Fú, hát terveztem, hogy fikázós posztot írok, de most marhára vidám lettem. Tudni illik, van egy lány a múltból, aki egyszer véletlen icq-n megtalált és szomorú volt. Aztán felvidítottam, mert én még annál is szomorúbb voltam, de jó volt mással törődni egy kicsit. Ami pozitívumban nekem kellett volna hinnem, abban Ő hitt, mint egy kis angyal és így tök jól sikerült megváltoztatnom a kedély állapotát. (Hihi, most nézem, hogy a fikázós kifejezést nem ismeri az Openoffice) Na szóval nézegettem a régi leveleimet és rábukkantam az ímélcímére, azt ahogy végigolvastam a levelezéseinket ráébredtem milyen jóba lettünk úgy, hogy sohasem láttuk egymást. Azt gyorsan írtam is neki kedvesen, és most válaszolt rá kedvesen. :D Hú ennek most nagyon örülök. Valahogy én nem is tudom, de jó ember Ő, akár ki is legyen. És a legjobb, hogy emlékezett rám, de még hogy - úgy, hogy külön meg is említette a kétségeimre, hogy
”Pont rád,akivel látatlanba úgymond olyan jókat 'beszélgettem'”
Szóval, ha kérdezed, hogy boldog vagyok e, akkor felelek rá, hogy Igen! Mi több kellhet az élettől, mint hogy egy olyan ember emlékezzen rád akivel csak a szellemedet osztottad meg és örül neki, ha megkeresed. Na szóval élni tudni kell édesapám. Próbálj meg jó lenni, hogy emlékezzenek rád, mindegy mi van az életedben, ezek az apró dolgok meghatározzák, hogy ki és miféle vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése