hajnalban hallom horkol a város

Újra itt! Van mit mondani, de ez emberben felmerül a kérdés, hogy minek. Van múlt, jelen és bizonyosan van jövő is. Minden gondolatomról eszembejut valami mondásszerü gondolat.

Biztos lesz majd valahogy, mert úgy még nem volt, hogy ne lett volna sehogy sem...

Bizony ez így van. Mostanában azért egyre gyakrabban érzem, hogy a semmiben lebegek. Csak úgy vagyok és minden nihil. Ritka az öröm az életemben. Hú, ez jó szó! Nem tudok örülni a dilgoknak, bár ebben sohasem voltam erős. Legutobb a hifimnek nagyon ürültem, mert a zene közelebb jött így hozzám - ezért legalább nem kell küzdenem, kellemetlenségeket kiállnom. Vegre van valami, ami úgy ahogy van funkcionálisan működik. Ez felemelő érzés. Ettől én is egy kicsit emberebbnek érzem magam. Mert az örökös fabrikálás, sosem azt kapni, amire valójában szükséged van, az nem jó. Hát igen, ezek társadalmi - egzisztenciális problémák. Szóval fassza, hogy a szobamban úgy szól a zene, ahogy annak szólnia kell. És ez kényelmes, az igényeimet teljesen kielégiti. Aztán meg csak ártok, ahol tudok. De az nem öröm. Ez vezeklés valamiért, hátha most hozzászokom, késöbb jobban fogom bírni. Ártok magamnak, eléggé intenziven. Nincs is erről mit mondani. Előfordul, hogy az ember csak van és nem fordul felé a világ. Ekkor tengelyestül baszik ki a történettel és a másik oldalról közelíti meg a dolgokat. De ez egy idő után marha nyomasztó tud lenni. Már nem hoz lázba, hogy igyak egy pohár bort. Újra sörözöm. De az meg a gyomrom fogja megtépni. Tehat most érdekes időszaknak nézek elébe.

Inni, vagy nem inni - az itt a kérdés...

Majd kialakul ez is mint minden. A dolgok önmagukért vannak és illuzió csupán, ha azt hisszük, bármit is bütykölhetünk rajtuk. Csak megtörténik minden. Na ami még örömet okoz mostanaban, meglepő módon egy lány, olyan lány, akivel még életemben nem találkoztam. Vicces ez, de jól esik. Persze e mögött is jelen van az illuzió, de mi mögé nem tesz az ember valami nem valoságosat? Nincs olyan dolog. Ma is így fagyott voltam kissé. És pár szóval felengedtem, és ez marha jól esik, hogyha ilyet kapok. Mondhatni tudom értékelni, de még mennyire. Szóval hálás vagyok egy olyan embernek, akit személyesen nem ismerek.