Halihó! Jelentem, túl vagyok életem első „nagy” zenekaros fellépésén. A kritikák jók és buliztak az emberek, szóval az első férfi munka volt. Szép volt, jó volt és a következő még jobb lesz. Ez a leginkább jellemző, arra amit gondolok róla.
Tegnap konyhapartival egybekötött megasztár mulatság volt. Végre alkalmanként sikerült leküzdenünk a normákhoz való ragaszkodásunkat és zenélni valami spontánt, valami eredetit.
Tegnap az A38-on PASO koncerten voltunk. Jól éreztük magunkat, de ez még mind semmi. Én főleg a szintis gyerek hangzása miatt akartam meghallgatni őket, mer nálunk az eszeveszett harsány és nem értek hozza, hogy mivel lehetne ezt orvosolni. Azt hátha rájövök.
És most S történetét leírnám, mert nem egyszerű. Egy este alatt ennyi minden történjen valakivel. Első állomásunk a csocsó asztal, ahol a vereséget követően hősünk belebokszol a hajó oldalába, ami később kiderül álfal és beszakad. Na de ez azzal járt, hogy S kezén szétharapta a bőrt. Na egy intenzív vérzést követően sem sikerült elállítani a vérzést, így csak alábbhagyott a dolog. Hazafelé tudatosult, hogy Zippo öngyújtója nincs a bőr táskácskájában. Másnap összetéve az elmúlt éjszaka eseményeit, ráébredtünk, hogy hiányzik a telefonja is. Szóval ez egy ilyen világ – ahogy R mondaná, ez egy filmes világ. Legalábbis a csajokat így fűzi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése