neki megadom magam

Adriankooo baratomnak sikerült a Karabély nevü zenekarra élvezni. Erről pedig eszembejutott az alábbi kis szösszenet:

Az én életem egy szar, fiam.
Nem telt egy perce se boldogan.
A szívem helyén csak egy krumpli van.
Ne kérd tőlem, hogy elmondjam!

Ma este Megasztár néző mulatság van. És ahogy szétárad a testben a heroin, úgy telik meg a szobám Tito & Tarantula varázslatos zenéjével. Megijedtél mi? Én is! Gabó mesélte, hogy egyszer érezte kimondottan, hogy boldog. Fura ez. Talán én is éreztem párszor hasonlót. De mára mind megkopott, talán mert nem is voltak valódi találkozások a harmóniával. Vagy a világ kibaszott kurva, és mindent tönkretesz, amit nem merítesz szeszbe. Viszont, ha nincs mit szeszbe merítened, akkor nem marad más mint, hogy te merülsz el benne fenékig. Végülis egyszerű ez! Szerinted hogy lehet az, hogy minden eltávolodott töllem, ami valaha voltam. És minden ugyanúgy mindennapos, csak elérhetetlen számomra. Magamban hordozom mindazt, csak épp kiterjedtem és olyan messze került tőlem minden, hogy nem tudom uralható közelségbe hozni. Minden közeli és egyszrre távoli. Sokszor vágyom a megsemmisülésre, de valahogy nevetnem kell. Sétálok az utcán és eszembe jut, hogy bárcsak erre jönne Mickey és Mallory Nox a piros Mustangjukkal és húznának egy rovátkát a szívemben. Na jó ezt abbahagyom, mert nem terveztem ma, de a vegen magam teszem meg. Vicces is lenne, és itt olvashatnád az utolsó nyomorult gondolatait egy vesztesnek.

Világ figyelj! Beleolvastam a Kurt Cobain Naplók kiadványba és megállapíthatom, hogy az amerikaiaknak halni kell, akik ennyire hülyék, azokat karantinba kell tartani, mert veszélyesek a világra nézve. Az a Cobain fiú meg lehet, hogy zseniálisan jó zenélt, de egy hatalmas barom lehetett. Mondjuk úgy, ha egy osztalyba jartunk volna, akkor lehet szóba sem álltam volna vele. Szomorú ez, de néha ki kell nyitnia az embernek a szemét.

Kiss Tibor festménye