2005/11/18

Nem mondom ki, de te is tudod...

Na képzeld, friss bennem az álom, úgyhogy belekezdek gyorsan. Egy nagy családi ház alsó szintjén vagyok vele egy hatalmas ágyban. Megy a tévé és valami gruvhauzos shomwűsor van a tévében. Az ex osztály társai - a "baráti" társasága az emeleten. Én örülök, hogy végre kettesnem lehetek vele, mert egész héten nem láttuk egymást.
- Készülődöm az estére...
Amikor felvázolom az ötletem, hogy milyen jó időtöltést találtam ki - jelen esetben a vele való foglalkozást - ő nem igazán reagál semmit. Fölpattan, kimegy a fürdőszobába és közben elhinti, hogy neki tök nagy kedve van felmenni és a többiekkel együtt nézni a műsort a tévében. Nekem hányingerem támad és tervbe veszem, hogy felöltözöm és hazarohanok. Tudom jól, hogy értelmetlen az ilyeneket megmagyarázni. Ő nem volt már szerelmes, a sorrend drasztikusan átalakult.
- Ekkor felébredtem...
Kár, hogy ezt nem láttam akkor és nem tudtam mit kell tennem. Most ezt már sajnálhatod, bár ugyanazt kell tenned, de sokkal nehezebb. A keserű érzés sokkal jobban átjárta tested azon a bizonytalan fél év alatt.
- Rajta, indulj már. Vedd a ruhád és gyerünk!

Nincsenek megjegyzések: