ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én

Color : Féltelek

Rég, hiába hívtalak
elrejtőztél még, nem láttalak
nem voltál velem
még velem, még nekem

Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak

Itt vagy velem, tudom és érzem
nem kell semmi több már nekem
Szeress ölelj mindig úgy engem,
ahogy most ölelsz, ahogy most ölellek én
Olyan jó, oly jó veled

Még, ha elringat az álom
lelkem lelkedhez hozzásimul
a szívverésedet sokáig hallgatom

Úgy akartalak,
úgy akartam azt,
hogy végre már megtaláljalak
magamnak, vártalak

Nem akarom, hogy úgy érezzem
a napok elsodornak tőlem
Szorítsd a kezem még erősebben
nehogy elszakítson ez a nagy világ
Tudom, már, hogy mit jelent,
hogy féltelek, úgy féltelek

Féltelek, úgy féltelek

Könnyes lett a szemem! Vicces az egész... Sohasem hallgattam ezt a dalt és nem is érdekelt. Elmúlt hétvégén észrevettem, hogy dúdolom a semmiből eszembe jutott. Biztos rádióból valami boltban, vagy autóban. De akkor nem tudtam máshoz kötni, csak a péntek estéhez - ahoz a csodálatos péntek estéhez. Tegnap táncoltunk Szuzy szerint összhangban odafigyelve a másikra. És akkor megszólalt a nóta, a semmiből jött ismeretlen dal. És táncoltunk. Szavakba nem is foglalhatom, hogy mit éreztem akkor. Csak ma gondoltam végig, hogy pont vele táncoltam erre a dalra és hogy milyen mázlista vagyok. Fel nem foighatom! De azér' fantasztikus. Az ilyen csodákért érdemes élni - én azt mondom. És ha visszagondolok, hogy az ölelős, szeretetre felszólítós résznél átölelt és minden úgy volt, ahogy annak lennie kell, akkor azt mondom, hogy ez egy szép álom volt és még nagyon sokszor szeretnék ehez fogfatót. Ma este találkozunk és egy kicsit félek. Nem szeretném, ha összetörne ez a búra. Ott szeretném folytatni, ahol tegnap abbahagytuk. És csak lenni, táncolni figyelni egymást és nevetni felszabadultan. Élvezni az életet, ha már múlik az idő.
Nagyon keveset élünk azon rengeteg idő alatt, amit idelent töltünk...