbi volt szupi igazán - de ez még az előzőnél. Szóval egyik napról a másikra mnden video alkalmazás fekete-fehér lett. Nézem miért ilyan fakó a Kádi sminkje, amikor szembetűnik, hogy itt gebasz van. Persze itt is áll a forrásból és akkor tök fasza analógia, csak nem ezt várná az ember egy kvázi out of the box disztrótól.

mission accomplished

Igen! Az imént tettem össze a főnöki bőrfotelem, ami szerencsére kényelmes. A minap vettem egy függöny karnist, mert az még hiányzott. Nyilván kettős megoldás kellett a ne lássanak be típusú csipke és a ne süssön a nap a szemembe típusú sötétítőnek. Na szóval mindez egy vagyon volt, megőrülsz ha megtudod, hogy a végösszeg meghaladta a 15 rugót. Aztán szétárt karral csak annyit tudtam mondani, hogy majd megtérül. Hát bízom benne.
A bőség zavarában ez tűnik szemben, hogy rengeted a gagyi. Azon gondolkozom, hogy minek a sok helyettesítő alternatív genyó, ha ott van a jó is. Miért nem lehet mindenből csak a jó, és az annál is jobbat kapni. Ez is egy választás, két árszínvonal meg minden. Nem ehelyett tele vannak a polcok a jó árszínvonalon használhatatlan, vagy éppen aligpartikus termékekkel. Viva 2008!

cigi pia káosz bye

Van néhány akadály, amik az idővel hatalmassá lesznek és komoly falként állják az előre vezető utat. Úgy indultam, mint az átlagos tinédzser. Persze nem átlagos gondolatokkal. Aztán hatás ellenhatás és mindig sikerült túlélni valahogy a dolgokat. Aztán mára rá kellett, hogy ébredjek, hogy ettől a pontól kezdve nem játék. Nincs Mr. Nagymenő (péntek esti hős) rákenrolsrác, meg minden. Nincs semmi, csak tisztán én és az életem. Nincs filozófia, vagy eszmerendszer vagy bármi amivel meg lehetne bármit is magyarázni, ahogy eddig tök jól ment. Szóval innentől konkrétan ketyeg a vekker.
- A feladat adott tedd a dolgod, és bizonyítsd be, hogy megérdemelted a bizalmat.

egy lehetséges válasz

Rengeteg a kérdés. És a válaszok csak nem jönnek, vagy mint apró érzések legbelül elbújva éreztetik jelenlétüket és megizzaszt minden apró kis siker. Mit felelnél arra a kérdésre, hogy miért szereted a kedvesed... Nincs válasz, legalábbis egyértelmű választ képtelen volnék adni rá. Gondolkodom, hogy sikerül e választ fordítanom a belső életről a témával kapcsolatban. Arra jöttem rá, hogy bármi is történjen valami másik irányból teszi ki azokat a kirakós darabokat amiket én kapok. Különbözőek vagyunk és mégis sikerül azokkal az elemekkel boldogulnia, amik engem alkotnak, bizonyára nem könnyű, de azt bizton tudom, hogy viszont sem. Talán nem is kell annak lennie. Sok érzés ez egyszerre, hogy az ember szavakba tudja önteni őket. Ha meg próba kell, hát lásd mitől válnál meg, mire vagy képes érte. Jön a kérdés nem tudom. Kell nekem olyanról lemondani ami hiányozna? Ugye nem is könnyű... Mer, ha nem akkor nem is igazi próbatétel. Sebaj, nem ad bizonyságot semmi. Csak az a tény, hogy az egymást követő napok úgy telnek el, hogy egy valami állandó. Lehet ez a világ bármennyire is felbolydult, lehet sokszor káosz. De valami amíg változatlan, addig úgy érzem a dolgok jó irányba haladnak.

Légy résen!

Szerinted ha valaki elkövet egy bűnt, akkor mi a fontosabb?
- Miért tette.
- Vagy, hogy egyáltalán megtette.
Nehéz kérdés, de ha mindig pelenkáznánk a bűnösöket, akkor ki sem látnánk az emberi mocsokból.
Tényleg vannak azok a fajták, amik parazita módon pusztítanak. Rosszabbak ezek, mint a halált gyártó izmusok. A halál sosem jó és nem is szép, de legalább egy egyszer bekövetkező történés.
A kínzás, a szenvedésbe taszítás egy ismétlődő cselekedet. Igen sajnos vannak olyan emberek akik képtelenek felismerni, hogy létükkel szenvedést okoznak a többieknek. Nem szabad hagyni őket hatalomhoz jutni, mert mérhetetlen károkat okozhatnak az környezetben élő ember ek személyiségében, önképében - persze csak azokéban, akik nem csak magukkal törődnek, vagy egy kicsit érzékenyebbek az átlagnál. Persze azt nem mondom, hogy Ők gonoszak meg minden. Pusztán valami olyasmi lehet a dolog, hogy hiányzik belőlük az a képesség, hogy túl lássanak az önmaguk érdekein, és érzésein. Képtelenek azt a kontrollt betartani, hogy tisztában legyenek azzal, hogy gondolataikkal, cselekedeteikkel mit okoznak a másik félnek. Ez nagyon szomorú. De nem szabad, az ilyen fogyatékkal élők (az empátia képességének hiányából adódóan) gesztusait érvényesnek venni, mert akkor az teljesen leszívja az embert, mint egy parazita addig addig, mígnem teljesen elsorvad a lélek.
Ez nem új dolog és nem is meglepő, ez van. Az ember akkor érzi magát kereknek, ha pozitív a visszajelzés amit csinál. Bármilyen szar is lehet, ha van valami amiről kap egy két jó szót, pláne onnan ahová mindig is bizonyítani szeretett volna, akkor az felér bármivel. Na igen a bizonyítás. Vannak olyan körök akiknek az ember meg akar felelni, meg bizonyítani akar mindenáron - ezzel semmi baj sincs. De, ha az adott kör képtelen ezt a felelősséget kezelni, úgy már komoly problémák vannak. Pl.:A mester borász nem az aluljáróban fetrengő menágernek akarja bebizonyítani, hogy neki van a legfaszább bora. Talán inkább annak, aki képes az érzést uralni, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól - jelen esetben érzékenyebb az ízek érzékelésére. Szóval az nagyon nem mindegy, hogy kinek akar az ember bizonyítni, megfelelni. Kinek az elismerésére szomjazik.
- Ha sikeres vagy, rajtad kívül senki sem fogja pontosan azt érezni, amit te. Csak elkönyvelik, hogy diadalt arattál és az jó. Azt ennyi. Ráse' basznak, hogy ez mennyire fontos neked meg minden. És mégis az embernek sokat kell szívnia, hogy rájöjjön - nincs senki, akinek bizonyítania kéne, csak saját maga. Ha sikert aratsz, az a te diadalod és nem másé. A többiek abban részesülnek, hogy 'boldognak' és kiegyensúlyozottnak látnak és ha képesek nem csak magukkal foglalkozni, netán még szeretnek is akkor veled együtt örülnek.
Nem az az ömző ember aki magának akar bizonyítani, hanem az aki mások kárára akar elérni egyedül a számára fontos dolgokat.

Mond még egyszer, ha mered!

Helló, szia. - ha valaki ezt mondja nekem, akkor az úgy jön le, hogy köszön. Igen ez egy általánosan bevett dolog az emberek között. Úgy látszik akkorát változott a világ, hogy manapság egy léktérben tartózkodó EX-kollégák között nem szokás ezt tenni. De az is lehet, hogy az értelmiség lett oly módon gőgös, hogy rálépett a teljes butulás szépen csillogó mezsgyéjére. Sebaj!

Séta az utcán és alig van ember. Zombik és Szélsőségesek. Alig látni már `Józsefeket` (értsd talán második mese, persze az is szigorúan Csáth). Aztán ezt a torzult világot már a műholdvezérlésű topmodell klónhadsereg (ugye RE3) sem hiszem, hogy képes lesz megmenteni. Na meg, hogy egyre ritkábban találok olyan Józsefet, aki valóban József és nem alkoholista. Igen szép jövő.
- Fiam most már kellőképpen érett vagy, hogy beszéljek neked az Életről és az Emberekről. Vannak a zombik, a szélsőségesek és a Józsefek. Általában mindegyik alkoholista, de ki nem manapság? Ha bármihez kezdeni akarsz, számíts rá, hogy nincs éles határ a csoportok között. A zombi fajta arra vár, hogy kiélesítsék, aztán pusztíthasson. A szélsőséges fajta, beette magát a mindennapjainkba és megmondja, hogy mi a frankó (ez a legszimpatikusabb, leszámítva, hogy élet ellenes). Aztán van a vegetatív rákfene, az alkoholista, aki biztosítja, hogy ez a három kaszt fennmaradjon. Ő nagyon szelíd, nagy hatással nincs a dolgokra, csak töltőanyag a gépezetben. Teszi amit kell. Kiszolgál, tönkretesz, bölcs és minden helyzetben tudja, hogy mi a legfájdalmasabb választás (persze biztos, ami biztos - mert ő nagyon kemény - végig is megy rajta, aztán dráma). Na és a drámaleső szélsőség ráugrik és komédiát kreál a személyes sorsok tucatjaiból. Majd jön egy újabb dózis és minden kezdőik elölről.
Megértetted, amit mondtam?
- Igen, apa persze, csak azt nem értem, hogy miért jó ez egyáltalán bárkinek is?
- Na ez jó kérdés fiam...

Hogy mi?

Igen, boldogság. Nézd gugle is csak tapogatózik. Na igen nem is csoda. Idén hallottam, hogy nem illik kellemes ünnepeket kívánni, mert kellemes a sör nyáron, de az ünnepekre boldog kívánságot kell biggyeszteni. Naja gondoltam, akkor légyszi mond el, ha olyan kurva okos vagy hogy mit is kívánsz, amikor boldog ünnepeket kívánsz. Mert én azt mondom, hogy ha a kellemesről csak a nyári sör jut eszébe az embernek akkor az is több és faszább mint ami a boldogságról. Mert a boldogság kézzel meg ne fogható (honnan tudod?) lufi. Kreáltak egy szót melynek semmilyen háttér tartalmat nem adtak. Vegyük a szerelmet, ugyanaz kézzel meg nem fogható, de mégis tudni lehet róla, hogy egy társasági kedély állapot. Ki ki az indentitása szerint kerül vele valamilyen formában kapcsolatban. Teszem azt kisgyerekként egy kis srác (mer én az voltam) megnézi a magyar népmeséket akkor olyan fogalma lesz a szerelemről, hogy majd ha találkozik egy meseszép lánnyal akkor majd szerelmes lesz és pirul meg ilyenek. Hol talál az ember ilyen körülírhatóságot a boldogságra. Szóval ha valami jó, akkor azt úgyis tudjuk, hogy jó és nevén is tudjuk nevezni. Ha meg valami szar akkor meg minek azt mondani, hogy jaj boldogtalan vagyok... miközben nyilvánvaló, hogy ez vagy az aminek a hiányát érzem megakadályozza, hogy vidám legyek és gondtalan. A boldogtalan szó könnyebb de abszolúte felesleges. Mert ha azt mondom, problémáim vannak, hiányzik ez vagy az, egyből rákanyarodtunk a helyzet megoldására. Tehát ez a boldogság szitu talán csak arra jó, hogy elvigyen minket a málnásba, hogy mindig valami olyat keressünk ami sosem lehet a milyénk, és ne legyünk képesek kiélvezni a jelen adta gyönyörűségeket. A minap szépen esett a hó és képtelenség volt megértetnem a kísérőmmel, hogy azért akarok sétálni, mert kurva szép az idő. Érted ezt hova magyarázzam tovább... És minek, a kifejezések ólomgolyóként zúzzák porrá a kis törékeny porcelán pillanatokat, ha az ember megpróbálja szavakba önteni őket. Butaság. Megpróbálom azt csinálni, amit szeretek, amit élvezek. Azon szerencsés emberek közé sorolhatom magamat, hogy erre minden lehetőségem meg van. Gyakorlatilag bármit megtehetek, minthogy a jelenlegi vágyaim teljesen összeegyeztethetők a lehetőségeimmel. Abba pedig belefáradtam, hogy lehetetlen dolgokhoz nyúljak teljesen feleslegesen. Szóval most a nagyokos boldogságpártiak azt mondhatnák, hogy boldog vagyok. Én persze biccentenék, hogy természetesen. De mit számít, hogy ki mit mond, gondol, hogy ha te magad úgyis tudod a választ. Lehet megkönnyebbültem ettől az egész boldogság mizériától... Végre letettem arról, hogy én bárkit is boldoggá (értsd rajta azt a rengeteg mindent, amit pozitív dolognak gondolsz) tegyek. Hát nem hülyeség? Ha mást boldoggá teszek az nemes és gyakorlatilag fasza dolog, de akkor engem ki fog boldoggá tenni. Mert az egyirányú meló és két embernek nem lehet teljesen ugyanazon útja. (tsa én poppos vagyok aha én meg rokkos, akkor most hova menjünk?) Szóval az való, hogy mindenki a maga udvarát kisepri és akkor lesz fasza az egész háztömb. Mert ha én vidám vagyok és a másik is, akkor két vidám ember csak jót tehet egymással.

Itt egy lehetséges megfejtés, de valójában elmegy a válasz mellett. Amúgy régről egy nagy kedvenc. Ez alapján azt is lehetne mondani, hogy a boldogság egy fajta személyre szabott teljesség... na nem is tartalak fel tovább olvasd a lírát.

A boldogság

Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.

Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.

Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?

Csokonai Vitéz Mihály
(látszik felejtek, szentül meg voltam győződve, hogy Balassi boldogság kereséséből született)