A mai nap furcsa volt... Az idő jó volt, olyan hűvös, de mégsem vad hideg. Viszont a hangulatom olyan amilyen általában lenni szokott. El is gondolkoztam ezen, hogy mi lehet velem a baj.
Alapvetően van valami gond, mert bármi történik velem mindig érzem fölöttem az árnyékot és a keserűséget. Ma tovább gondoltam, mert rájöttem, hogy még a mai napig nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Basszus komolyan gondolkodom, hogy kiderítem mi van elbaszva az elmémben. Lehet egy kis elektrosokk rendbe tenne, vagy tudom is én. Olyannak élem meg az életem mint egy kusza álom. Amiben mindig nyúlsz valamiért, de ha el is éred, sosem érzed a nyugalmat, hogy megvan, vagy valami jóleső érzést.
Az is eszembe jutott, hogy hátha önmagam kényszerítem bele magamat ebbe a mókus kerékbe. Értem ez alatt, hogy olyan célokat, feladatokat, világot építek magam köré, amelyek nem kedveznek az énemnek. Nem tudom. Informatika, rokenrol zenekar és Élet. Ennyi amit fontosnak találok. De lehet, hogy mindez hiú ábránd. Egészen kiskorom óta az volt az álmom, hogy egy bandában zenéljek és a színpadon állva hatni tudjak a nézőkre és felszabadulttá tegyem őket. Erről mondjak le? Ugyanakkor ott van a másik véglet, ami egy kicsit nehezebb dolog. Az informatika, amiben szintén törekszem minél nagyobb tudásra szert tenni. És napról napra találkoznom kell azzal, hogy nagyon keveset tudok és ez borzasztó. Na és végül az élet. Alapvetően mi kell hogy érvényesülni tudjak mások és magam szemében a zenei és az informatikai életben? Ez az a kérdés, ami nagyon elgondolkodtató. Tehetség - ez mindenképpen evidens válasz. Ahogy elnézem magamat a felfogásom eléggé körülményes és abszolúte nem a legpraktikusabb módon működik a megoldásokat tekintve. Szóval ez eléggé sajátságos. De bízom benne, hogy életre kel az amit felcsipegettem és akkor önmagát működteti majd a rendszer. Elindul valami bűvös motor, amit a köz nyelv úgy hív ... logika.
Na a zene még kritikusabb ilyen szempontból, mert nagyon szűkösek a lehetőségeim és ha valami feltörne, az el is csendesedik, vagy nem kap teret, hogy felszínre törjön. De erre azt mondom, hogy álmodni jó, de ez nem a valóság. Ha igazan van mit keresned, akkor miért nem dacolsz a körülményekkel. Miért nem írsz egy magad, több ember helyett zenét? Miért nem találod ki, azt amit több ember kitalál, hogy teljes legyen valami. Volt, aki képes volt rá... És ekkor akaratlanul is rájövök, hogy csak álmodom, az életem. Tele vagyok ötletekkel, de bent reked katalizátor híján. Nem tudok írni egészet, csak rám eső részt. És attól tartok, az én lehetőségeimhez képest ez kevés. Szóval harc harc harc harc harc harc harc harc harc harc harc harc harc ...
Alapvetően van valami gond, mert bármi történik velem mindig érzem fölöttem az árnyékot és a keserűséget. Ma tovább gondoltam, mert rájöttem, hogy még a mai napig nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Basszus komolyan gondolkodom, hogy kiderítem mi van elbaszva az elmémben. Lehet egy kis elektrosokk rendbe tenne, vagy tudom is én. Olyannak élem meg az életem mint egy kusza álom. Amiben mindig nyúlsz valamiért, de ha el is éred, sosem érzed a nyugalmat, hogy megvan, vagy valami jóleső érzést.
Az is eszembe jutott, hogy hátha önmagam kényszerítem bele magamat ebbe a mókus kerékbe. Értem ez alatt, hogy olyan célokat, feladatokat, világot építek magam köré, amelyek nem kedveznek az énemnek. Nem tudom. Informatika, rokenrol zenekar és Élet. Ennyi amit fontosnak találok. De lehet, hogy mindez hiú ábránd. Egészen kiskorom óta az volt az álmom, hogy egy bandában zenéljek és a színpadon állva hatni tudjak a nézőkre és felszabadulttá tegyem őket. Erről mondjak le? Ugyanakkor ott van a másik véglet, ami egy kicsit nehezebb dolog. Az informatika, amiben szintén törekszem minél nagyobb tudásra szert tenni. És napról napra találkoznom kell azzal, hogy nagyon keveset tudok és ez borzasztó. Na és végül az élet. Alapvetően mi kell hogy érvényesülni tudjak mások és magam szemében a zenei és az informatikai életben? Ez az a kérdés, ami nagyon elgondolkodtató. Tehetség - ez mindenképpen evidens válasz. Ahogy elnézem magamat a felfogásom eléggé körülményes és abszolúte nem a legpraktikusabb módon működik a megoldásokat tekintve. Szóval ez eléggé sajátságos. De bízom benne, hogy életre kel az amit felcsipegettem és akkor önmagát működteti majd a rendszer. Elindul valami bűvös motor, amit a köz nyelv úgy hív ... logika.
Na a zene még kritikusabb ilyen szempontból, mert nagyon szűkösek a lehetőségeim és ha valami feltörne, az el is csendesedik, vagy nem kap teret, hogy felszínre törjön. De erre azt mondom, hogy álmodni jó, de ez nem a valóság. Ha igazan van mit keresned, akkor miért nem dacolsz a körülményekkel. Miért nem írsz egy magad, több ember helyett zenét? Miért nem találod ki, azt amit több ember kitalál, hogy teljes legyen valami. Volt, aki képes volt rá... És ekkor akaratlanul is rájövök, hogy csak álmodom, az életem. Tele vagyok ötletekkel, de bent reked katalizátor híján. Nem tudok írni egészet, csak rám eső részt. És attól tartok, az én lehetőségeimhez képest ez kevés. Szóval harc harc harc harc harc harc harc harc harc harc harc harc harc ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése