születésnapomra

Itt vagyok újra, már huszonnégy évesen. Durván belehúztunk az utóbbi napokba, de ennek ezennel véget vetek. Hatalmas mulatságok vannak a hátam mögött, rendhagyó ünnepsorozat volt ez a mostani. S harmincadik születésnapja külön emelt a dolog fényén. Szomorúság és vidámság jellemezte a napokat. Szépen váltakoztak e nemes érzések bennem. Maradtam az aki voltam, hát mit tegyek – ez vagyok én. Körbevettek a jó barátok, haverok – ez sokat jelent. Ez a vidám ága a játéknak. A szomorúság talán az, hogy több mint egy éve tök egyedül vagyok, ami nem is olyan szörnyű, csak úgy mélyen belegondolva rémisztő. Na de ez van, én maradok az ami eddig is voltam.

Elszállt egy hajó a szélben

Elszállt egy hajó a szélben
Házunktól nem messze megállt
Kiszólt egy hang, hogy én menjek
Sietnek, nem várnak tovább
Oriási házakat láttam
Hallottam vonatok zaját
Felhôk közt madarak szálltak
Utánuk repülök tovább


Mondjad, ki vagyok
Mondjad, mi vagyok
Mondjad, ki vagyok én
Nem hitte el, hogy szeretem
Nem hitte el, hogy szeretem

Kex