na mi van, mi?

Levágtam a bajszom és a szakállam, kell a megújjulás. De így sem sikerült az elektró. Picsába, amit gyakoroltam az ment is szépen. De a lapon egy olyan feladat sem volt, amit gyakoroltam. Illetve, mindhez lett volna megoldásom, ha nem lettek volna rendszerint hiányzó adatok. Tehát beszoptam!

vége

Hö, most nézem jövőhét Mat-2. péntek az a tutti. Hétfő 16h vizsgaelőkészítő. Fassza el tudok menni az utolsó filozófiára. Beragadt az a kurva szekér, az utobbi időben nem mozdulok semerre. 8 tárgy minusz, és a még be sem fejezetteket nem vettem bele. Tudtöri, egy laza erőszak, hogy azzal kezdjek szuttyogni. Filo, kiről írjak... Adatbázis, ugyanaz zartja a gyakorlatot, mint az előadást. Ez szar, mert nem hoz ujjítást a képbe. És így a 2-2.5 órás óráival kissé a fasz kivan. Eként meg figyelni sem tudok ennyi idejig, meg nem vált síkot, így úgy mondja, ahogy előadáson, vagy sehogy, mert előadáson elmondta. Sebaj, úgyis bennem van a hiba. A fasz kivan mindennel, úgysem viszem semmire. Nem vagyok törtető fasz. Meg nem is akarok behódolni a zsarnoknak. Basszameg ölni kéne. Vissza a sulihoz. Ez a nyár el van baszva, pedig még el sem kezdődött! Minthogy nincs vége a sulinak hivatalosan, tehát rajtam múlik. Én pedig kibaszottul határozatlan vagyok e téren, úgyhogy segfejként megyek aug elsején is op vizsgára. Sebaj, ilyenkor érzem azt, hogy a faszér nem születtem halva, vagy inkább meg se fogantam folna. Nem mekem való ez a rend, ami idelent van. Rossz törvények, hatalmak, az igazi erőkkel nem állok kapcsolatban, egyirányú kommunikáció. Ez baromira zavar. Természet a maga szabályaival és halvány lila fingom sincs, hogy milyen nyelven szól hozzám. Ja tényleg, az előző gondolat a társadalomben is megvan, de azt minthogy nem tartom nagyra, így az igazi hatalmat a természetben látom, ezért sokkal inkább célom, hogy kontaktusba léphessek vele. De nem megy. Ez van. Van gravitáció, meg a sok olyan dolog, ami olykor csak akadályoz, pedig ez is csak egy kapcsoló, biztosan van másik állása. Csak közünk sincs az életünkhoz. Tévelygünk, azt ennyi kinek mennyi ideje van.

money for nothing

Ujjabb nap az Életemben. Már kettő van és még most sem, ébredtem fel igazán. Elösszőr gyujtottam rá szüleim elött. Csapatévzáró buli! Erezd el a hajam. Bajnokok lettek, hu vagy lettünk. Annyira vagyok a csapat tagja, mint amennyire nem. Fú mindent megfogalmaztam... Annyira élek, mint amennyire nem. Annyira szeretek, annyira érzem jól magam, annyira vagyok biztos a dolgomban, amennyire nem. Fassza, a semmi áhán csücsül szívem. És a semmi kapuin dörömbölve kiabálok, még ki sem ejtett szavakat. Igy van ez. Írni szeretnék. De nincs forma, amibe beletehetném, azokat az ismeretlen érzéseket. Velvet Goldmine - Rockbálvány. Egy meglehetősen furcsa film. A glam zeneről szól, de legszembetűnőbb, hogy mindenki meleg ill. biszeksz benne. Ez eléggé érdekes. Viszont a zenéje jó. Meg a filmet magát sem tudom hová tenni. Féltem tőle, hogy valami manipulálós szutyok lesz, ami minden hatasvadász technikájával azon lesz, hogy meggyőzzön a máságomról- vagy tudom is én miről. De nem valahogy a konvencionális dolgokat formálta át bennem. Az ön elfogadás, a gátlások mindennemü elnyomása, ebbe nyúlt bele. Másnap felszálltam a buszra és tök laza voltam, amit nagyon ritkán tudok bevállalni józanul. Könyököltem meg minden, úgy voltam, ahogy jól esett és nem azzal foglalkoztam, hogy mit gondolnak az utasok, hanem, nekem hogy a legkényelmesebb. Ja és nem kaptam el a tekintetem azonnal, amikor egy lánnyal összenéztem. Ez a nagy dolog! És a legviccesebb, hogy egy olyan film hatása ez, amiben férfiak szerelmét követhetjük nyomon. Ja és 'evan mekgregor' játszotta, az egyok énekest, aki a főszereplő pasija volt. Csak azér említem meg, mert Transpotting, Moulen Rouge, aztán meg ez a film. Mondjuk itt is van hogy drogozik. De nem egy Christian, az író szerep. Na erről ennyit. Munka, kéne valami pénzt összeszedni. A diákhitykó lehet most jött utoljára, nyáron pauza. Ergo money for nothing. Akárhogy is nézem, ha valamit akarok lépni bármilyen irányba, akkor kell a zsé. Elmentem mikrofonálványt venni, de zárva volt a volt. Hétfő, ez a nap, amely a beteljesülést fogja jelenteni.

meglepetés.beszarás.kollektivitás

Ezt láttom, ha a telefonomra ezek:

Sony Ericsson

05-06-15 21:27

Küldő: Gabesz Seggfej vagy! Ma diplomáztam pedig azt hittem elegedtelek...

tiszta románc

is everybody in

No komment!

<@|RePa|> [darge] utalom a lamereket
<@|RePa|> [darge] ki az a gyoker aki manapsag dpg-t hasznal?
<@|RePa|> mondja egy windows felhasznalo

Aika Multaa Muistot

Aika Multaa Muistot [Everything Is Nothing]

Mostmár biztos, feloszlik a kedvenc bandám. A szigeten még lathatom őket, aztán nyár végén végetér a történet. Egy DVD-t még kiadnak és kész, nem lesz több lameze a zenakarnak. Most a Frozen lemezt hallgatom. Szomorú vagyok, mert még egy zene lesz, ami sokat jelent nekem, de már csak múlt.

Végre volta egy olyan kedvenc, aki még most is aktív. A tagok élnek és nem szarodott el a zenéjük az évek során. Ez a Sentenced, mellette van még néhány ilyen banda, de sajnos egy kezemen meg tudom őket számolni. Ezért nagy kincs az ilyen zenekar. A videoklippjeik meg egyszerüen zseniálisak. Két klipp van, ami nagyon a szívemhez nőtt. Mindkettőben ott van az igazi, egy életen át tartó szeretet. A Killing Me Killing You című nóta klipje és zenei hangulata akkora hatással volt rám, hogy írtam róla egy verset.

Egy szívet teremtett

Másnapra már Ő sem nevet
a múlt fájdalmát nem éli meg
döntését most felfedi;
Ezt akarta -legyen szép neki.

Vigasz ez tán vagy csupán keserv
mit számít az, Ő már feled
elhagyja mind: mi emberi
megleli azt, mi minden szellemi.

Mert Ő szeretett, Igen
a mindenen kívül semmit se' tett;
Nem tudta, érezte -a szíve vezette
és ment, ment, míg el nem temette.

2001. február 11.

A másik video hasonló kaliberü, a No one there című nóta klipje. Várom a koncertet, de fanyar ízt érzek a számban, hogy elösször és utoljára fogom őket látni a szinpadon.

Manchester England England

Csak az okos embereknek kell aggódniuk. Az Úr gondoskodik a tudatlanokról.

Hair

Patricia Arquette és Christian Slater a Tiszta románc című filmben

van hogy fáj ez a változás

Tegnap sportsziget. PASO, Alvin, Quimby, Tankcsapda, 'Peredájz Loszt'. Nem gyenge program, az árát megérte. Kimentem, a társaság késöbb jött. Így bementem, vettem egy pohár fehérbort és körbejártam azokat a helyeket, amiket az elmúlt évek hagyatékaként a szívemben őrzök. Egy beton patka, amin ültem, két emberrel - egy fiuval és egy lánnyal. Félrevonulva a tömegtől és ittuk a borunkat, mialatt szemerkélt az eső és mi a kezünkel fedtük le a poharunk száját, hogy ne essen bele az esső. És vidámak voltunk, fiatalok, éretlen kamaszok. Aztán elindultam a nagy fához, ami alatt kispálra ugráltam és itt sem egymagam. Meg ez a fa látta meg legelösször azt, hogy milyen amikor teljesen másmilyen. E fa alatt láttam meg én is azt, hogy milyen amikor teljesen másmilyen. Itt pillantottam meg egy lányt, aki fiatal volt és gyönyörűszép. Egy időre az életem részévé vált. Vannak emlékek, amik ott lebegnek ezon a területen, körbejártam, gondoztam őket, ahogy kell. Aztán a szimpad elött álltam és az égre néztem és bőgni kezdtem. Az ég szép kék volt, de zavaros - ettől volt akkor annyira szép. Könnycseppeket hullattam a múltért. Egyedül áltam a tömeg közepén és az emlékeimen kívűl semmi és senki sem volt velem. Azt mondják megváltoztam. De én akkor is ott voltam. Ezek szerint semmit sem változtam. A dolgok körülöttem változtak meg. Igyen egy évvel öregebb lettem. Egy évvel ezelött minden más volt. Azóta teljesebb lett és valóságosabb. Bizony, a valóság olykor iszonyatosan fáj. Aztán megérkeztek a többiek kecskeméti srácok és Sándor. Oldodott a dolog addigra, de az is igaz, hogy a 4. deci boromat ittam meg éppen. Találkoztam egy emberrel, aki azt mondta

...nő, kocsi, lakás, azok jönnek mennek, de a barátság - abbol csak egy pár van...

és még hozzátette azt is, hogy bazzeg mióta ismeritek egymást gyerekkorotok óta. Hát igen. Én ott voltam, de ti hol voltatok? Ez visszatérő kérdés a fejemben, mert felfoghatatlan számomra, hogy mi történt. Az, hogy a születésnapomra csak páran jöttek el a "régi" bandából egy dolog. Bár ezt is lehet minősíteni. Meg is nevezem, akik eljöttek mert nagyon kellemes meglepetést szereztek, és ezért hálás vagyok nekik, szeretem őket. Ezúton köszönöm Laci, Wivy, Balázs. De egy sportsziget, ami már szinte tradició. Szóval ez az amit nem értek. És a legfurább az, hogy nam bennem annyi rossz érzés már a történettel, kapcsolatban, hogy úgy érzem engem okolnak mindezért. Pedig én ott voltam! Niki te most biztosan boldog vagy, örülök. Annak is, hogy nem írsz, jól esik. De ez az élet rendje, eltünsz és kész. Köd elötte, köd utánna. Ha így gondolod, hát legyen. Gábor te aki annyi mindenkit megértesz ezen a világon, miért pont engem nem tudsz elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Miért nem lehet megérteni engem, aki a barátodnak tartottál hosszú idejig. Egy tucat hulladék senkiházira pazaroltad a figyelmedet, csak épp rám nem és megtámadtad, azt ami nekem szent volt. Mondhani minent, amit én magaménak és az elvi síkomnak tudhatok. Márpedig te is tudod, hogy az ember elvek nélkül egy nagy nulla. Semmi tartás, csak hús, ami önmagában nagyon kevés. Mit mondhatnék még.

"This is the end Beautiful friend
This is the end My only friend, the end."

Jim Morrison

az adósod vagyok

Köszönöm Tomi, ez nagyon rendes dolog tőled. Felkészít az elektro vizsgára. Ez tök jó. Nem is tudom hova tenni, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy egy teljes délutánt azzal tölt, hogy a lámer kérdéseimre válaszol és megpróbálja azt a fejembe erőszakolni azt, ami a lustaságom miatt nem nem került bele. Az adósod vagyok. Ezt én tudom és ez bőven elég.

az önismeret az meg mi

Önismereti teszt

(A teszt eredménye:)

A Te pontszámod: 48.

Az emberek túlnyomó többsége eredetileg ebbe a kategóriába sorolható. Úgy tűnik, Te ösztönösen megteszed azt, ami a nagy sikerek eléréséhez szükséges - legalábbis időnként. Próbálj meg konkrétan rájönni arra, hogy mit kell tennie ennek érdekében, és hogyan alkalmazhatod ezeket az elveket következetesen

forrás:Önismereti teszt

a stressz az meg mifene

Stressz teszt

(A teszt eredménye:)

A Te pontszámod: 34.

Nem kellene tisztába tenni valamit az életedben? Minél magasabb a pontszámod, annál nagyobb veszélynek vagy kitéve. Javaslom. hogy változtass életmódodon, sajátíts el stresszoldó technikákat, vagy keressd fel valamelyik személyiségfejlesztő csoportunkat, ahol segítünk feloldani a feszültségeket.

forrás: Stressz teszt

Gondtalan - Játékos - Jókedvű

Gondtalan - Játékos - Jókedvű

Szereti a szabad és spontán életet. Összhangban a szólással, megpróbálja maradéktalanul kiélvezni azt,:
Egyszer élünk!

Ön nagyon kiváncsi, és mindenre nyitott ami új. A változások csak gyarapítják. Nem ismer rosszabbat, mint amikor gúzsbakötve érzi magát. Környezetét a változásoknak és a meglepetéseknek állandó forrásának tekinti .

forrás: Személyiség teszt

Most akkor szakadeék alkoholista vagyok vagy sem? Ki érti ezt!

vak vezet világtalant

Az értelmetlen dolgoknak nem lehet határt szabni! Ezt mondja a "szakma":

"Komoly problémád van az alkohollal, segítségre szorulsz!"

forrás: Félúton Alapítvány

Egyébként meg jól látható, hogy E/2, tehát te/neked nembe szólít meg, ami aztan tényleg hitelt érdemlő. Az idióta kérdésekről nem is beszélve, ami szintén kiélez néhány gondolatot bennem. Például Az alap hiba, ha étkezés után iszo. Azt már bele sem veszi, hogy mennyit, de te alkoholista vagy, ha iszol. Szerintem, aki minden nap a vadcsorája utánn megissza a kedvenc borának legkedvesebb évjáratábol, azt egy deci borát, az nem alkohoista. Én irigylem azt, aki így él. Mert azt meséli el, hogy tudja élvezti az apró dolgokat. És hogyha egy ilyen kibaszott ál-szakember pénzszagot érez és ezzel kigyót békát kiabál rám, azt kurvára nem tudom értékelni. Persze lehet, hogy pont ezért vagyok veszélyeztetett. Mindenki tegyen a maga belátása szerint. Igyon, aki inni szeretne és ne igyon aki nem. De mindenképpen tartsa tiszteletbe a tradiciót és a nem földi íratlan törvényeket.

Légy ember ne rongy édes fiam!

Én amit megiszom, annak minden csepjét megpróbálom kiélvezni. Pont tegnap elött egy pohár rose-t vagy egy órán keresztül ittam. Hát milyen alkoholista vagyok én? Na több szót kapott már így is, mint amennyit érdemelt. Ha pedig késöbb bekövetkezne egy másik korszak, akkor az nem tul valoszínű, hogy betudható lenne bármilyen vonatkozásban is a mostani életemnek. De biztosan tévedek és a 'szakemberek' jobban tudják. Ja tényleg, kurva humánus területen dolgozók. Teljes tisztelet a kivételnek. A legjobb barátom, családsegitőben dolgozik, Ő ilyen megértő és odafigyelő embernek gondolja magat, csak éppen az én életem dolgait nem képes megérteni és válaszolni, ha írok neki. Ennyit erről. Én azt gondolom, hogy a kurvanyátok! Mert nem tudtok másra sem gondolni, csak magatokra és a rohadt életetekkel mégsem tudtok foglalkozni. Tehát vak vezet világtalant vagy mi ez!

Légy szerelmes az Életbe

Egy nappal öregedtünk megint. Megtört. Van gmail-es elektronikus leveles ládám. Örülök, ha másoknak az életet megszínezhetem. Ez az igazi öröm! Ja és sikerült megfogalmazni, hogy mire vágyik a hiubbik oldalam. Adni pontosan úgy, ahogy most, csak egy kicsit másképpen. Olyan embereknek, akiket nem is ismerek és őksem ismernek, csupán a zeném, a versem által kerülnek velem kapcsolatba. Bizony lustaságom fonnyadt gyümölcsének ízét még most is a számban hozdozom. Van még nyolc vizsgám, aminek a fele nem sétagalopp. Jövőhét egy könnyő elektro, amihez lövésem sincs. Szóval rehabilitálni kéne a jobbik részem mert így baj lesz.

Cseh Tamás : A jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
Útra a jobbik részem
Kiment belőlem, itthagyott
Csak úgy észrevétlen

Félre se néztem, annyi volt
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itthagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
És én utána néztem
Jól van hát, menjen, tűnjön el
Az én jobbik részem

Először úgy tűnt, semmi sem
Változott azzal, hogy hirtelen
Fogta magát a hűtelen
És útra vált belőlem a jobbik részem

Azóta járom nélküle
A végtelen világot
A valahogy mindent nélküle
Más színben látok

Hosszasan nyújtózik minden út
Valahogy nincsen semmi úgy
Minden szó mástól eltanult
Mióta útra vált a jobbik részem

Győzni sincs kedvem nélküle
Énekelni sincsen
Szórakozottan szórom el
Sok nagy régi kincsem

Talán egy nő volt, lánygyerek
Aki belőlem elveszett
Elvitte minden kedvemet
Magával hűtlen, ringyó jobbik részem

Arcomba vág úgy ébredek
A fény az izzadt ágyban
Ténfergek, csavargok nélküle
Tán erre vártam

Mit sem kell már itt féltenem
Tán erre vártam, ez jó nekem
Kicsusszant belőlem hirtelen
A kígyó-hűtlen, kígyó jobbik részem

Keshedt, vigyorgó arc tekint
Rám a rossz tükörből
Tompák a szagok, máz a szín
És a csend csörömpöl

Félre se néztem, annyi volt
Elszállt belőlem, itthagyott
Magával vitte, nincs titok
Nincs titok, útra vált a jobbik részem

Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok
Én már nem leszek másik
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig

Azért van csak, mert itthagyott
Mit is mondhatnék, nincs titok
Magával vitte itthagyott
Valaki útra vált a jobbik részem

Az én jobbik részem

forrás: [www.zeneszoveg.hu]

Nem lesz itt baj, én azt mondom. Csak tanulni kell a hibáimból. Első szabály! Munkahelyi pofavizitre sötét husszú nagrág és elegáns ing az elvárás. Ha ezt korábban tudom, most lenne munkám. Ilyen egyszerü az élet. Ja egy nagyon lényeges dog, a tegnapi nap hosszú ideje elösszőr másként léptem ki az utcára. Eltettem, szépen a dobozába, oda ahová egy jelentésnélküli ékszert szoktak tenni. Hát ennek is eljött az ideje. Isten veled! Egy nem csekély idő válik egy távoli idegen emlékké, egy kézzel meg nem fogható személytelen mesévé. Mintha nem is velem történt volna.

"Régen, amikor ez a zene ellepte a világot, ezt az országot, meg ezt a várost is, virágoknak képzeltük magunkat a zene szép rétjén. Én például azt hittem, magas vagyok, karcsú és bársonyosak a szirmaim. De amikor feltűnt az első kecske a réten, megijedtem, hogy jön és leharapja a fejemet. Gyorsan tüskéket kezdtem növeszteni mindenhol. Azt hittem, megúszom. De ekkor megjelentek az emberek kaszákkal és rájöttem, nincs menekvés. Mégis szerencsém volt: értem jött egy lány. Kitépett tövestől, hazavitt és berakott egy cserépbe. Azóta mindennap öntöznek, de nincs senki, aki cserélné alattam a földet. Ebben a földben, ha kín a virág. Virágok közt veled lenni, tudom szép volna kedvesem. Virág sincsen, te sem vagy már - miért hagytuk, hogy így legyen..."

forrás: HOBO

Na aludjunk, holnap talán egy új világra virrad. És kár lenne lemaradni róla, hisz ki tudja lehet, hogy csak 7 másodpercig tart.

hajnalban hallom horkol a város

Újra itt! Van mit mondani, de ez emberben felmerül a kérdés, hogy minek. Van múlt, jelen és bizonyosan van jövő is. Minden gondolatomról eszembejut valami mondásszerü gondolat.

Biztos lesz majd valahogy, mert úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy sem...

Bizony ez így van. Mostanában azért egyre gyakrabban érzem, hogy a semmiben lebegek. Csak úgy vagyok és minden nihil. Ritka az öröm az életemben. Hú, ez jó szó! Nem tudok örülni a dilgoknak, bár ebben sohasem voltam erős. Legutobb a hifimnek nagyon ürültem, mert a zene közelebb jött így hozzám - ezért legalább nem kell küzdenem, kellemetlenségeket kiállnom. Vegre van valami, ami úgy ahogy van funkcionálisan működik. Ez felemelő érzés. Ettől én is egy kicsit emberebbnek érzem magam. Mert az örökös fabrikálás, sosem azt kapni, amire valójában szükséged van, az nem jó. Hát igen, ezek társadalmi - egzisztenciális problémák. Szóval fassza, hogy a szobamban úgy szól a zene, ahogy annak szólnia kell. És ez kényelmes, az igényeimet teljesen kielégiti. Aztán meg csak ártok, ahol tudok. De az nem öröm. Ez vezeklés valamiért, hátha most hozzászokom, késöbb jobban fogom bírni. Ártok magamnak, eléggé intenziven. Nincs is erről mit mondani. Előfordul, hogy az ember csak van és nem fordul felé a világ. Ekkor tengelyestül baszik ki a történettel és a másik oldalról közelíti meg a dolgokat. De ez egy idő után marha nyomasztó tud lenni. Már nem hoz lázba, hogy igyak egy pohár bort. Újra sörözöm. De az meg a gyomrom fogja megtépni. Tehat most érdekes időszaknak nézek elébe.

Inni, vagy nem inni - az itt a kérdés...

Majd kialakul ez is mint minden. A dolgok önmagukért vannak és illuzió csupán, ha azt hisszük, bármit is bütykölhetünk rajtuk. Csak megtörténik minden. Na ami még örömet okoz mostanaban, meglepő módon egy lány, olyan lány, akivel még életemben nem találkoztam. Vicces ez, de jól esik. Persze e mögött is jelen van az illuzió, de mi mögé nem tesz az ember valami nem valoságosat? Nincs olyan dolog. Ma is így fagyott voltam kissé. És pár szóval felengedtem, és ez marha jól esik, hogyha ilyet kapok. Mondhatni tudom értékelni, de még mennyire. Szóval hálás vagyok egy olyan embernek, akit személyesen nem ismerek.

"magyar legyen hited és lészen országod"

a nép a hatalom

A nép az úr! Erről tegnap hallottam egy nagyon jó gondolatmenetet. A nép hatalom, amenyiben tisztában van erejével és képességeivel. A politikusok nem hatalmat képviselnek, csaupán technikai szükségszerüségből vannak. Egy egy szerződést, amely egy egy néptömegnek az életére kihat nem tud a nép aláírni. Erre jönnek a különleges, kitöntetett bizalmaz élvező politikusok, akik aláírják a nép helyett a diktátumokat, szerződéseket. De ez magában edes kevés lenne. Ha már ők írjak alá, miért ne lehetne, hogy ők végezzék a szerződésekkel kapcsolatos feladatokat. Regyenek javaslatokat és járjanak a nép kedvében, ha már az átengedte nikik a kézjegy ellátásának jogát. Ehelyett mi van? Nem igazán látom, hogy a magyar politikai "elit" bármi figyelmet is fordítana a nép felé. Pedig, ami hatalma van, azt tőle kapta. A nép adja a kiváltságos jogokat, nem fordítva. Ez persze nem így látszik, mert az emberek nagyrészének sikerült leheggeszteni már a szemét. De bízom benne, hogy vagyunk még páran, akik tisztában vannak azzal a joggal, ami a népet illeti meg. A nép kulturált rádió és tévéműsorokat akar. A talmi, a szellemi megnyomorítottaknak eledel csupán. Szegények. A tudtukon kívűl szívták el a szellemüket és mára csak vergődnek, mint a partravetett hal. Nem kell elfogadnunk semmit, amit odavágnak elénk alamizsnát, homi koncot. Az utobbi időben erről erőssen megfeletkeztünk. És a média erre hajaz, hogy méginkább elveszítsük identitásunkat és gondolatteremtő erőnket.

Igazságot Magyarországnak!

Gyűrűt készíttetek...

A Hősök Terén emlékeztem meg a napról. Remek műsor volt, jó versek, szép dalok. Egy lelkész indította a beszédek sorát. Azért beszét, hogy megerősítse a hitünket. Jól beszélt, szép gondolatokat mondott és jó hatással voltak rám a szavai.

"Védd magad az ámításellen! De ezt többesszában is mondhattam volna.
Védjük magunkat az ámítás ellen!"

Bizony szükség van a tiszta beszégre, mert az összerzavarás a lehatékonyabb fegyvere az egyénnek a tömegekre. Beszélt egy nő, aki a külhoniak érdekképviseletében tevékenykedik. Nagyon jól beszélt, látszot hogy jogászként otthon van a dolgokban.

...a magyarság kissebbség lehet Amerikában és a világ bármely pontján, de a Kárpát-medencében sohasem. Egy államalapító nem lehet kissebbség, ez abszurd...

Következett Csurka István beszéde. Hát mit is mondjak. Annyit mondok, hogy ha nem mond le a MIÉP széthullik elveszti a táborát és nem lesz itt sohasem nemzeti egység. Kár lenne, mert a MIÉP Magyarországon olyan szellemi és kultúrális értéket védelmez illetve képvisel, hogy erre szükség van. Gondolok itt a hagyományok, a történelem, a múltunk nem felejtésére és ápolására. Az emberek szellemi igényinek kielégítésére. Magyarországon sajnos nincs még egy ilyen párt, aki ilyenformán reményt adna az embereknek, akik figyelnek rá. Nem lehet elsiklani a tény felett, hogy két politikai szervezet tartott nyilvános megemlékezést a trianoni tragédiáról. Az egyik a jobbik magyarországért féle fáklyás felvonulás, ami a nagykovettségek elé vette az útját. És a MIÉP, aki a Hősök Terén tartotta műsorát. Ám egy időpontban kezdődött a két rendezvény. Majd egy hejen, mivel a jobbik a felvonulási térről indult. Retentő nagy hibát követett el Csurka István. Amikor a felvonulás mellénk ért hívtak minket, hogy csatlakozzunk. Erre a szinpadról az a válasz érkezett, hogy "menyetek a fenébe" meg "az ilyenek csinálták trianont". Ilyet nem lehet tenni. Többen voltak mint mi, mert egy csomóan tőlümnk oda mentek. Ráadásul ugyanolyan színű zászlókat tartottak a kezükben mint a mi táborunk. Szóval ez botrányos volt. A politikai "elit" nem tartotta ezt az eseményt fontosnak annyira, hogy nyilvános emlékezéssel adózzon a tragédia áldozatainak. Ezek MSZP, FIDESZ, SZDSZ, MDF, én nyugodt szívvel kimondom, hogy szégyeljék magukat. Mert ez szégyen a számukra. Más normális országokban az ilyen eseményeket nyemzeti gyásznappá nyilvánítják és kellőképpen emlékeznek a történtekre. Itt ez nem divat, úgy látszik! Divat az egymosás, a hóhérok tömjénezése. Gondolok itt a boros/bocskor hohér duora. És még sorolhatnám. Akiknek egy a feladatuk, hogy kellőképpen kimossák az emberek agyát. Egy üres fejű embernek, nincs tudata. Egyből magábaszívja amit talál. És mivel telik meg az ember gondolkodása, ha üres létére tanulás nélkül telik meg. Haszontalan zagyvasággal, fekáliával. Egy bűzös masszával! Íme egy nagyon találó vers, amit tanítani kéne - de köszönhetően az egyre liberálisabb oktatásnak, ez nem valószínő, hogy valaha is a tamkönyvben szerepelne.

Gyűrűt készíttetek...

Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, -- dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!
Június 4. 1920.:
Én megállok e sírkő-dátumon.
Én nem megyek egy lépést se tovább.
Eszembe jutnak Nyugat népei,
A gőg, a hitszegés, a csalfaság!
A társtalanság komor bélyege
A megalázott, széttépett hazán,
Mohács, Majtény és Világos után:
Neuilly és Versailles és a Trianon!
Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt
Csak gyűlölni és megvetni tudom.
A dalai, a csipkés-finomak,
Mikért egy költőnk vágyva könnyet ontott:
Nekem: káromló, rút rikácsolás,
S én visszavetem néki, mint a rongyot!
Remete-nemzet lesz a magyar nép,
Mintha magányos szirten állana,
Vezeklő-oszlop tornyos tetején;
S csak Istene lesz véle, s bánata.
Eszembe jut a kettétörött kard,
És lobogóink tépett erdeje,
És néma, fagyott öblű kürtjeink, --
A némaságuk mintha zengene!
Eszembe jutnak elnyomóink itt:
És árva testvéreink odakint;
Június 4. 1920:
E dátum lázít, fenyeget és int.
Egy gyűrűt készíttetek, feketét,
Acélból, -- dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenestől!

1920. június 8.

www.mek.iif.hu

nem, nem soha

Juhász Gyula

Trianon

Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erõ szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes mûveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derût.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsõket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsõket, magyar sírokat,
Dicsõség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tûnt a dicsõség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petõfi Sándor!
Õ egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha õt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is gyõzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcsõ,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi õskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S õszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendõ hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!

www.nemnemsoha.hu