Az imént meghallgattam a Moulin Rouge filmzene második kiadását és üvölteni támadt kedvem. Aztán pár perccel később körbejártam a házat és az állatokat látva eszembe jutott, azok sorsa. Feltörtek bennem az általam megölt állatok sora. Persze én sosem kínoztam macskákat – bár nem szeretem őket – nem vinne rá a lélek, hogy olyat tegyek. Volt egy teknősöm és elpusztult. Nagyon sírtam, ráadásul nyáron talán egy táborból jöttem haza – nem emlékszem már pontosan. Fáradt voltam, hőség volt és láttam, hogy üres a terrárium. Bátyám mondta, hogy mi történt és mindezek után elküldött a boltba, hogy vegyek kenyeret – mondván, hogy én fel vagyok öltözve. Hangosan zokogva mentem a boltig. Ha lett volna fegyverem, nem tudom biztosan , hogy nem e lőttem volna rá a tesómra. Most nem rég láttam a kóla puska sültkruplit és elgondolkoztatott, hogy itt sem lenne olyan nehéz tömérdek fegyveres testi sértést elkövetni. Talán mindenkinek akadna rovátkája. Na visszatérve a tekihez. Ez egy érdekes történet, mert beteges volt nagyon. Azt elvittem dokihoz és bent tartotta, hehe viccesen hangzik. Amikor érte mentem rendbe jött és valahogy nagyobb is lett. Gondoltam a sok vitamin miatt. Azt mostanában tudtam meg, hogy Alfréd – ez volt a neve, elpusztult a dokinál és mert az orvos látta, hogy mennyire a szívemhez van nőve kicserélte és eljátszotta, hogy rendbe jött az Alfréd. Anyuval is beszélt, így ez csak mostanában tudódott ki. Egyébként Alfrédnek valami születési baja lehetett és azért pusztult el. De ez a másik „Alfréd” az én hibámból halt meg. Nem szabadott volna bezárni egy pici terráriumba és megfosztani őt a szabadságától. Ez volt a hiba és most érzem a súlyát, hogy sehogy sem tehetem ezt már jóvá. Ott van a kutyánk, a neve Tódi, neki jó sora van, semmiben sem korlátozzuk, gyakorlatilag azt csinál, amit akar. A házban alszik, meleg pokrócon, a kutyaélet legjobbja jutott neki. Azért vannak olyan állatok, amiket szándékosan nyírtam ki. Régebben nagy ellenségem volt a Lótetű. Gondozgattam az epreimet, pont fiatalítottam, amikor egyes töveket teljesen eltüntetett egy éjszaka alatt. Bűntudatot nem érezve, könyörtelenül sújtottam le az ásóval, amit megláttam egyet. Viszont egy dolog megint érik. Van két szeretett nővény a szobámban és át akartam ültetni őket még a tél előtt, de ez bohém életem matt meghiúsult. Remélem nem sínylik meg nagyon a tavaszig való nyomorkodást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése