van hogy fáj ez a változás

Tegnap sportsziget. PASO, Alvin, Quimby, Tankcsapda, 'Peredájz Loszt'. Nem gyenge program, az árát megérte. Kimentem, a társaság késöbb jött. Így bementem, vettem egy pohár fehérbort és körbejártam azokat a helyeket, amiket az elmúlt évek hagyatékaként a szívemben őrzök. Egy beton patka, amin ültem, két emberrel - egy fiuval és egy lánnyal. Félrevonulva a tömegtől és ittuk a borunkat, mialatt szemerkélt az eső és mi a kezünkel fedtük le a poharunk száját, hogy ne essen bele az esső. És vidámak voltunk, fiatalok, éretlen kamaszok. Aztán elindultam a nagy fához, ami alatt kispálra ugráltam és itt sem egymagam. Meg ez a fa látta meg legelösször azt, hogy milyen amikor teljesen másmilyen. E fa alatt láttam meg én is azt, hogy milyen amikor teljesen másmilyen. Itt pillantottam meg egy lányt, aki fiatal volt és gyönyörűszép. Egy időre az életem részévé vált. Vannak emlékek, amik ott lebegnek ezon a területen, körbejártam, gondoztam őket, ahogy kell. Aztán a szimpad elött álltam és az égre néztem és bőgni kezdtem. Az ég szép kék volt, de zavaros - ettől volt akkor annyira szép. Könnycseppeket hullattam a múltért. Egyedül áltam a tömeg közepén és az emlékeimen kívűl semmi és senki sem volt velem. Azt mondják megváltoztam. De én akkor is ott voltam. Ezek szerint semmit sem változtam. A dolgok körülöttem változtak meg. Igyen egy évvel öregebb lettem. Egy évvel ezelött minden más volt. Azóta teljesebb lett és valóságosabb. Bizony, a valóság olykor iszonyatosan fáj. Aztán megérkeztek a többiek kecskeméti srácok és Sándor. Oldodott a dolog addigra, de az is igaz, hogy a 4. deci boromat ittam meg éppen. Találkoztam egy emberrel, aki azt mondta

...nő, kocsi, lakás, azok jönnek mennek, de a barátság - abbol csak egy pár van...

és még hozzátette azt is, hogy bazzeg mióta ismeritek egymást gyerekkorotok óta. Hát igen. Én ott voltam, de ti hol voltatok? Ez visszatérő kérdés a fejemben, mert felfoghatatlan számomra, hogy mi történt. Az, hogy a születésnapomra csak páran jöttek el a "régi" bandából egy dolog. Bár ezt is lehet minősíteni. Meg is nevezem, akik eljöttek mert nagyon kellemes meglepetést szereztek, és ezért hálás vagyok nekik, szeretem őket. Ezúton köszönöm Laci, Wivy, Balázs. De egy sportsziget, ami már szinte tradició. Szóval ez az amit nem értek. És a legfurább az, hogy nam bennem annyi rossz érzés már a történettel, kapcsolatban, hogy úgy érzem engem okolnak mindezért. Pedig én ott voltam! Niki te most biztosan boldog vagy, örülök. Annak is, hogy nem írsz, jól esik. De ez az élet rendje, eltünsz és kész. Köd elötte, köd utánna. Ha így gondolod, hát legyen. Gábor te aki annyi mindenkit megértesz ezen a világon, miért pont engem nem tudsz elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Miért nem lehet megérteni engem, aki a barátodnak tartottál hosszú idejig. Egy tucat hulladék senkiházira pazaroltad a figyelmedet, csak épp rám nem és megtámadtad, azt ami nekem szent volt. Mondhani minent, amit én magaménak és az elvi síkomnak tudhatok. Márpedig te is tudod, hogy az ember elvek nélkül egy nagy nulla. Semmi tartás, csak hús, ami önmagában nagyon kevés. Mit mondhatnék még.

"This is the end Beautiful friend
This is the end My only friend, the end."

Jim Morrison