megszülettem

Dani! Légy férfi...
Mi kell a nőnek? A férfi. Ki a férfi? Én férfi vagyok? - Erre én nem tudom a választ. Azt hiszem segítséget fogok kérni. Kell hozzá hely és idő. Csak úgy lehet! Majd egyszer... mihamarább, de az ilyen dolgokat nem lehet siettetni. A görcsösség önbecsapás, nem a valódiság a lényeg, hanem a válasz. És mi értelme van egy semmit nem érő, hiteltelen, de naprakész válaszank.

Gerekekes vagyok, olykor. Ugyanakkor pedig sokkal több van belül. Tehát az emberek ilyennek látnak. Egy érett srác vagyok, aki rendben van. De olykor porszemcse kerül a gépezetbe és az a fene nagy tudás - (meg)érettség semmivé válik.
A lány kétszer látott gyerekesnek. Ezt a harmadik találkozásunkkor beszéltük meg. De szerencsére mindkétszer egy egy pillanatra tört fel belőlem a gyerekesség. Persze én ezt nem így éltem meg, de többen mondtak hasonlót, így ezzel nincs mireföl szembeszálni. Na abból meríthetek, amit a lány mondott. Tanácsot is kértem tőle, adott is. De érzésem szerint nem ilyen egyszerű a dolog, mint ahogy Ő látja. Bár ki tudja... Mindkét esetben feltünt a Mentorom. A Jaffában ültünk beszégettünk a lánnyal és megjelent a Mentor. Ekkor én elkesztem szerepet játszani, afféle férfi lenni. Egyszóval kiléptem addigi valómból. Ezt a lány mondja és elképzelhető, nagyon is. Második alkalommal, a táncparketten voltunk és szintén megjelent a Mentor. Ekkor én magamhoz húztam a lányt és az ő érzése szerint valymi féle birtoklási vágyat felyeztem ki. Hozzáteszem, hogy ha ezt Ő tényleg így érezte, akkor borzato lehetett niki. Én ebből mit sem vettem észre. A lány vagy toleráns, vagy bízik bennem annyira, hogy ezeket nem fordítja ellenem.
Nem könnyü dolog ez. A lány, amikor kikértem a véleményét, azt felelte, hogy légy önmagad. Na igen csak ez lehet a megoldás. Ám ha nem merem megtenni amit szeretnék, akkor az önmagamból semmi sem jön ki a napvilágra. És minden odabennt marad. Kell valami plusz, hogy elhiggyem azt hogy ez jó. Vegyük a táncot. Ha nem próbálnám meg egy pillanatra a bőrömből kilépve, az agyamat elpompított állapotba hozni, mondjuk ki a Mentor eszeközeit átvéve. Akkor lehet, hogy sohasem tudnék megtáncoltatni egy lányt. Mert amíg nem más önbizalmát használom, addig képtelen vagyok bármit is elérni. Hú basszameg rájöttem! Na igen egy minta, pont mint gyerek koromban. Akkor karaktereket választottam, most van egy hús vér ember, de ugyanazt a célt szolgálja. Ford Fairlane, késöbb James Douglas Morrison, most pedig a Mentor.
- Dani neked fikarcnyi önbizalmad sincs! Amit eddig elértél, mások ... hú bazdmeg, ez dúrva. Na a picsába, jól sírvafakadtam... viszont most megtudtam, hogy mi a hátránya a blog-nak a papír alapú naplóval szemben. Itt nem folynak el a betűk, hogyha az embernek kicsordul egy könnycseppje.

--> Megoldás?

Indian, Indian what did you die for?

Indian says, nothing at all.

Első lépés. Mindenképpen a lányhoz fordulok. És megkérem arra, hogy mondja el milyennek lát. Természetesen csak és kizárólag szemérmetlenűl őszintén. Képes rá, úgy érzem - ilyen öszinte lánnyal még nem találkoztam. Végtére is mitől kéne, hogy önbizalmam legyen... Eddig sosem kapott Dani semmi pozitív visszajelzést. Ha kapott, azt a szerep kapta. Baromi szar érzés ilyeneket leírni, belegondolni, felismerni az ismeretlent. Jelen pillanatban nincs második lépés. Úgy gondolom, hogy a lány szava obektív képet fog adni számomra magamról. Ha már ilyen jól észrevette a szerepcserét. Viszont most megnyugodtam... Ez jó érzés, most érzem igazán, hogy az utobbi időben milyen zaklatott voltam. A feladat adott! Találd meg önnmagad, hozd összehangba a külsőt a belsővel. És akkor nem lesz semmi gond.
Na kiengedésképpen mosolygok egy jót a dolgon! :-)
A Brian élete jutott eszembe... amikot a lányt megkérdezem, Ő azt feleli:

- Dani, te szerepek nélkül is vonzó vagy és semmi szükséged nincs rájuk.
- Igen, én szerepek nélkül is vonzó vagyok és semmi szükségem rájuk!

... hehe ez vicces lenne.